Ennyi volt

Tudom, eltűntem. Nem véletlenül. Nem is igazán szeretném leírni pontosan mi történt. A lényeg, hogy hazaköltözöm, Csaba pedig marad tovább egyedül. Igen, szakítottunk. Ennyi idő pedig elég volt ahhoz, hogy rájöjjek nem akarok ebben a városban egyedül maradni. Nagyon nem. A túl sok ember így is magányossá tesz, nem hogy ha még tényleg egyedül is vagy. Szóval hazaköltözöm. Azért még majd otthonról írok egy összegzést, mert van miről. Sokat tanultam idekint.

Hogyan kell eltávolítani egy egeret a házból?

Foggggggalmam sincs!!! Tényleg. Ugyanis nekem nem sikerült.

Vettünk több hagyományos egércsapdát, ragasztós csapdát, mérget meg ultrahangos riasztót. Meg se kottyant neki. És mindezek után, mikor futva átugrott egy élére állított telefont, ami Csaba kezében volt, már végleg az egértanyában éreztem magam. 

Bár most van egy csöppnyi esély rá, hogy épp holtan hever a szekrény alatt, de még nem volt időnk megnézni. És ez még a legjobb eset. Micsoda szenzációs kilátások....

Nem! Nem! Nem! Haza akarok menni!!!!! Ez már túl sok!

Na, próbálom az elején kezdeni. Remegő kézzel...

Szóval gyanútlanul csomagoltam a kajámat másnapra a konyhában, amikor egy árnyat láttam elszaladni a konyhapadlón. Szó szerint lefagytam, leizzadtam, kivörösödtem és nem kaptam levegőt. Két lépéssel kint voltam a konyhából, bezártam az ajtót. Felhívtam Csabát. Miután leraktuk, minden erőmet összeszedve visszamentem a konyhába, hogy felpakoljam az élelmiszereket a legalsó polcokról. Egy felmosóval vérteztem fel magam. Óvatosan kinyitottam az ajtót, felkészülve arra, hogy bármi kiszaladhat onnan. Lassan, lépésenként haladtam befele, a felmosót közvetlenül a lábam mellett tartva. Megfogtam az első csomag cukrot, majd közvetlenül mellőle kiszaladt az egér. Konkrétan akkora halálsikolyt eresztettem el, hogy az alsó szomszédok egyszer csak abbahagyták a beszélgetést. Kiszaladtam a konyhából és zokogni kezdtem a szobában.
Soha nem gondoltam, hogy így reagálok egy egérre. Teljesen kikészültem. Azóta remegek. 10 másodpercenként a padlót pásztázom, mindenhol egeret látok, minden zajra felfigyelek és összeszorul a gyomrom. Kész idegroncs lettem. Semmi pénzért vissza nem mennék a konyhába.
Tényleg sosem gondoltam, hogy így reagálok az egérre. De most még rosszkor is jött. Amúgy is kezdek a környéktől kikészülni, rohadt veszélyes. De eddig úgy voltam vele, hogy ha hazajövök, biztonságban vagyok. Nyugodt voltam. Most minden lépésemre figyelek, nem merek odanyúlni semmihez, először megpiszkálom. Oda az én kis konyhám. A tiszta kis lakásom. A nyugalmam. Elvitte az egér.