Mivel reggel fél 8-kor indult a gép a lutoni repülőtérről, ezért nekünk éjjel fél 3-kor el kellett indulnunk Swindonból. Ugyanis legalább másfél óra az út oda és minimum 2 órával a felszállás előtt be kell csekkolni. Szóval le sem feküdtünk aludni, mert csak rosszabb lett volna. 4-re odaértünk, Csaba pedig 3/4 5-re tette le a kocsit a "long term" parkolóban. Tök jó, hogy onnan ingyenes, közvetlen buszjárat megy a reptérre.
Még leültünk megkajálni, és már állhattunk is be a becsekkoláshoz. Nem volt vészes az ellenőrzés (így utólag, hogy túl vagyunk a debrecenin), csak a cipőnket kellett levenni. A táskát ki sem nyittatták, a ruhát sem vizsgálták át. A gép egy fél óra késéssel indult el, már majdnem elaludtam a várakozásban. Aztán nagy nehezen elindultunk. Iszonyatosan jó élmény volt, nagyon tetszett a felszállás, az út és a leszállás is. Szép, tiszta idő volt, így mindent láttunk, felhők sem voltak. Fotóztunk is párat:
Ezt már visszafele csináltuk:
Már iszonyatosan fáradt voltam a gépen, aludtam is vagy fél órát. De ez nem volt elég, hiszen előző reggel 10 óra óta nem is aludtunk egyáltalán. Rettenetesen fáradt voltam, de végül kitartottam estig. Iszonyat jó volt találkozni mindenkivel. Annyira hiányoztak már!
Odaadtam a rengeteg ajándékot, amit hazavittem (még a karácsonyt ünnepeltünk). Aztán este 9 körül már aludtam. Nagyon gyorsan elment a hét, mindig csináltunk valamit. Voltunk termálfürdőben, mert itt nagyon kevés van és az is eszméletlen drága. Otthon most - mivel épp felújítják a fürdőt - 850Ft-ért lehetett bemenni. A bathi fürdőbe 35 font lett volna a belépő, vagyis 13.000Ft körül. Durva.
Voltunk bowlingozni is - a családi programok ritka pillanatok nálunk - nagyon jól éreztük magunkat.
Jó sok mindent vásároltunk is. Összeírtuk, hogy mi az, amit nem lehet itt kint kapni (mert ugye olyan nem nagyon van, ami itt sokkal drágább lenne, ezért megérné kihozni), és 25.000Ft értékben bevásároltunk magunknak. Hoztunk (ezeket tényleg nem lehet itt kapni - vagy annyira kicsi és rossz a választék, hogy az nekünk nem kell) melegszendvics krémet, májkrémet, vagdalt húst, konzerv készételt, levesport, mustárt, finom ketchupot, néhány fini sajtot, péksütiket, túró rudit, lebbencs tésztát, túrót, párizsit, tepertőt meg kaptunk Csaba szüleitől kolbászt meg szalonnát.
Jól tele is lett a bőröndünk, alig bírtam húzni visszafele.
Nagyon jó volt otthon és rettenetes volt az elválás. Tényleg fájt.
Elgondolkoztam egy cikken, amit a múltkor olvastam. Itt található: http://aberdeenimagyarok.co.uk/cikkek/miert-koltozom-vissza-magyarorszagra-egy-hataratkelo-velemenye
Miért gyötröm magam? Főleg akkor mélyült el bennem a kérdés, amikor a nővérem az elválásnál azt kérdezte: 'Ez most már mindig így lesz?' Majd megszakadt a szívem. Szóval miért csinálom ezt? Ahelyett hogy velük lennék, rendszeresen találkoznánk. Mi értelme van az életnek, ha nem vagy azokkal, akiket szeretsz?
De meg kell próbálnom. Muszáj. Ha nem most, akkor soha. Én nem akarok meghalni úgy, hogy azt kérdezem, miért nem tettem egy próbát? Mi lett volna, ha.....? Nem, ezt nem akarom. Meg akarok lépni minden lehetőséget az életben. Csak úgy lehetek nyugodt a végén. Ezért megyünk át Londonba is. A reményért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése