Gyűjtögetés...vagy mégsem

Nos, abban a fázisban vagyunk, hogy már lehetne gyűjtögetni. Úgy néz ki Csaba most már kap rendesen óraszámot, már az én beosztásomban is alapból 32 óra van, nem 20. Szóval lassacskán jön a pénz a házhoz, szóval el lehetne kezdeni félre rakni. Csak hogy azért folyamatosan jönnek közbe a dolgok. Például ugye jönnek ki Csaba szülei egy hétre, ami lássuk be, csak plusz kiadás. Mondjuk olyan sok mindent hoznak nekünk otthonról, hogy akár azt lehet nullának is tekinteni.

 
Mivel ők kijönnek, én megyek haza velük. Hiszen van egy ingyen fuvarom haza, s csak egy repjegyet kellett megvenni vissza. Viszont azért az is 60 font volt, nem kevés. Meg persze ha már megyek haza, viszek ajándékot. Ott volt a húsvét, lassan anyák napja, anyukám szülinapja, tesóm névnapja, stb. Az ajándékok annyiba kerültek, mint a repülőjegy. 
Emellett most kell átállnunk a buszbérletre, ami fejenként 70 font. Aztán fizetni kell csekket, 55 font, 3-án lakbért, 800 font. Na, hát ennyi bevételünk nincs. Szóval passz. Nem hogy félre rakni nem tudunk, de visítva fogunk kifizetni mindent. Vagy sehogy. 
Szóval luxusra nincs pénzünk. Pl ruhákat venni, konditerembe járni, utazgatni, stb. És nem is tudom mikor lesz. De valahogy csak lesz. Eddig is mindig volt valahogy.