Hullámvölgy

Még mindig nem állunk valami jól. Csaba nem nagyon dolgozik, nem hívják. 15 órát kapott a múlt héten. És egyelőre ez a hét sem ígérkezik jobbnak. Én nagyon sokat dolgoztam eddig, de nem tudom mi lesz ezután. Véget ért a nagy leárazás a boltban, eltűntek a vásárlók. Síri csend és hullaszag. Ahhoz meg persze nem kell plusz ember a boltba. Hát így állunk. Nagy bizonytalanságban vagyunk, számolgatjuk a pénzt és nem tudjuk hogy fogunk kijönni. Iszonyat nagy szívás részmunkaidőben dolgozni. 

 
Emiatt persze nagyobb a feszültség is itthon. Nagyon közeleg az időpont, amikor jönnek Csaba szülei egy hétre. És addigra ugye össze kéne kapni magunkat, hogy ne legyen gond elmenni velük város nézésre és hogy persze a dupla annyi kaját ki tudjuk fizetni. Emellett gyűjteni kell tesóm esküvőjére, félre kell rakni a rezsire, ami majd egyben jön pár hónap múlva. Pfff. Viccesen hangzik így egyben, főleg, hogy még a lakbér kifizetése mellett a kaját is neccesen tudjuk majd megvenni.
A munka egyébként még mindig tetszik, szeretek ott dolgozni. De ez a bizonytalanság nem jó. Meg néha azt érzem kihasználnak. Egyik nap megkérnek, hogy maradjak tovább, kidolgozom a belem is, ide-oda rángatnak, hogy éppen hol, mit csináljak, aztán meg közlik, hogy másnapra nem kellek. Néha szar érzés. Emiatt is egy kicsit magam alatt vagyok mostanában. 

 
Amúgy sincsenek túl jó napjaim. Csaba is idegeskedik a pénz meg a munka miatt, emiatt sokszor türelmetlenebb (én meg amiatt, hogy fáradt vagyok), néha egyszerűen bunkó. Ebből persze jönnek a veszekedések, amik csak még lejjebb taszítanak nyomoromban. Szóval ilyen szenvedős, néha sírós napokat élek meg. Hiányoznak az otthoniak, anyával a héten nem is tudok beszélni, mert táborban van a gyerekekkel (tanítónő, ha nem írtam volna még). Ez sem javít a dolgon...
Így aztán persze megint sokszor gondolkozom azon, mit csinálok itt. Főleg most, hogy a pénzzel is hadilábon állunk, még jobban megkérdőjeleződnek bennem a dolgok. Azzal nyugtatgatom magam, hogy jó tapasztalat szerzés, nyelvtanulás és azért izgalmas az egész. Ez a kettősség ugrál bennem minden nap. Ezért van, hogy amikor meghallom ezt a számot (amit elég gyakran játszanak), mindig más érzelmek jönnek elő. Vagy sírhatnékom van, vagy vidáman énekelgetem (a 'There's no place I'd rather be' azt jelenti, hogy nincs olyan hely, ahol szívesebben lennék).