Nagyon mélyponton

Most tartok ott, hogy nem tudom miért vagyunk itt. Mit is keresünk mi itt?

1. Egy szar egyszobás, méreg drágán bérelt, veszélyes környéken lévő lakásban nyomorgunk, az otthoni háromszobás, hatalmas nappalis, erkélyes, jó környéken lévő helyett.

2. Buszozunk a kocsi helyett.

3. Szar az idő. Míg otthon 32 fok van, itt 15. Reggel meglátszik a leheletem, 3 réteg ruha alatt szétfagyok, sötét van és folyamatosan szemetel az eső.

4. Kínlódom a főzéssel. Persze mindent meg lehet oldani, csak nem olyan egyszerűen, mint otthon. Magozott meggyet még mindig nem találtam :/

5. Nincs itt senkink. Nincs aki segítsen, nincs aki lelki támaszt adjon, akit meglátogatnánk, összefuthatnánk velük. Hiányzik a család, a barátok. Egyedül vagyunk.

6. A város nem igazán szép. Az a része ahol mi vagyunk (de a többi sem sokkal jobb) nem valami szívmelengető. Szemét mindenhol, koszos, sötét - az emberek is. Azért itt rájöttem, hogy Debrecen milyen szép!

7. És ami a legfontosabb, amiért mindenki itt van: munka és pénz. Na, az nincs. Nekem újra csak 20 órákat adnak, Csabának pedig most az ügynökség már egy hete nem ad munkát. Így még az albérletet sem tudjuk kifizetni. Nekem a fizum, ha 2 hetet 20 órában, 2 hetet kb 32-36 órában dolgozok, akkor kapok 700 fontot egy hónapra. Az albérlet pedig 800.......

És mégis miért nem cuccolunk haza most?

1. Csaba nem akar.

2. Nullával mennénk haza, pedig sok pénzzel jöttünk.

3. Legalább egy évet ki kéne itt húzni, a tapasztalat miatt...

4. Mert szarok lennénk, ha könnyen feladnánk.

5. Mert szeretjük a munkánkat, én szeretem a kollégákat. Élvezem, hogy egész nap angolul beszélhetek, hogy egy idegen országban élek, ennyire sokféle emberrel találkozok és dolgozok, hogy ezért minden nap egy kicsit kihívás és igenis megállom a helyem.

6. A Remény. Hogy minden jobbra fordul.