Magyarország vs the UK

Természetes módon hasonlítgatom a két országot. És azt kell hogy mondjam, Magyarországot jó elcseszték. Vagyis a gazdaságát. Nem értek sokat a dologhoz, utálom a politikát, bele sem mennék. De hogy minden másban fölényes győz a szülőhazám, az biztos. Hol is kezdjem?
Természeti kincsek. Otthon mindenki alap dolognak tekinti az olcsó ásványvizet és a termálfürdőket. Itt? Az ásványvíz méregdrága, termálfürdő sehol. Balaton. Ehhez a részhez több nem is kell.
Időjárás. Közelít a tökéleteshez otthon. Jó, a telek kicsit hidegek, de na. Milyen szép nyaraink vannak! Itt próbáld meg átélni azt a feelinget, ahogy sétálsz, bulizol abban a langyos levegőben a gyönyörű, nyári estéken! Itt akkor is hideg van. Vagy úszol egyet a Balatonban tök sötétben........

 
Tisztaság. Ez az ország koszos. Magyarország tiszta. Igen, tudom, vannak ellenpéldák, de a városok nagy része igenis tiszta. Itt minden koszos. Úgy érzem, itt nem is tudok megtisztulni. Koszosak az utcák (de tényleg!), koszosak a házak, kívül, belül. Itt mást jelent a tisztaság. Tisztaság az, ha nem csupa mocsok a szőnyeg, a konyha meg a fürdőszoba. Ha csak úgy, nagyjából le van takarítva, de még azért szaladgál pár porcica, kicsit kajamaradékos a fagyasztó meg van néhány csík odaégett cucc a sütőn, az abszolút tisztaság. Az maga tökély, nincs vele semmi gond, azonnal költözhető. Ja. Az otthoni lakást akarooooooooom!!!!
És itt jön a nagy DE! Hogy csinálják azt, hogy ilyen szintű anyagi biztonságban lehet élni? Hogy csinálják azt, hogy a minimum 3x annyit keresnek itt az emberek, mint otthon, mégis kb minden ugyanannyiba kerül. A lakhatás az egyetlen necces dolog. Igen, az valóban drága akár az albérletet, akár a lakás vásárlást nézzük. De közben ugyanannyi a kaja, a műszaki cuccok, bútorok, ruhák, stb. Na jó, a csizmák drágák és arra nagy szükségem lenne...
Szóval azt kell mondanom, jól elcseszték Magyarországot. Nagyon. Így még dühítőbb a dolog. Hiszen ott minden adott ahhoz, hogy egy tökéletes ország legyen. Csak a gazdaságát kicsinálták.

Csak lépésről-lépésre

Nos, most ott tartunk, hogy Csaba egy hete csinálja az éjszakázást, én meg még mindig nem kapok túl sok műszakot. Sőt, meghosszabbították a próbaidőmet - azért, mert azt mondtam (összesen 3 magyar lánynak), hogy ez a munkahely sz*r /szóval tényleg igaz, hogy a magyarok ott rúgnak egymásba, ahol tudnak/, amúgy a munkámra nem volt panasz -, így még nem is biztos az állás. 
Csütörtökön költözünk, erre már nagyon készülünk. Már tényleg nagyon elegünk van az itteniekből. Az angol kölyök minden péntek meg szombat este bulit tart, a nő, aki állandóan a nappaliban ül cseszeget minket a takarítással (ami nagyon vicces, mert konkrétan olyan mocskos lakásba érkeztünk, amit csak tévében látni, és a mi folyamatos takarításunktól lett határeset, és azóta is takarítunk magunk után), a WC-t nem takarítják maguk után, a lépcsőn úgy közlekednek mint egy tank (éjszaka is) és nincs étkezőasztal, így vagy az ágyon eszünk, vagy egy dohányzóasztalhoz kuporodva.
Szóval már nagyon várjuk a költözést. El is kezdtünk vásárolni cuccokat oda. Pl vettünk egy kinyitható asztalt összecsukható székekkel meg egy mini mosógépet, mert az ott nincs. Van egy tök jó facebook oldal, ahol a swindoniak adják el a cuccaikat. Nagyon sok iszonyatosan olcsó holmi van, mert nagyon sokan csak meg akarnak szabadulni tőlük, nem nyerészkedni rajta. Így rengeteg ingyen cucc is van. Akár teljes étkezőszett asztallal meg székekkel, hatalmas kanapék, szekrények, stb. 

Ez egy mini mosógép centrifugával

  Ja, vettünk egy telefont is anyának. Nagyon elegem lett abból, hogy vele semmilyen szinten nem tudok kommunikálni, csak ha sikerül fellépni skype-ra mindkettőnknek. Még egy aprócska üzenetet sem tudok neki küldeni, max borsos áron sms-ben. Na, így aztán nagy telefonkeresésbe kezdtünk, és szerintem nagyon sikeresen is zárult. Sikerült venni egy egy éves Samsung Galaxy Ace-t. Igaz, kopott a széle (amit majd egy hátlap tokkal oldunk meg) meg egy repedés van a kijelző sarkában, de annyira nem észrevehető. 

