Nos, abban a fázisban vagyunk, hogy már lehetne gyűjtögetni. Úgy néz ki Csaba most már kap rendesen óraszámot, már az én beosztásomban is alapból 32 óra van, nem 20. Szóval lassacskán jön a pénz a házhoz, szóval el lehetne kezdeni félre rakni. Csak hogy azért folyamatosan jönnek közbe a dolgok. Például ugye jönnek ki Csaba szülei egy hétre, ami lássuk be, csak plusz kiadás. Mondjuk olyan sok mindent hoznak nekünk otthonról, hogy akár azt lehet nullának is tekinteni.
Mivel ők kijönnek, én megyek haza velük. Hiszen van egy ingyen fuvarom haza, s csak egy repjegyet kellett megvenni vissza. Viszont azért az is 60 font volt, nem kevés. Meg persze ha már megyek haza, viszek ajándékot. Ott volt a húsvét, lassan anyák napja, anyukám szülinapja, tesóm névnapja, stb. Az ajándékok annyiba kerültek, mint a repülőjegy. Emellett most kell átállnunk a buszbérletre, ami fejenként 70 font. Aztán fizetni kell csekket, 55 font, 3-án lakbért, 800 font. Na, hát ennyi bevételünk nincs. Szóval passz. Nem hogy félre rakni nem tudunk, de visítva fogunk kifizetni mindent. Vagy sehogy. Szóval luxusra nincs pénzünk. Pl ruhákat venni, konditerembe járni, utazgatni, stb. És nem is tudom mikor lesz. De valahogy csak lesz. Eddig is mindig volt valahogy.
Ez a bejegyzés inkább hasznos mint érdekes lesz, és főleg az ételekről, alapanyagokról fog szólni. Már elég tapasztalatot gyűjtöttem és feltérképeztem az itteni boltokat ahhoz, hogy megírjak egy ilyen bejegyzést. Persze lehet, hogy van amiben tévedek, és mégis be lehet szerezni azt a kaját valahol Londonban, de mégis csak egy 10 milliós városról beszélünk... Szóval mit nem lehet itt kint kapni (maximum magyar boltokban, amik pofátlanul drágák): Egyik fájó pontom a fagyasztott nudli. Jó, persze el lehetne készíteni házilag, de én szeretem azt a fajta nudlit. Itt viszont nincs. És mivel ez fagyasztott cucc, nem is tudod repülőn kihozni. Fagyasztott, pürésített spenót. Jaj, de rég ettem!!! És én nagyon szeretem. Ha valakinek van botmixere, azzal meg lehet oldani, mert azt mondták egészben lehet kapni fagyasztottat, de én még azt sem láttam, és botmixerem sincs itt :(
Mustár. Meghalok. Nem vagyok egy nagy mustáros, csak néhány dologhoz szeretem, de ahhoz viszont kell, nagyon. Pl virsli, kaszinó tojás és különböző majonézes saláták. Amiket nagyon szeretek. Itt olyan mustár van, amit picike üvegben árulnak, és iszonyatosan csíp. Ehetetlen. A lengyel boltokban lehet kapni valami hasonló mustár szerűt, mint a mienk. De azzal már nem mertünk kockáztatni az itteni után. Melegszendvics krém. Mi nagyon szeretjük és ezért hiányzott is az elején. A következő körben 4 konzervvel hoztunk ki. Most fogyott el. És máris hiányzik... Vagdalt hús. Én nagyon szeretem az otthoni vagdalt húsokat. Azt a pici, fűszereset, amit kenyérre kell rakni.
Párizsi. Sima párizsit talán lehet kapni, de többféle változatot nem nagyon. Nincs olyan mint otthon, tavaszi, sajtos, stb. Véletlenül találtunk a Tescoban olyat, hogy halal - még mindig nem tudom mit jelent, de azokat finomak -, az paprikás párizsi és nagyon fini, és egész olcsó. Ami fontos, mert itt az a kevés felvágott is ami kapható, az is drága. Nagyon. Érdemes szétnézni az Aldiban vagy a Lidle-ben ilyen után. Májkrém. A Tesco world food részlegén lehet találni egy félét, nem is rossz, de nem az igazi. És ennyi. Túró. Szinte minden nagyobb szupermarketben van, de csak egyféle, mindenhol ugyanaz a márka, ami lengyel. Amúgy nem is rossz. Nem pont olyan mint a mienk, és lehet, hogy nem is mindenre jó (nem olyan száraz), a nagy ínyenceknek nem lesz a kedvence, de nekem jó. Csináltam már belőle sütit, és finom lett. Még a túrós csuszát nem próbáltam vele, de már készülök rá :) Finom ketchup. Ha valaki nagyon szereti a Heinz ketchupot, annak nem lesz problémája. De én inkább a krémes ketchupot preferálom, mint pl a Felix. Itt pedig csak a Heinz félét lehet kapni, ami ugye híg és nekem kicsit marós. Van több márka, de mind ilyen. Gesztenyepüré. Egyáltalán nincs, én legalább is nem találtam sehol. Nem vagyok nagy rajongója, de van egy süti receptem, amibe az kell, és így nem tudom megcsinálni :( Néhány tésztaféle. Én még pl nem találtam makarónit (ugye az a lyukas?) vagy fodros kockát. Igyekszem helyettesíteni más félékkel.
