A rokonság már komolyan veszi

Amíg csak távoli jövő volt a kiköltözés, senkit sem nagyon érdekelt a dolog - kivéve a szüleinket. A többiek viszont nem vettek komolyan, valószínűleg úgy gondolták, úgy sem merünk bele vágni, úgy sem lesz belőle semmi. 
Ma viszont Csaba rokonságával találkoztunk egy névnapozáson, és szóba került a dolog. Már akkor éreztem, hogy itt még nagy megdöbbenések lesznek, amikor azt kérdezgették, hogy találtam-e már munkát magamnak, szeptembertől el tudok-e helyezkedni, stb. A felvilágosítás után eléggé lepadlóztak. Azt hiszem, most már mindenki elhiszi, és tudatosult bennük. Ez is egy lépés előre.
Na meg az is, hogy lefoglaltuk a kompot. Már nincs visszaút...

A komp, a komp, a komp

Nos, mivel kocsival megyünk, kompot kell igénybe vennünk, mert ugye nem kétéltű az autó. Azt viszont le kell foglalni időben, helyszínen nem lehet jegyet váltani. Már ez sem túl jó hír, ugyanis elég nehéz megsaccolni, hogy 1700km-t mennyi idő alatt teszünk meg. Az, hogy a google map mit ír, épp csak irányadó. Egy ismerősünk épp a héten 28 óra alatt tette meg hazáig az utat Swindonból, a kedvenc programunk pedig 19 órának írja. Nah, hát így számold ki, hogy mikorra érsz oda. Ja, persze ha elmegy előtted a komp, akkor elveszett az előre átutalt jegyár, és fogalmam sincs, hogyan és mikorra tudunk venni következőt. Na, ezt oldd meg!

A másik szenvedés az úttal kapcsolatban, hogy vigyünk-e tetőboxot. Iszonyat sok cuccunk lesz, jó lenne, ha tudnánk több helyet csinálni. Ezt minél hamarabb el kell dönteni, mert a kompnál meg kell adni a jármű magasságát és ki kell próbálni az indulás előtt. Az volt ugyanis, hogy mi már tavaly elmentünk a Balatonig egy tetőboxszal, viszont olyan szinten sípolt a fülünkbe 4 órán keresztül, hogy igencsak kiakadtunk, mire odaértünk. A másik, meg hogy a box, amit most vinnénk, nem a mienk, hanem a szüleimtől kérnénk kölcsön. És azért csak kb egy fél év múlva tudnánk visszaadni... Kicsit lelkiismeret furdalásom van miatta. Szóval ezt még át kell gondolni.
Amúgy izgulok, hogy milyen lesz a komp meg a tenger. 9 éves korom óta nem láttam a tengert, arra meg már nem nagyon emlékszem. De amúgy izgulok az út miatt is. Tök sok országon megyünk át. Remélem látni is fogunk valamit az autópályáról. Ha nem lennénk ennyi cuccal, én tuti mindenhol megállnék, városokat néznék meg. Mert nem gyakran járok külföldön, főleg ilyen messze.

TB mizéria

Nah, ez egy érdekes történet. Mi semmi mást nem szerettünk volna, csak azt, hogy itthon tovább fizethessük a TB-t, és így biztosítottak legyünk. Ugyanis a kinti ellátás hírhedt, ha bármi komolyabb bajunk van, nem ott szeretnénk magunkat megműttetni, kezeltetni. 
Amikor bementünk az itthoni egészségügyi pénztárhoz, azért, hogy az Uniós TB kártyát kiváltsuk, közölték velünk, hogy hatalmas bírságra számíthatunk, ha a továbbiakban minden hónapban pénzt utalunk a magyar államnak TB címen, s eközben kint dolgozunk. Hmmm... Érdekes, hogy ennek a gazdaságilag már eléggé tönkrement országnak nincs szüksége a kint dolgozó magyarok pénzére. Szóval, ha valaki kint bejelentetten dolgozik, és ezután automatikusan fizetik utána az ottani TB-t, itthon már nem lehet biztosított.

Az Uniós TB kártyával nem megyünk sokra, mert az annyit ér, hogyha kint bajunk esik, és ott ellátnak, akkor annak az itthoni árát utólag megkapjuk. Vagyis lehet, hogy odakint 200.000Ft-nak megfelelő fontba kerül egy műtét, de ha azt itthon 100.000Ft-ért megcsinálják, csak azt fizetik ki, a maradék 100-at be kell nyelned. De ezzel sem megyünk semmire, ha itthon nem leszünk biztosítva. Jó, mi?
Amúgy meg jó lenne úgy kijutni, hogy ha útközben történik valami, biztosítva legyünk. Erre utasbiztosítást kötünk, ami kb. 3000Ft kettőnknek, 2 napra. Az EU-s kártya még biztosít minket szeptember 1-ig, azután pedig - ha minden jól megy - munkába állunk, így onnantól már kinti TB-nk lesz. Ha viszont haza szeretnénk látogatni, utasbiztosítást kell fizetni. Jó bonyi, mi?
De hát muszáj. Ha nem akarunk hatalmas összegeket fizetni az ellátásért, minden apróságra figyelni kell.

Már csak 34 nap indulásig!

Augusztus 24-én indulunk Angliába, ketten költözünk ki Csabával, a vőlegényemmel. Én az idén diplomáztam PR szakirányon, és nem is kerestem munkát - mert minek. Itt nem becsülik meg az embert, nem is tudják mire jó a PR-os, így nem is keresnek a cégek embert erre a feladatkörre. Csaba mentős, szeretne az maradni, de másodállást kell vállalnia ahhoz, hogy elboldoguljunk. Ezt pedig nem lehet sokáig bírni. Gyereket vállalni meg főként nem lehet emellett. Így eldöntöttük, hogy megpróbáljuk odakint.
Már kb egy éve készülünk rá, ezért Csaba angol tanárhoz jár azóta - én azt még egy hónapja kezdtem el. Jobban tudok beszélni, mint ő, mert angol kéttannyelvű gimibe jártam. De már ez ugye elég nagy költség. Emellett most kezdtük el intézni az egyéb dolgokat. Ehhez van kis segítségünk, de igyekszem részletezni a későbbiekben, hogy pontosan miket csinálunk végig, hátha segíthetek másoknak, akik a mi példánkat követik.