Az akksija nagyon jó, már teszteltem, és független. Mindez 20 fontért, vagyis 7000Ft-ért. Ez lesz anya karácsonyi ajándéka. Igaz, sokkal hamarabb szeretném odaadni, mert ugye pont azért vettem, hogy tudjunk kommunikálni. És nem akarok 3 hónapot várni. Már rá is töltöttem minden hasznos alkalmazást. Remélem azért tetszik majd neki.

Hajjaj, ebből mi lesz...?

Annyi változás van, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. 
Először is, a legfontosabb, hogy Csabának műszakot kellett váltania. Választás elé állították. Vagy innentől kezdve egyik héten délelőtt, másik héten délután dolgozik, vagy mindig éjszaka. Este 10-től reggel 6-ig. Mindenki heves tiltakozása ellenére az utóbbit választotta. Így mostantól kezdve vasárnaptól csütörtökig minden este 9 körül lelép, másnap pedig délutánig alszik. Már ezt nagyon nehéz lesz megemészteni és hozzászokni.

Forrás: www.oszdmeg.com

A másik ugye lassan a költözés. Másfél hét és végre külön leszünk. Ja, és messzebb az étteremtől - csak hogy nehogy minden tökéletes legyen. Így emiatt is izgulok. Nagyon, de nagyon elegem van már az itteniekből. Az angol kis kölyök hihetetlen. Péntek este valamikor fél 11 tájban üvöltöztek itt le-föl nem tudom hányan. És amikor Csaba kiszólt nekik, hogy csendesebben, annyit mondott, hogy de hát péntek este van! A pofátlanság netovábbja. És tegnap este is felhozott valakit. Nagyon elegem van belőle. 
Szóval a költözést nagyon várom, de rettegek is tőle. Nem tudom, hogy fogok munkába járni. Fél óra séta onnan a meki. És most már kezd nagyon rossz idő lenni. Hideg, esős, szeles. 
Ezen kívül elvileg (!) jövő hét után már sok műszakot fogok kapni. Eddig nem lehet munkának nevezni azt, amit csináltam. Vagyis amit csináltam, azt nagyon is, de túl kevésszer. A héten meg jövő héten 2-2 napot kaptam összesen. Ebből nem élünk meg. Nagy gázban leszünk, ha Csaba elveszíti a munkáját valami miatt.
Szóval egy kicsit pánikban vagyok úgy minden miatt. Külön-külön is, de együtt meg főként. Minden mindennel összefügg. A költözés a munkába menetellel, az viszont addigra besűrűsödik rendesen a több műszak miatt, ami viszont azt veszélyezteti, hogy mégis Csabával hogyan és mikor fogunk találkozni. Mit fogok csinálni, amíg ő minden délelőtt alszik, ha épp nem dolgozok?

Forrás: www.demotivalo.com

Annyi kérdés van már megint és annyi kétely, bizonytalanság a változások miatt. Már egy ideje aránylag jól aludtam, de most megint nem. Már nem kelek annyira későn, mégis negyed kettő körül alszok el. Ez amúgy sem jó, de most, hogy Csaba itthon sem lesz még rosszabb. Tök egyedül ücsörögni, senkivel nem tudok még beszélgetni sem. Mivel otthon egy órával később van, ilyenkor már mindenki alszik, még anyáékat sem tudom felhívni. 
Igyekszem csak arra gondolni, hogy ez öt hónapig tart. Utána irány London. Öt hónapot pedig valahogy kihúzunk. Bármi történjék is. Reméljük.

Át akarok menni Londonba!!!!

Elegem van. Ebben a városban semmi olyan lehetőség nincs, amit én szeretnék. És ezt nem csak én tapasztalom, de mindenki mondja. Itt virágzik a gyári, raktári munka, tehát a kétkezi, kemény fizikai munka. De én nem ezt akarom! Ezzel nem tudok előre lépni! Itt nem fogok megtanulni angolul, hiszen nem is beszélgethetek senkivel. Most voltam az Aldi raktárában interjún, és ezeknek 15 perc szünetük van 6 órában. A többi időt tök egyedül töltik, és csak pakolják cuccot. Hogy fogok én így angol nyelvtudásban előre haladni? Az angol kurzus nem elég, ott nem beszélgetek, csak tanulok. Az teljesen más. Kezdem azt érezni, hogy ismerős ide vagy oda, nagy hiba volt ebbe a városba jönni. Ez egy iparváros. Se kultúra, semmi. Át akarok menni Londonba! Nagy levegőt kell vennem, amikor arra gondolok, hogy az angol kurzus végéig semmiképp sem lehet. Főleg, hogy ugye letettük a lakásra a kauciót. Addig túl kell élnem, másról nem szól. Nem volt ez így jó. Nem jó városba jöttünk és szívás ezt ennyi idő után felismerni. Hiszen már a hozott pénzünk szinte elfogyott, így nagyon nehéz lesz átköltözni. Egyelőre sajnos csak a mekis munkába kapaszkodhatok, hogy majd onnan átkérem magam. Más remény nem maradt.