Darált mák - felejtős. Nincs sehol. Állítólag egészet lehet kapni - én még azt sem láttam -, és ugye le lehet darálni, de daráltat nem. Nincs és kész. A legtöbb pékáru hiánycikk. Nincs kifli, kalács, kakaós csiga, túrós béles, vagy bármi olyan, mint amivel tömve van az otthoni Tesco. Pedig nagyon nagy péksütis vagyok, élek-halok értük. De ez van. Fel kellett dolgoznom, hogy itt ez nincs. Lehet kapni zsömlét, croissont meg pizzás csigát - de az utolsó kettő nagyon drága. Egy egészen kicsi pizzás csiga 70 vagy 80 penny (közel 300 forint). Porleveseket nem igazán lehet kapni, viszont van konzerves leves, amik nagyon finomak. Főleg a Heinz. Olyat gyakran veszünk. A paradicsom, pea and ham meg a különböző gombaleveseik igazán jók. Itt még a tésztás levesek népszerűek. Azok a cuccok, ami főleg tészta, meg egy kis lé, amibe a port kell rakni. Ja, paprika. Nem, nem a pirospaprika, az még van is a world food részen. Hanem rendes tv paprika. Nincs. Külön kell keresni lelőhelyet, ami valamilyen nemzetiségű zöldséges lehet. Mi is találtunk a közelben, onnan szerezzük be. És amúgy itt török paprikának hívják. Az otthoni fajta paradicsom püré. Itt vagy kinyomós van, ami rettenetesen sűrű és erős, vagy a teljesen híg változat. Hozzá lehet szokni, csak mindenhez meg kell találni a megfelelőt. Pl a spagettihez a tubusosat, a töltött káposztához meg a paradicsomos gombóchoz a levet használom. Pizzakrémet nem találtam sehol, azt a magyar boltban kellett vennünk.
De például lehet kapni savanyú káposztát, amin meglepődtem. Nesquik kakaóport nehéz, amin szintén meglepődtem. Itt nem népszerű a kakaó, inkább van tízféle forró csoki. A tejfölt és tejszín féléket meg kell tanulni. A Soured Creme a tejföl, a Creme Fresh a sűrűbb tejföl. A Double Creme a főzőtejszín, a Single Creme a habtejszín. Asszem. A sajtokkal vigyázni kell, mert nagyon erősek. Nem olyan mint az otthoni trappista (az nincs is), hanem ezeknek tényleg van íze. De szerencsére lehet kapni enyhét, közepeset vagy erőset. Én max a közepeset vagyok hajlandó megenni. Van kolbász is, még magyar mangalica is szinte bármelyik nagyobb boltban. Tepertőt azt hittem nem lehet kapni, aztán egyszer csak megtaláltam a ... figyelem ... nassolni valók között. Kis zacskóban, a sós ropogtatni valók mellett, nem a hűtőben. De az tepertő volt. A réteslisztet 'self raising flour'-nak hívják; keserű kakaóport is lehet találni, de általában csak egy félét - nem annyira ismerik. Nagy nehezen a babapiskótát is felfedeztük a Sainsbury-ben, de a többi boltban nincs. Most hirtelen ennyi jutott eszembe. Meg ugye ezek azok, amiket mi használunk. Pl tormát sem lehet kapni, csak ez engem nem zavar. Biztos kihagytam pár dolgot, majd esetleg később bepótolom :)
Nos, az idei nem igazi Húsvét nálunk. Ugyanis pénteken, szombaton egész nap dolgoztam, a ami napot egyedül töltöttem a konyhában, Csaba este 10ig dolgozik, én hétfőn pedig megint dolgozok. Ennyi a nagy húsvétozás. Egyébként itt is ünneplik a Húsvétot. Itt is hosszú hétvége van, vasárnap tényleg zárva van minden, viszont a hétfő már nekik nem olyan komoly ünnep - bár az is bank holiday (itt így hívják az ünnepnapot) -, ezért már nyitva van minden, nekünk is dolgozni kell. Bár plusz 50%-os fizuért, így pénteken meg hétfőn 10 fontos az órabérem. Azért mondjuk megéri bemenni :) Itt ugyanúgy lehet csokinyuszit, csokitojást kapni, viszont mivel ők nem locsolkodnak és így nem festenek tojást, ezért ahhoz nem nagyon lehet kellékeket kapni. Így maradt a körömlakk meg az üvegfesték...
Tojást könnyedén be lehet szerezni bárhonnan, a sonka és a kalács kicsit érdekesebb. Kalácsot egyszer már láttam a Tescóban, és vettünk is, nem rossz. Nem az az igazi foszlós kalács, de tűrhető. Igazi kötözött sonkát nem lehet kapni, csak valami hasonlót találtunk. Kötözve van, de az a madzag nem bírja a forralást. Füstölt a hús, de nincs rajta a címkén hogy a disznó melyik részéből van. És sütési idő van feltüntetve, nem főzési. Így már az is kérdéses volt, hogy süssem vagy főzzem. Végül főztem. Már bent van a hűtőben, majd megírom milyen lett. A kalács most kimarad idén, amúgy sem jó a sonkához. Kaszinó tojást csináltam inkább mellé, de ahhoz sincs itt mustár. Mi otthonról hoztunk, de a magyar boltokban is beszerezhető csillagászati áron. Mi nem vagyunk tormások, nekünk nem hiányzik, de egyébként azt sem lehet kapni.
Ja, egyébként nem sok mindent érdemes a magyar boltból beszerezni. Ha valaki félévente jár haza egy nagy bőrönddel, akkor abban kb el lehet hozni mindent, a maradék dolgot pedig itt is be lehet szerezni, csak meg kell találni. Erről inkább egy külön bejegyzést írok :)
...hogy Londonban véletlenül összefuss egy volt osztálytársaddal. Azért kicsit pislogtam, mikor valamelyik nap épp munkából hazafele menet telefonomba belemerülve sétáltam át a hídon, és valaki megfogja a karom. Felnézek, és a volt osztálytársam az, akivel Debrecenben egy gimibe jártunk. Beszélgettünk egy kicsit. Na mindegy, szóval azért ez a 10 milliós város, sőt Európa sem túl nagy...
Eddig ugye csak kocsival járkáltunk, ami nem volt nagy szám. A bal oldali közlekedést nagyon könnyű megszokni. Gyorsan átáll az ember agya. Nekünk még szerencsénk is volt, Swindonban volt ideje gyakorolni a vezetést Csabának, én pedig naponta ültem mellette és figyeltem mindig, szóval nem volt nagyon nehéz dolgom, mikor itt Londonban egyszer csak átültem a másik oldalra és hazavezettem. Csak a körforgalomban kell figyelni, hogy jobbról jönnek, meg a piros lámpákon átszaladó gyalogosokra, ami itt teljesen természetes.
A busszal való közlekedést csak a héten volt lehetőségem kipróbálni. Már hamarabb felkészültem az Oyster kártyával, ami itt a bérlet. Meg jegy. Szóval az a lényeg, hogy ez egy olyan plasztik kártya, amit megvehetsz szinte bármelyik kisboltban 5 fontért, és azt töltheted fel. Vagy olyan bérlettel, ami egy hétig vagy egy hónapig végtelenszer használható (és átruházható - a fényképes olcsóbb), vagy csak buszra vagy bármire, a másik lehetőség a top upos, vagyis feltöltős. Mi pl 10 fonttal töltöttük fel elsőre, és addig használhatom, míg le nem fogy róla a pénz.
Minden alkalommal, mikor felszállok a buszra, a sofőr melletti géphez kell rakni a kártyám, az pittyen egyet, leveszi róla a pénzt (nekem egy busz út 1,45 font) és ennyi. Leülhetek. Ezek a buszok szépen kiírják a buszmegálló nevét, azt is ha valaki megnyomta már a jelzőt. Ja, egyébként ha egy sima buszmegállóban állsz, és jön a busz, le kell intened. De tényleg, mint egy taxit. Egy ideig nem értettem mit csinálnak az emberek a buszmegállóban, nekem az otthoni útszéli kurvák jutottak eszembe, akik pont így integették le a kocsikat a főutak mentén. :P Aztán rájöttem hogy itt le kell inteni a buszt, különben nem áll meg. Ilyet még nem csináltam, eddig még csak a buszállomásról indultam mindig.
