Most tartok ott, hogy nem tudom miért vagyunk itt. Mit is keresünk mi itt?
1. Egy szar egyszobás, méreg drágán bérelt, veszélyes környéken lévő lakásban nyomorgunk, az otthoni háromszobás, hatalmas nappalis, erkélyes, jó környéken lévő helyett.
2. Buszozunk a kocsi helyett.
3. Szar az idő. Míg otthon 32 fok van, itt 15. Reggel meglátszik a leheletem, 3 réteg ruha alatt szétfagyok, sötét van és folyamatosan szemetel az eső.
4. Kínlódom a főzéssel. Persze mindent meg lehet oldani, csak nem olyan egyszerűen, mint otthon. Magozott meggyet még mindig nem találtam :/
5. Nincs itt senkink. Nincs aki segítsen, nincs aki lelki támaszt adjon, akit meglátogatnánk, összefuthatnánk velük. Hiányzik a család, a barátok. Egyedül vagyunk.
6. A város nem igazán szép. Az a része ahol mi vagyunk (de a többi sem sokkal jobb) nem valami szívmelengető. Szemét mindenhol, koszos, sötét - az emberek is. Azért itt rájöttem, hogy Debrecen milyen szép!
7. És ami a legfontosabb, amiért mindenki itt van: munka és pénz. Na, az nincs. Nekem újra csak 20 órákat adnak, Csabának pedig most az ügynökség már egy hete nem ad munkát. Így még az albérletet sem tudjuk kifizetni. Nekem a fizum, ha 2 hetet 20 órában, 2 hetet kb 32-36 órában dolgozok, akkor kapok 700 fontot egy hónapra. Az albérlet pedig 800.......
És mégis miért nem cuccolunk haza most?
1. Csaba nem akar.
2. Nullával mennénk haza, pedig sok pénzzel jöttünk.
3. Legalább egy évet ki kéne itt húzni, a tapasztalat miatt...
4. Mert szarok lennénk, ha könnyen feladnánk.
5. Mert szeretjük a munkánkat, én szeretem a kollégákat. Élvezem, hogy egész nap angolul beszélhetek, hogy egy idegen országban élek, ennyire sokféle emberrel találkozok és dolgozok, hogy ezért minden nap egy kicsit kihívás és igenis megállom a helyem.
6. A Remény. Hogy minden jobbra fordul.
2014. május 26., hétfő
2014. május 23., péntek
2014. május 17., szombat
Újabb visszaszámlálás kezdődött
Na, hát haladtunk. Olyannyira, hogy már voltam is otthon és vissza is jöttem. :(
Hosszú volt az út hazafele, most 29 óra. Brüsszelbe bekóvályogtunk, és nagyon nehezen találtunk ki, így veszítettünk vagy 1,5 órát. Amúgy haladtunk rendesen. Éjjel 11-kor indultunk (kedd), 1-re ott voltunk a kompnál. Bár már azon a szakaszon is eltévedtünk, a GPS teljesen behülyült. A túloldalon meg már a nettel is voltak problémák. Szóval nem volt zökkenőmentes. Itthon meg szinte végig szakadt az eső és sötét is volt. Hajnali 5 körül (csütörtök) értünk haza. Lefeküdtem olyan 6 körül és aludtam délután kettőig. Jaj, nagyon jó volt otthon. Úgy hiányzik minden. Maga a város, az a gyönyörű idő. Épp akkor volt a Mihály-napi vásár, úgyhogy megvolt a teljes szombati program.
Aztán hétfőn először utaztam egyedül repülőn. Nem egy nagy szám, a tömeg sodor magával. Főleg a debreceni repülőtéren, ahol egyszerre csak egy gép van, így mindenki oda vár. Itt meg előre lefoglaltuk a buszt és megnéztük honnan indul. Egyébként ahogy kiesel a repülőtérről, már látod a buszmegállót. Szóval onnan vagy 1,5 óra volt, aztán átszálltam egy óra várakozás után egy másik távolsági buszra, azzal egy óra, majd még rendes számozott busszal még fél óra. Szóval 14:10-kor szállt le a repülő, és én kb fél 7-re értem haza.
Júliusban megyünk haza megint, úgyhogy 2 hónap van addig. Elindult a visszaszámlálás. Megint...
