Kezdődött azzal, hogy a májusi út elég drága haza, amit csak azért tettünk volna meg, mert a műszaki lejár a kocsin. Pedig júliusban mennünk kell megint, mert tesómnak esküvője lesz. Aztán szeptemberben egy másik esküvőre vagyunk hivatalosak... Na, ez így sok lesz, építsük le a májusit. Megpróbáljuk itt levizsgáztatni, az kb 30 font, a haza meg visszaút lenne 400. Csak hogy világít a kocsiban a légzsák visszajelző, ezzel nem megy át, meg kell oldani. Ez az egyik harci feladat.
A másik, hogy Csaba kitalálta, ne várjunk májusig az átköltözéssel, menjünk februárban. Ő nem akar másik munkát keresni, azt is otthagyni, utána költözni. Így van egy szűk hónapunk összekapni magunkat: felmondani a mekiben (4 hét a felmondási határidő), eladni a fölös bútorokat, szólni a főbérlőnek, szállást keresni Londonban és elintézni, hogy az angol kurzust befejezhessük. És én közben heti 5 napot dolgozok általában délelőtt 11 körültől este 8-ig. Szóval egész nap. Érdekes lesz...
Úgyhogy most itt tartunk. Ránk zúdult így minden. Gyorsan kell dönteni mindenről, nincs idő mérlegelni. És mint tudjuk a kapkodás vége nem mindig jó. Azért próbálunk ésszerű és jó döntéseket hozni. Kb 2 hónap múlva kiderül, hogy sikerült-e.