Ja, erről jut eszembe az első buszos utazásom. Kezdtem azzal, hogy rossz buszmegállóban ücsörögtem kb 20 percet. Megesik az ilyen. Aztán csak nézegettem a 'Coaches' feliratú táblát, ami távolsági buszt jelent. És gondolkoztam, hogy egyszerre 3 db 25-ös szokott menni az utcában, szóval elég valószínűtlen, hogy 20 percig nem jön egy sem. Aztán megkérdeztem egy srácot, aki közölte, hogy a tér másik oldaláról, a buszállomásról indul. Na, mindegy, pont jött egy. Felszálltam, lepittyentettem a kártyám, beültem a busz végébe - de nem felülre, azt sem tudtam hol kell leszállni. Etnikai összetétel: 1% fehér. Kb én. Meg egy másik srác. Velem szemben egy kövér fekete csaj ült, akinek csak az egyik combja akkora volt, mint nekem a kettő összetéve (nem vagyok sovány) és mekis kaját zabált zacskóból. Később felszállt egy másik, kétszer akkora fekete nő, aki éppen ráfért 2 ülésre. Ketten elfoglalták a busz hátulját... Aztán a "vékonyabbik" (hát igen, minden csak viszonyítás kérdése) megkért, hogy nyomjam meg a jelzőt. Majd amikor már állt a busz, elkezdte összeszedni a cók-mókját - egy táska meg vagy 2 zacskó -, aztán próbálta magát átpasszírozni az ülések között, végül csodálkozott, hogy a sofőr bezárta előtte az ajtót. De jó mai fiatal módjára üvöltött a sofőrnek, hogy "wait, wait", meg még eleresztett egy hörgést, aztán kipréselte magát az egyik ajtón, amit kinyitottak neki.
Na, én mindeközben beizzítottam a google mapet (meghalnék nélküle) és kisilabizáltam a buszmegállókat rajta. Sikerült kitalálni, hogy hol kell leszállni, előtte mikor kell jelezni és sikeresen szinte a bejárati ajtónkkal szembe találtam magamat. Persze egy 8 perces séta még elválasztott tőle, de csak nyíl egyenesen kellett mennem, befele az utcán. Azóta már nagy rutint szereztem benne (3x is utaztam már), legutóbb már fel mertem ülni a felső szintre, ahol én voltam az egyedüli nő és fehér. Kezdtem gondolkozni, hogy valami íratlan szabály lehet rá, hogy az egy külön klub a sötét bőrű férfiaknak. Na mindegy, annyira nem néztek ki.
Még mindig nem állunk valami jól. Csaba nem nagyon dolgozik, nem hívják. 15 órát kapott a múlt héten. És egyelőre ez a hét sem ígérkezik jobbnak. Én nagyon sokat dolgoztam eddig, de nem tudom mi lesz ezután. Véget ért a nagy leárazás a boltban, eltűntek a vásárlók. Síri csend és hullaszag. Ahhoz meg persze nem kell plusz ember a boltba. Hát így állunk. Nagy bizonytalanságban vagyunk, számolgatjuk a pénzt és nem tudjuk hogy fogunk kijönni. Iszonyat nagy szívás részmunkaidőben dolgozni.
Emiatt persze nagyobb a feszültség is itthon. Nagyon közeleg az időpont, amikor jönnek Csaba szülei egy hétre. És addigra ugye össze kéne kapni magunkat, hogy ne legyen gond elmenni velük város nézésre és hogy persze a dupla annyi kaját ki tudjuk fizetni. Emellett gyűjteni kell tesóm esküvőjére, félre kell rakni a rezsire, ami majd egyben jön pár hónap múlva. Pfff. Viccesen hangzik így egyben, főleg, hogy még a lakbér kifizetése mellett a kaját is neccesen tudjuk majd megvenni. A munka egyébként még mindig tetszik, szeretek ott dolgozni. De ez a bizonytalanság nem jó. Meg néha azt érzem kihasználnak. Egyik nap megkérnek, hogy maradjak tovább, kidolgozom a belem is, ide-oda rángatnak, hogy éppen hol, mit csináljak, aztán meg közlik, hogy másnapra nem kellek. Néha szar érzés. Emiatt is egy kicsit magam alatt vagyok mostanában.
Amúgy sincsenek túl jó napjaim. Csaba is idegeskedik a pénz meg a munka miatt, emiatt sokszor türelmetlenebb (én meg amiatt, hogy fáradt vagyok), néha egyszerűen bunkó. Ebből persze jönnek a veszekedések, amik csak még lejjebb taszítanak nyomoromban. Szóval ilyen szenvedős, néha sírós napokat élek meg. Hiányoznak az otthoniak, anyával a héten nem is tudok beszélni, mert táborban van a gyerekekkel (tanítónő, ha nem írtam volna még). Ez sem javít a dolgon... Így aztán persze megint sokszor gondolkozom azon, mit csinálok itt. Főleg most, hogy a pénzzel is hadilábon állunk, még jobban megkérdőjeleződnek bennem a dolgok. Azzal nyugtatgatom magam, hogy jó tapasztalat szerzés, nyelvtanulás és azért izgalmas az egész. Ez a kettősség ugrál bennem minden nap. Ezért van, hogy amikor meghallom ezt a számot (amit elég gyakran játszanak), mindig más érzelmek jönnek elő. Vagy sírhatnékom van, vagy vidáman énekelgetem (a 'There's no place I'd rather be' azt jelenti, hogy nincs olyan hely, ahol szívesebben lennék).
