:(

Nem írtam még igazából a dolog érzelmi részéről. És itt nem az idegeskedésre, meg félelemre gondolok, hanem az igazán mély, család iránt érzett szeretetre.

Amikor nagy izgatottság mellett tervezi az ember a dolgokat, nem nagyon jut eszébe, hogy mit fog átélni valójában. Csak az utolsó pillanatban. A legutolsóban. Amikor már el kell köszönni. Soha nem gondoltam volna, hogy még ennyi év külön élés után is ennyire megviselhet a dolog.

Amikor el kellett búcsúzni - az volt életem egyik legfájóbb pillanata. Sose éreztem hasonlót. És a legszörnyűbb, hogy nem csak nekem fájt. Hanem én okoztam fájdalmat. Nem is kicsit. Soha nem láttam ilyennek a szüleimet, és egy pillanatra meg is bántam mindent. Átfutott az agyamon, hogy mi francnak csinálom én ezt. Miért nem bírok a seggemen maradni? Miért kell csalódást okoznom azoknak, akik felneveltek? Szörnyű volt. Szinte Pestig nem bírtam abba hagyni a sírást.

Ott meg persze kezdődött elölről - a nővérem miatt. Ő nagyon erős, nem szoktam látni sírni. Nagyon nem akartam ott hagyni. Legszívesebben magammal hoztam volna. Úgy éreztem ott marad nála a szívem egy darabja, amiért még vissza kell mennem. Innen persze megint kezdődött egy pár száz kilométeres sírás.
Én azt hittem egy független, erős nő vagyok. Na, igen, de nem ezekben a percekben. Ez senkinek sem könnyű. Iszonyat messze van mindenki. És miattam. Én akartam ezt.

Életünk (újra)építése

Sok minden történt az utolsó jelentkezésem óta. Hirtelen azt sem tudom, hol kezdjem. 
Sikerült a telefon, működik is, bár még nem pont olyan van, amit szeretnénk. Szóval ez úgy van itt, hogy vannak ezek a "pay and go" kártyák meg a "pay monthly". A pay monthly sokkal kedvezőbb, viszont ahhoz bankszámlával kell rendelkezni. A pay and go-nál csak be kell fizetni egy összeget  és megkapod a kártyát meg az összeget rá. Mi a Virgin-hez csatlakoztunk, mert ott találtuk a legjobb ajánlatot. De ezt már írtam. :)

A bankszámla nyitás érdekes volt. 2 bankban jártunk, de hivatalos, ügynökséggel kötött bérleti szerződés hiányában nem voltak hajlandóak számlát nyitni. Nem igazán értem, hogy miért. Ha nem mehetünk mínuszba a számlán, akkor mit vehetnénk mi el a banktól? Na, mindegy. Amúgy nagyon aranyos, készséges mindenki, még kávéval is kínáltak, de közölték, hogy csak akkor nyitnak számlát, ha viszünk olyan embert, aki már annál a banknál van, és referenciaként szolgál nekünk. Nagy szerencsénkre a magyar lakótársunk ott van (ez a Lloyd bank), így ő segített nekünk. Alá kellett írnia egy papírt, hogy ismer minket, így megcsinálták nekünk a számlát. Végre. Ez is kész.

A következő lépés az volt, hogy feliratkozzunk arra a nyelvtanfolyamra, amiről itt hallottunk. Ingyen van, szeptember 10-én indul, heti 2 alkalom, 5,5 óra és 3 hónapon keresztül tart. Ezt nem szabad kihagynunk!!!! Ingyen tanulhatunk nyelvet, itt, kint! És ránk fér. El is mentünk, ki kellett töltenünk egy tesztet, hogy milyen szinten vagyunk, ez alapján osztanak majd be csoportba. Várom már nagyon, hiszen új embereket is megismerhetünk majd ott, meg annál gyorsabban tudunk majd fejlődni.

Ja, még egy sztori

Ez vicces volt. Éppen egy boltot kerestünk, de most sok minden zárva van egy ünnep miatt. De ott, ahol a boltnak kellett lennie, ült egy srác, Csaba úgy gondolta, megkérdezi, hogy tudja-e kapható-e ott a cucc, amit keresünk. Beszélgetünk, a végén meg megkérdezi a srác (továbbra is angolul, meg mi is úgy válaszolunk), hogy hova valósiak vagyunk? Mondjuk, hogy Magyarországról. A srác: Magyarok vagytok, baszki? Én meg töröm itt az angolt nektek! (magyarul) :D Vicces volt.

Itt vagyunk!

Nah, kiértünk. Nagyon hosszú volt az út és rettenetesen fárasztó. Senkinek nem ajánlom, hogy egyedül belevágjon, főleg pihenés nélkül. De még váltott vezetéssel sem. Én már másképp kezdenék neki. Kora délután indulnék, nem reggel. Aznap már csak pihenni kelljen, kicsit pakolászni, normálisan megfürödni és úgy indulni. Így túl korán keltünk, ez már eleve nem volt jó. A pakolással rohanni kellett, ez megint fáraszt volt.
Az úton volt 1-2 érdekes dolog. Pl a vécéket sokszor élveztem. Cuki volt, amikor a WC lehúzás után (amihez csak annyit kellett tenni, hogy odatartod a kezed) felemelte a WC ülőkét és körbeforgatva lefertőtlenítette. Viszont mindenhol fizetni kell érte, általában fél eurót, de nyugatabbra már 0,7 eurót.
A gáz tankolás nem volt egyszerű, ugyanis Ausztriában felejtős, hogy az ember gáz kutat talál, Németországban sok helyen adapter kell, és Angliában is.

A kompot majdnem lekéstük, vagyis lekéstük. Iszonyatosan végigrohantuk az előtte lévő kb 800km-t, de pontosan 10 perccel lemaradtunk róla. Borzalmas volt átélni, hogy már tudtuk, hogy indul a komp, és nekünk még kb 10km volt hátra. Nem akartuk elhinni, hogy majdnem 24 órás út során ennyin fog múlni a dolog. 10 percen! De lekéstük. És amikor odamentünk, nem értettük, hogy a srác miért nem szól, hogy ez már elment. De kiderült, hogy a következőre is érvényes, ami 2 órára rá indul. Azt a megkönnyebbülést! Így aztán bementünk a pihenőbe, ettünk, nézelődtünk, hallgattuk a sirályokat. Kicsit izgultunk, amikor megjött a komp, és mi a sorunk legelején álltunk, hogy mit kell majd csinálni, de elég gördülékenyen ment a dolog. Nagyon szép volt a komp belülről, de rettenetesen álmos voltam. El is aludtam az asztalra borulva. Mások végigfeküdtek az éttermek padjain, és úgy aludtak. Nem is értem, hogy egy ilyen helyen miért nem alakítanak ki fekvő helyeket.

Még az utolsó 230km előtt megálltunk aludni egy parkolóban, mert már egyikünk sem bírta tovább. De végül csak odaértünk. 33 óra alatt. Így aztán összesen a 41 óra alatt 1 órát aludtam. Még mindig nem pihentem ki magam rendesen.

De már feltérképeztük a várost nagyjából. Igaz, a szállásunk elég koszos, így nem is maradunk sokáig. De munka meg minden nélkül nem tudtunk volna máshova menni. Legalább van net :D Szóval a város aranyos, tök jó bevásárló utcái vannak, kezdünk vele megbarátkozni. Az angol a várakozásokhoz képest aránylag jól megy. A legtöbb helyen megértettük őket, összesen vagy 2 hely volt, ahol szinte semmit. Elintéztük a telefont, mi Virgint választottuk, mert annál nagyon jó ajánlat volt bankszámla nélkül is. 15fontért feltöltős kártya, amin 3GB net, végtelen sms és a 15fontnyi lebeszélhetőség van (10pennys percdíjért). Küldtek smst, hogy most ajándékba végtelen netet kapunk elsejétől. Sőt, később végtelen lesz minden. A beszélgetés, a net és az sms is. Csak bankszámla kell hozzá. Bár egyelőre nem tudunk telefonálni vele, azt mondták 24 óra kell hozzá, kicsit izgulunk. Itthon mondjuk nem nagyon van térerőnk, pedig eléggé bent vagyunk a városban. Hm. Meglátjuk. Feltöltős, így bármikor eldobhatjuk.

Az idő nagyon jó, nagyon meleg volt, ment is a klíma mindenhol (kb 28 fok volt odakint, az üzletekben meg vagy 20 emiatt :/ ). Nem volt eső, sütött a nap. Le is jártuk a lábunkat. Beültünk enni, mert ma még nem főztem, de ketten megkajáltunk összesen 1800Ft-ért. És egy nagyon szép helyen, tök finom lasagne-t.
Na, egyelőre ennyi. Majd később írok még :)

Hülyeséget csinálunk?

Azon gondolkoztam el egy tegnapi beszélgetés során, hogy nooormálisak vagyunk? Ugyanis rájöttem, hogy mi még nem is jártunk abban az országban!!! Nem is tudunk róla semmit, azon kívül amit töri meg földrajz órán elmondtak. Meg a néhány blog, amit olvastam. De ez semmi! Nincs meg az érzés, hogy milyen ott lenni, nincs meg a hangulat, az emberek mentalitása, semmi. Nem éreztük még az ottani szagokat, levegőt, időjárást, úgy az atmoszférát. Mi lesz, ha egyáltalán nem tetszik? Jó, a sötétségre meg esőre próbálok felkészülni, de ez még nem minden. Nem tudom mi lesz, ha nem tetszik...

 Én ugyanis mindig Amerikába vágytam. Mindig! És az egy kicsit más hangulat. Bár persze azt sem tudhatom, hogy milyen, ott sem voltam még sose. De az vonz. Nagyon. Ez meg nem. Ez gáz. De igyekszem maximálisan pozitívnak lenni, szeretek új helyeket látni, embereket megismerni. Majd csak lesz valami. Ha meg lesz lehetőségünk, átköltözünk Amerikába :)

Az albérlet

Már nagyon régóta nézegetjük az albérlet hirdetéseket, erre a legalkalmasabb oldal a gumtree.co.uk. Rengeteg van fent, de érdemes ilyen szempontos alapján válogatni: 
1. meg kell-e osztozni a konyhán és a fürdőszobán (nálunk ez a kulcs kérdés - én nagyon nem akarok a fürdőszobán osztozni!!!!!)
2. az árban benne van-e az adó, a TV, net, rezsi, stb. (All the bills - nek hívják, ha benne van)
3. nincs-e túl közel vasútsínekhez vagy bárokhoz (az utóbbi ellenőrzésére pl a lehető legjobb megoldás a google street view)
4. van-e mosógép, mosogatógép, tűzhely (van, ahol még az utóbbi sem volt)
5. panelben van-e (nagyon nem jellemző arrafelé a panel, meg ha már eljutsz odáig, egy cuki kis angol stílusú házban élj már :)
6. mennyi kauciót kell letenni
7. lehet-e pároknak (!), gyerekekkel vagy állatokkal beköltözni (rendszeres a no children, no pets, de láttunk már no couples kiírást is - vagy mi értettük félre? Nem nagyon akartuk elhinni.)

Amúgy tök jó! A McDonalds'-nál kiszenvedtem az önéletrajzot (ugyanis ők nem fogadnak el egy előre elkészített önéletrajzot), és már másnap küldték az értesítőt, hogy mehetek interjúra :D

Már búcsúzunk...

Már sok mindenkivel nem fogunk találkozni, így búcsúzkodunk. Fura úgy elválni az emberektől, hogy nem csak egy szia, hanem már nem találkozunk, ki tudja mikor látjuk megint egymást. Ezzel egyre jobban érezzük a "vesztünket". De legalább valamennyire felkészít a szülőktől való elköszönésre. Az kemény lesz. 

De legalább a pakolással meg a takarítással már sokat haladtunk. Bár még így is van mit csinálni bőven. Még biztosításunk sincs. Ugyanis azon gondolkoztunk, hogy utasbiztosítást kellene kötni nem csak arra a két napra, amikor utazunk, hanem arra a két hétre, amíg nem lesz munkánk, és így ottani biztosításunk sem. Bár kiváltottuk az uniós taj-kártyát, amiről már írtam, így még kérdéses a dolog.

Pattanásig feszülnek az idegek

És még egy teljes hét van!
Kezdek kiborulni. Amellett, hogy egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy csak nagyon sokára láthatom a családom, a pakolás és az ügyek intézése felőröl. Már mindketten ki vagyunk teljesen. Össze is veszünk naponta többször. Mindenen. Állandóan sírok, mindentől. És egyre önzőbbek vagyunk. Csaba főleg. Pedig rá kevésbé volt jellemző. Nagyon sokszor rosszul esik, amit csinál. Csak legyünk már túl rajta! Csak tartsunk ott, hogy már berendezkedtünk, dolgozunk, és minden beállt a "normál kerékvágásba". Ha egyáltalán lesz ott ilyen...

Nagyon, nagyon közel van...

Hajjaj. Már a jövő hét! Sosem gondoltam, hogy eljutunk idáig. 
Megint adódtak apróbb problémák. Az OTP-ben közölték, hogy nem lehet meghatalmazással megváltoztatni a telefonszámot, ahova az sms-t küldjék a netbank bejelentkezéshez... Naccerű! Így egyetlen lehetőségünk maradt: az egyetlen magyar szám, amit kiviszünk - egy feltöltőkártyás -, az lesz hozzárendelve mindkét netbankhoz. Vagyis nem tudunk bárhol, bármikor belépni a számlánkba, hanem otthon kell lennünk, mert valószínűleg ott lesz a telefon. Nice.

Igyekszem ruha ügyileg is felkészülni Angliára. Ebben sokat segít az, hogy nemrég volt a diplomaosztóm és a szülinapom. Ezekre főleg pénzt kaptam, így van miből beruházni az átmeneti és téli ruhákra. Ami nagyon jó, mert ezzel az időszakkal voltam mindig a legnagyobb bajban. Örültem neki, hogy itthon már nem nagyon van ilyen, télből nyárba megyünk, és fordítva, így nem kellett átmeneti cuccokkal szenvednem. Odakint viszont az lesz a jellemző, úgyhogy össze kell szednem magam. Már beszereztem egy ballonkabátot, 2 cipőt, 2 blézert meg vagy 2 felsőt. Mindenhez tök jó áron, leértékelve sikerült hozzájutnom. :D

Az a bizonyos interjú

Nagy a pánik már az első állásinterjúnk miatt. Ki hitte volna, hogy még egy egyszerű McDonald's-os munkához is három körös teszten kell átmenni. Azt tudjuk, hogy elég komoly kérdések várhatnak ránk, és nem tudjuk, hogy meg tudunk-e válaszolni úgy mindent, hogy az nekik megfelelő legyen.
Már régóta járunk angol tanárhoz, és most már vele is csak erre gyakorolunk. Mi lesz, ha nem értem meg, mit kérdeznek tőlem? Hülyének fognak nézni. De ami még nagyobb baj, hogy hamar el fog fogyni a pénzünk, ha nem kapunk azonnal munkát. Nagy a tét. Voltam már itthon 1-2 állásinterjún, de annak nem volt nagy tétje. Nem igazán számított, hogy sikerül-e. Ezért nem is izgultam miatta. De ez más. Mondjuk még akkor sem igazán izgulnék, ha legalább magyarul kellene beszélni. De nem. Angolul. :(

Lehet, hogy így fogok menekülni onnan:

Közeledik...

Már tényleg nyakunkon a költözés. Pontosan 3 hetünk van. Már sok minden el van intézve, de úgy érzem, sose lesz vége a listának.
A tetőboxot sikerült úgy megcsinálni, hogy ne sípoljon, így visszük. Még jó, hogy a magasabbik kocsiméretet jelöltük meg a kompjegy foglalásnál. Egy hét próbaidőn fent van a kocsin, aztán levesszük, és majd mielőtt megyünk, akkor rakjuk fel.

Nem tudom említettem-e már Blackberry-t, a nyuszim. Szóval ő egy lakásban élő törpenyuszi. Első körben nem visszük ki magunkkal, mert a legtöbb albérletbe nem lehet állatot vinni. Bízom benne, hogy később el tudom vinni magammal. Addig is anyukámhoz került. Most vittük el hozzá, hogy tudjon gyakorolni addig, és még tud kérdezni, ki tudok menni segíteni, stb. Ja, meg ami kárt okozott nálunk, azt még lesz időnk helyre hozni (pl. padló szegőléc, függöny). Dugót, a degut (az is van) majd később viszem, megőrülnék itthon állat nélkül. Még azt sem tudom mi lesz kint velem. Az a gyanúm, hogy néhány hét után egy kóbor macskával az ölemben fogok hazamenni.

Szóval egyre közelebb van már az út, így persze egyre idegesebbek vagyunk. Csaba már gyakran rosszul alszik, minden percben forog az agya.
A pénz kivitelről még asszem nem írtam. Az is egy érdekes dolog. Az van ugyanis, hogy devizaszámlához nem adnak kártyát, ha fontban nyitjuk. Készpénzt nem akarunk magunkkal vinni, az elég veszélyes. Kint tudunk fizetni bárhol plusz költség nélkül a sima OTP-s kártyával, viszont pénzt felvenni iszonyat drága. Az lett végül, hogy ha majd nyitunk kint számlát, arra átutaljuk a pénzt. Másként nem tudjuk megoldani. Az átváltás sem rossz, nem veszítünk túl sokat ahhoz képest, mintha itthon megkeresnénk a legjobb ajánlatot.

Ja, a bankról jut eszembe. Az is vicces, hogy ugye ez az itthoni számlánk megmarad, neten keresztül mindent el lehet intézni. Ahhoz viszont kell egy helyes telefonszám! Mert csak az sms-ben megkapott kóddal lehet belépni és utalni. Mi pedig kint fogunk kapni új telefonszámot, amit megadni csak személyesen lehet, vagy egy elég komolya meghatalmazással. Így semmiképpen sem szabad elfelejtenünk kitölteni egy meghatalmazást mielőtt elmegyünk. Majd a szüleink mennek be és intézik el ezt a bankban.