Kedden kipihentem ezt a túlzsúfolt 2 hetet - egyedül ücsörögtem és TV-t néztem egész nap. Szerdán bementünk a belvárosba, az Oxford Streetre. Még nem jártunk ott, úgyhogy érdekes volt. Az a jó, hogy egy busszal el lehet jutni oda tőlünk, igaz, 1,5 óra volt az út. Amúgy az utca semmi extra. Nagyon hosszú és tele van boltokkal. A legtöbből több is van, pl 3 H&M van. Amúgy jó, de ugyanezeket az üzleteket máshol is megtalálod a városban. Pl a Westfield-ben, ahol dolgozok. Mindegy, vettünk dzsekit, telefon tokot meg egy strandpapucsot.
Csütörtökön délután pedig elmentünk a Tescoba bevásárolni. Most ugye minden ilyen dolog újdonság, mert kocsi nélkül kell megoldani. Szóval két busszal kell menni a Tescoig és 50 perc az út. Szóval a bevásárlásból közel 2 óra csak az utazás. Közben meg az Oyster kártyákra is figyelni kell: Csaba elfelejtette feltölteni szerdán, így csütörtökön azt hittük nem jutunk vissza a Tescobol. Én meg a farzsebemben felejtettem pénteken, így késtem a munkából 5 percet, mert csak a buszmegállóban jutott eszembe. Szóval oda kell figyelni rendesen. A feltöltésről érdemes elrakni a blokkot a kártya mellé, hogy tudd, mikor kell újra tölteni.
Amúgy maga a busz közlekedés nem rossz, ahhoz képest mekkora a város. Tőlünk 2 busszal szinte mindenhova el lehet jutni. Az már más kérdés mennyi idő alatt. Amúgy a buszok gyakran járnak, de az útvonalat érdemes előre megtervezni. Mi is google mappel megyünk mindig. De minden buszon szépen ki van írva a megálló neve, az idő, és ha már valaki megnyomta a jelzőt. Azt is be szokták mondani, ha fent még sok ülőhely van, lent meg tömegnyomor. Meg itt szigorúan veszik, hogy a busz elejéből hátra kell menni. Amúgy elég kényelmesek, annyira nagy tömeg sincs - mert gyakran járnak.
Szóval még bele kell szoknunk, de nem vészes a dolog. Csak minden sokkal több idő. Így viszont szerintem kevesebbet is fogunk költeni. Mert eddig simán bepattantunk a kocsiba, hogy elszaladjunk az egyfontosba vagy akár egy nagyobb szupermarketbe egy pár apróságért, most viszont eszünk ágában sincs. Nincs is annyi időnk. Csak nagyobb bevásárlásokat csinálunk hetente egyszer vagy kétszer (akkor sem veszünk annyi mindent, mint eddig, mert nagyon nehéz haza cipelni), emellett meg csak max kenyérért meg tejért megyünk a kisboltba.
Hosszú volt az út hazafele, most 29 óra. Brüsszelbe bekóvályogtunk, és nagyon nehezen találtunk ki, így veszítettünk vagy 1,5 órát. Amúgy haladtunk rendesen. Éjjel 11-kor indultunk (kedd), 1-re ott voltunk a kompnál. Bár már azon a szakaszon is eltévedtünk, a GPS teljesen behülyült. A túloldalon meg már a nettel is voltak problémák. Szóval nem volt zökkenőmentes. Itthon meg szinte végig szakadt az eső és sötét is volt. Hajnali 5 körül (csütörtök) értünk haza. Lefeküdtem olyan 6 körül és aludtam délután kettőig. Jaj, nagyon jó volt otthon. Úgy hiányzik minden. Maga a város, az a gyönyörű idő. Épp akkor volt a Mihály-napi vásár, úgyhogy megvolt a teljes szombati program.
Aztán hétfőn először utaztam egyedül repülőn. Nem egy nagy szám, a tömeg sodor magával. Főleg a debreceni repülőtéren, ahol egyszerre csak egy gép van, így mindenki oda vár. Itt meg előre lefoglaltuk a buszt és megnéztük honnan indul. Egyébként ahogy kiesel a repülőtérről, már látod a buszmegállót. Szóval onnan vagy 1,5 óra volt, aztán átszálltam egy óra várakozás után egy másik távolsági buszra, azzal egy óra, majd még rendes számozott busszal még fél óra. Szóval 14:10-kor szállt le a repülő, és én kb fél 7-re értem haza.
Júliusban megyünk haza megint, úgyhogy 2 hónap van addig. Elindult a visszaszámlálás. Megint...
Kedden kipihentem ezt a túlzsúfolt 2 hetet - egyedül ücsörögtem és TV-t néztem egész nap. Szerdán bementünk a belvárosba, az Oxford Streetre. Még nem jártunk ott, úgyhogy érdekes volt. Az a jó, hogy egy busszal el lehet jutni oda tőlünk, igaz, 1,5 óra volt az út. Amúgy az utca semmi extra. Nagyon hosszú és tele van boltokkal. A legtöbből több is van, pl 3 H&M van. Amúgy jó, de ugyanezeket az üzleteket máshol is megtalálod a városban. Pl a Westfield-ben, ahol dolgozok. Mindegy, vettünk dzsekit, telefon tokot meg egy strandpapucsot.
Csütörtökön délután pedig elmentünk a Tescoba bevásárolni. Most ugye minden ilyen dolog újdonság, mert kocsi nélkül kell megoldani. Szóval két busszal kell menni a Tescoig és 50 perc az út. Szóval a bevásárlásból közel 2 óra csak az utazás. Közben meg az Oyster kártyákra is figyelni kell: Csaba elfelejtette feltölteni szerdán, így csütörtökön azt hittük nem jutunk vissza a Tescobol. Én meg a farzsebemben felejtettem pénteken, így késtem a munkából 5 percet, mert csak a buszmegállóban jutott eszembe. Szóval oda kell figyelni rendesen. A feltöltésről érdemes elrakni a blokkot a kártya mellé, hogy tudd, mikor kell újra tölteni.
Amúgy maga a busz közlekedés nem rossz, ahhoz képest mekkora a város. Tőlünk 2 busszal szinte mindenhova el lehet jutni. Az már más kérdés mennyi idő alatt. Amúgy a buszok gyakran járnak, de az útvonalat érdemes előre megtervezni. Mi is google mappel megyünk mindig. De minden buszon szépen ki van írva a megálló neve, az idő, és ha már valaki megnyomta a jelzőt. Azt is be szokták mondani, ha fent még sok ülőhely van, lent meg tömegnyomor. Meg itt szigorúan veszik, hogy a busz elejéből hátra kell menni. Amúgy elég kényelmesek, annyira nagy tömeg sincs - mert gyakran járnak.
Szóval még bele kell szoknunk, de nem vészes a dolog. Csak minden sokkal több idő. Így viszont szerintem kevesebbet is fogunk költeni. Mert eddig simán bepattantunk a kocsiba, hogy elszaladjunk az egyfontosba vagy akár egy nagyobb szupermarketbe egy pár apróságért, most viszont eszünk ágában sincs. Nincs is annyi időnk. Csak nagyobb bevásárlásokat csinálunk hetente egyszer vagy kétszer (akkor sem veszünk annyi mindent, mint eddig, mert nagyon nehéz haza cipelni), emellett meg csak max kenyérért meg tejért megyünk a kisboltba.
2014. május 5., hétfő
Haladjunk már!
Nos, megint beteg vagyok. És kb ugyanúgy, mint a múltkor, csak nem olyan súlyos. Most épp abban a fázisban vagyok, amikor nincs hangom. Tegnap így dolgoztam. Néztek is rendesen a vásárlók. Holnap induluuuunk! Végre már közel az a nap, amikor elindulunk hazafele. Már nagyon várom. Főleg, hogy így minden összejött. Hazajön tesóm is, anya is el tudta cserélni a napjait a suliban, és még Mihálynapi-vásár is lesz éppen azon a hétvégén! Azt pedig nem lehet kihagyni :)
Jó lesz végre pihenni is egy kicsit. Habár a betegségem miatt kevesebbet dolgoztam mostanában mint azelőtt, de rengeteget főztem, mert ugye minden nap 4 ember evett főtt ételt. Az nagyon sok kaja. Meg azért csináltam ugye sütit is. Szóval azért hosszú volt az elmúlt 1 hét, és már tényleg csak azt várom, hogy hazaérjek. De az még csütörtök reggel lesz...Még a holnapi nap sem lesz semmi. Igaz, ma megfőztem az ebédet meg sütöttem sütit, de holnap 9 órát dolgozok, 6-kor végzek, utána megyünk nagy bevásárlásra még utoljára a kocsival, azután jövök haza kb fél 9-kor, amikor meg még sütök sausage-ot meg krumplit, hogy meleg vacsorát együnk, mielőtt elindulunk. Aztán összepakolok és 11-kor elindulunk innen. Hajnali 2-kor indul a komp, kb fél 4-re a túloldalon vagyunk. Onnan pedig még vagy 20-24 óra hazáig...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)