2014. április 15., kedd

Közlekedés Londonban

Eddig ugye csak kocsival járkáltunk, ami nem volt nagy szám. A bal oldali közlekedést nagyon könnyű megszokni. Gyorsan átáll az ember agya. Nekünk még szerencsénk is volt, Swindonban volt ideje gyakorolni a vezetést Csabának, én pedig naponta ültem mellette és figyeltem mindig, szóval nem volt nagyon nehéz dolgom, mikor itt Londonban egyszer csak átültem a másik oldalra és hazavezettem. Csak a körforgalomban kell figyelni, hogy jobbról jönnek, meg a piros lámpákon átszaladó gyalogosokra, ami itt teljesen természetes.


A busszal való közlekedést csak a héten volt lehetőségem kipróbálni. Már hamarabb felkészültem az Oyster kártyával, ami itt a bérlet. Meg jegy. Szóval az a lényeg, hogy ez egy olyan plasztik kártya, amit megvehetsz szinte bármelyik kisboltban 5 fontért, és azt töltheted fel. Vagy olyan bérlettel, ami egy hétig vagy egy hónapig végtelenszer használható (és átruházható - a fényképes olcsóbb), vagy csak buszra vagy bármire, a másik lehetőség a top upos, vagyis feltöltős. Mi pl 10 fonttal töltöttük fel elsőre, és addig használhatom, míg le nem fogy róla a pénz. 

 
Minden alkalommal, mikor felszállok a buszra, a sofőr melletti géphez kell rakni a kártyám, az pittyen egyet, leveszi róla a pénzt (nekem egy busz út 1,45 font) és ennyi. Leülhetek. Ezek a buszok szépen kiírják a buszmegálló nevét, azt is ha valaki megnyomta már a jelzőt. Ja, egyébként ha egy sima buszmegállóban állsz, és jön a busz, le kell intened. De tényleg, mint egy taxit. Egy ideig nem értettem mit csinálnak az emberek a buszmegállóban, nekem az otthoni útszéli kurvák jutottak eszembe, akik pont így integették le a kocsikat a főutak mentén. :P Aztán rájöttem hogy itt le kell inteni a buszt, különben nem áll meg. Ilyet még nem csináltam, eddig még csak a buszállomásról indultam mindig.

 
Ja, erről jut eszembe az első buszos utazásom. Kezdtem azzal, hogy rossz buszmegállóban ücsörögtem kb 20 percet. Megesik az ilyen. Aztán csak nézegettem a 'Coaches' feliratú táblát, ami távolsági buszt jelent. És gondolkoztam, hogy egyszerre 3 db 25-ös szokott menni az utcában, szóval elég valószínűtlen, hogy 20 percig nem jön egy sem. Aztán megkérdeztem egy srácot, aki közölte, hogy a tér másik oldaláról, a buszállomásról indul. Na, mindegy, pont jött egy. Felszálltam, lepittyentettem a kártyám, beültem a busz végébe - de nem felülre, azt sem tudtam hol kell leszállni. Etnikai összetétel: 1% fehér. Kb én. Meg egy másik srác. Velem szemben egy kövér fekete csaj ült, akinek csak az egyik combja akkora volt, mint nekem a kettő összetéve (nem vagyok sovány) és mekis kaját zabált zacskóból. Később felszállt egy másik, kétszer akkora fekete nő, aki éppen ráfért 2 ülésre. Ketten elfoglalták a busz hátulját... Aztán a "vékonyabbik" (hát igen, minden csak viszonyítás kérdése) megkért, hogy nyomjam meg a jelzőt. Majd amikor már állt a busz, elkezdte összeszedni a cók-mókját - egy táska meg vagy 2 zacskó -, aztán próbálta magát átpasszírozni az ülések között, végül csodálkozott, hogy a sofőr bezárta előtte az ajtót. De jó mai fiatal módjára üvöltött a sofőrnek, hogy "wait, wait", meg még eleresztett egy hörgést, aztán kipréselte magát az egyik ajtón, amit kinyitottak neki. 



Na, én mindeközben beizzítottam a google mapet (meghalnék nélküle) és kisilabizáltam a buszmegállókat rajta. Sikerült kitalálni, hogy hol kell leszállni, előtte mikor kell jelezni és sikeresen szinte a bejárati ajtónkkal szembe találtam magamat. Persze egy 8 perces séta még elválasztott tőle, de csak nyíl egyenesen kellett mennem, befele az utcán. Azóta már nagy rutint szereztem benne (3x is utaztam már), legutóbb már fel mertem ülni a felső szintre, ahol én voltam az egyedüli nő és fehér. Kezdtem gondolkozni, hogy valami íratlan szabály lehet rá, hogy az egy külön klub a sötét bőrű férfiaknak. Na mindegy, annyira nem néztek ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése