És még egy teljes hét van!
Kezdek kiborulni. Amellett, hogy egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy csak nagyon sokára láthatom a családom, a pakolás és az ügyek intézése felőröl. Már mindketten ki vagyunk teljesen. Össze is veszünk naponta többször. Mindenen. Állandóan sírok, mindentől. És egyre önzőbbek vagyunk. Csaba főleg. Pedig rá kevésbé volt jellemző. Nagyon sokszor rosszul esik, amit csinál. Csak legyünk már túl rajta! Csak tartsunk ott, hogy már berendezkedtünk, dolgozunk, és minden beállt a "normál kerékvágásba". Ha egyáltalán lesz ott ilyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése