Amíg csak távoli jövő volt a kiköltözés, senkit sem nagyon érdekelt a dolog - kivéve a szüleinket. A többiek viszont nem vettek komolyan, valószínűleg úgy gondolták, úgy sem merünk bele vágni, úgy sem lesz belőle semmi.
Ma viszont Csaba rokonságával találkoztunk egy névnapozáson, és szóba került a dolog. Már akkor éreztem, hogy itt még nagy megdöbbenések lesznek, amikor azt kérdezgették, hogy találtam-e már munkát magamnak, szeptembertől el tudok-e helyezkedni, stb. A felvilágosítás után eléggé lepadlóztak. Azt hiszem, most már mindenki elhiszi, és tudatosult bennük. Ez is egy lépés előre.
Na meg az is, hogy lefoglaltuk a kompot. Már nincs visszaút...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése