Már búcsúzunk...

Már sok mindenkivel nem fogunk találkozni, így búcsúzkodunk. Fura úgy elválni az emberektől, hogy nem csak egy szia, hanem már nem találkozunk, ki tudja mikor látjuk megint egymást. Ezzel egyre jobban érezzük a "vesztünket". De legalább valamennyire felkészít a szülőktől való elköszönésre. Az kemény lesz. 

De legalább a pakolással meg a takarítással már sokat haladtunk. Bár még így is van mit csinálni bőven. Még biztosításunk sincs. Ugyanis azon gondolkoztunk, hogy utasbiztosítást kellene kötni nem csak arra a két napra, amikor utazunk, hanem arra a két hétre, amíg nem lesz munkánk, és így ottani biztosításunk sem. Bár kiváltottuk az uniós taj-kártyát, amiről már írtam, így még kérdéses a dolog.