Hát nem lettem jobban. Tegnap hajnalban arra keltem, hogy már szinte sehogy sem kaptam levegőt. Annyira elegem volt belőle! Csaba mikor hazaért reggel a munkából, mondtam neki, hogy le se feküdjön, menjünk el a dokihoz. Elmentünk minden papírral felszerelkezve a háziorvoshoz. Már 20 perccel nyitás előtt ott voltunk. Mikor végre bejutottunk, közölték, hogy ezek a papírok nem elegendőek a regisztráláshoz. (A múltkor a másik rendelőnél azt mondták elég.) De még ha regisztrálunk sem vizsgálnak meg. Hiába haldokoltam neki a pultnál, elzavart. Közölte, menjünk a belvárosba.
Átmentünk így egy központi rendelő szerűségbe, ahol már a váróban ez ment a tévében: 'Ha beteg, ne szedjen antibiotikumot, maradjon otthon, igyon folyadékot és szedjen Paracetamolt.' Ez az itteni egészségügy filozófiája. Végül elég hamar sorra kerültünk. Egy kedves idős doki foglalkozott velem. Nagyon alapos vizsgálatot végzett. Még cukrot és vizeletet is nézett! Durva. Végül szemben a filozófiájukkal antibiotikumot írt fel. De hogy egy kicsit hű maradjon, mellé Paracetamolt. Na mindegy, azért egy kicsit meglepődtem. Akkor már tényleg súlyosnak ítélte. Azért röhögött egyet, mikor kipakoltuk neki a kisebb patikánkat, hogy mit szedtem be az elmúlt egy hétben.
Innen átnyargaltunk a patikába, ahol szintén érdekes rendszer működik. Odaadod a receptet, aláírod, kifizeted, majd leülsz és vársz. Vársz arra az egy doboz gyógyszerre. Aztán amikor szólítanak, kis papírzacskóban megkapod a gyógyszert, amire rányomtatták a neved és egyéb hasznos infókat, pl hogyan kell szedni.
Szóval újra antibiotikumot szedek. A második dobozzal. Ha ez sem rak helyre, akkor meghalok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése