Hajjaj, ebből mi lesz...?

Annyi változás van, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. 
Először is, a legfontosabb, hogy Csabának műszakot kellett váltania. Választás elé állították. Vagy innentől kezdve egyik héten délelőtt, másik héten délután dolgozik, vagy mindig éjszaka. Este 10-től reggel 6-ig. Mindenki heves tiltakozása ellenére az utóbbit választotta. Így mostantól kezdve vasárnaptól csütörtökig minden este 9 körül lelép, másnap pedig délutánig alszik. Már ezt nagyon nehéz lesz megemészteni és hozzászokni.

Forrás: www.oszdmeg.com

A másik ugye lassan a költözés. Másfél hét és végre külön leszünk. Ja, és messzebb az étteremtől - csak hogy nehogy minden tökéletes legyen. Így emiatt is izgulok. Nagyon, de nagyon elegem van már az itteniekből. Az angol kis kölyök hihetetlen. Péntek este valamikor fél 11 tájban üvöltöztek itt le-föl nem tudom hányan. És amikor Csaba kiszólt nekik, hogy csendesebben, annyit mondott, hogy de hát péntek este van! A pofátlanság netovábbja. És tegnap este is felhozott valakit. Nagyon elegem van belőle. 
Szóval a költözést nagyon várom, de rettegek is tőle. Nem tudom, hogy fogok munkába járni. Fél óra séta onnan a meki. És most már kezd nagyon rossz idő lenni. Hideg, esős, szeles. 
Ezen kívül elvileg (!) jövő hét után már sok műszakot fogok kapni. Eddig nem lehet munkának nevezni azt, amit csináltam. Vagyis amit csináltam, azt nagyon is, de túl kevésszer. A héten meg jövő héten 2-2 napot kaptam összesen. Ebből nem élünk meg. Nagy gázban leszünk, ha Csaba elveszíti a munkáját valami miatt.
Szóval egy kicsit pánikban vagyok úgy minden miatt. Külön-külön is, de együtt meg főként. Minden mindennel összefügg. A költözés a munkába menetellel, az viszont addigra besűrűsödik rendesen a több műszak miatt, ami viszont azt veszélyezteti, hogy mégis Csabával hogyan és mikor fogunk találkozni. Mit fogok csinálni, amíg ő minden délelőtt alszik, ha épp nem dolgozok?

Forrás: www.demotivalo.com

Annyi kérdés van már megint és annyi kétely, bizonytalanság a változások miatt. Már egy ideje aránylag jól aludtam, de most megint nem. Már nem kelek annyira későn, mégis negyed kettő körül alszok el. Ez amúgy sem jó, de most, hogy Csaba itthon sem lesz még rosszabb. Tök egyedül ücsörögni, senkivel nem tudok még beszélgetni sem. Mivel otthon egy órával később van, ilyenkor már mindenki alszik, még anyáékat sem tudom felhívni. 
Igyekszem csak arra gondolni, hogy ez öt hónapig tart. Utána irány London. Öt hónapot pedig valahogy kihúzunk. Bármi történjék is. Reméljük.