Mire számíthatunk karácsonykor Angliában?

Nos, hol kezdjem. Megpróbálok időrendi sorrendbe menni.
Az ajándékokat kezdtem el a leghamarabb megvásárolni. Igazából nem drága semmi, max annyi, mint otthon. Sok mindent be lehet szerezni másodkézből, de újonnan. Nagyon sokan piti pénzért adják oda azt a holmit, amit vagy ajándékba kaptak, csak nem kellett, vagy megvettek egyszer, és pár hónap múlva rájöttek, hogy még sincs rá szükségük. De a boltok sem drágák.
A karácsonyi menühöz már érdekesebb bevásárolni. Mivel az angolok nem főznek és sütnek túl sokat otthon, ezért sokszor hiányos az alapanyag készlet. Először a mézest csináltam meg. Ahhoz kaptam mindent. Mézet, fahéjat, diót, stb. Még tök cuki sütőformát is kaptam, 4-et 1 fontért. 

A következő a töltött káposzta volt. Még ehhez is találtam minden. Káposztát, húst, riszt, paradicsompürét (én paradicsomosan szeretem), de még pirospaprikát is lehet kapni. Egyébként rengeteg lengyel bolt van pl ebben a városban, és ott nagyon sok minden kapható, ami máshol nem. Pl savanyú káposzta, vegeta, hasonlók.

Ezután csináltam olyan kaját, hogy a sütőzsákba raktam csirkecombot, krumplit, lila hagymát meg gombát. És ehhez raktam a szószt, ami a zsákhoz volt. Emellé csináltam majonézes kukorica salátát. Nagyon fini lett.
Pisztrángot akartam ezután, azt viszont nem kaptam egészben. Csak filét meg ilyesmit. Szóval azt nem tudtam sütni. De állítólag szokott lenni a Tescoban. 
Csináltam még hókiflit. Ahhoz is kaptam mindent, csak kifejezetten sütőlekvárt nem találtam. Így kiválasztottam a legkeményebb jam-et. Vettem narancsosat meg sárgabarackosat. Végül néhányból kifolyt, de nem vészes. Jó lett :)
Ezután jött a karácsonyfa meg a díszek. Mi ezt 24-én ejtettük meg, amikor már minden féláron volt, sőt a nagyobb, kivágott fákat ingyen osztogatták!!! 24-én délelőtt. De nekünk nincs hely nagy fának, így egy kis cserepeset választottunk 6,5 fontért. Nem volt olcsó, de már olyan drága sem. Az összes dísz már féláron volt, így kb 4 fontért vettük meg az összeset. Ebbe 12db csepp alakú, 12db gömb meg 6 karácsonyfa formájú, kisebb dísz volt. Bronz színűek és szerintem aranyosak :)
Az égősort 1.75 fontért vettük. A koszorút használtan vettük 4 fontért, a gyertyák darabját 1 fontért.

  
















Ja, a lényeg. Szalon cukrot nem lehet kapni. Még a lengyel boltban sem. Mi egy magyar csajtól szereztük be, aki mászkál Magyarország és Anglia között. Így hoz dolgokat. 
 Rengeteg féle csomagoló papír van. Talán annyira különlegeseket, mint otthon nem láttam, de azért jócskán van miből válogatni. Változóak az árak. Kb 1 font egy 6 méteres.
Nem tudom kihagytam-e valamit, de nekünk kb ez volt a karácsony. Na, meg persze az, hogy csak skype-on beszélhettem a családommal. Kicsit magányos érzés volt. Mindent csak egy homályos webkamerán keresztül láttam. Nem láttam az ajándékokat, a reakciókat, és persze én nem kaptam semmit. Na jó, Csabától kaptam, de na. Szóval elég rossz volt. Na meg persze csak azt láttam, amit a kamera szöge. Aki kiesett a képből, azt nem. És hiába forgattam a fejem.... ;(
Amúgy a város nagyjából ki van világítva, de főleg a nagyobb áruházak, boltok. Ott nagyon szépek a fények. Van nagy karácsonyfa is meg minden. De itt tényleg inkább a vásárlásról szól a karácsony, mint másról. Az emberek addig vásárolnak, míg van pénzük. Közben a gyorskajáldákban esznek, mert még karácsonykor sem főznek túl sokat. Aztán karácsony másnapján van az úgynevezett "boxing day". Ekkor a legtöbb üzlet nyitva van és nagy leárazásokat tartanak. Ekkor még azt a pici megmaradt pénzüket is elverik. Pedig annyira nem nincsenek is nagy akciók. Mondjuk mi olyan helyen jártunk, ahol alapból minden olcsóbb, mert az egy nagy outlet. Onnan kaptam a táskámat Csabától, de nem tetszett, ezért visszamentünk és választottam egy másik táskát meg pénztárcát.

Amúgy itt karácsony előtt tényleg minden a karácsonyról szól. Az egyik kedvencem:

Hirtelen ennyi jutott eszembe a karácsonyról. Azért örülök neki, hogy így karácsony környékén megyünk haza, mert azért más a készülődés. Vehettem jó sok ajándékot ^^

Fotók

Na, elkészültem a hópelyhekkel, az angyalkákkal meg a mécsestartóval is. Ilyenek lettek:

Ha valakit majd érdekel, leírom a mécsestartó elkészítésének módját. Csak kérni kell! :)
Ja, meg sütöttem ma mézest. Nagyon szépek és finomak lettek. Még ebben az apró konyhában, konyhapult nélkül is sikerült megcsinálni őket:

Ha valaki kér receptet, szívesen leírom :)
Már csak azt kell kitalálnom, mi legyen a karácsonyi menü...

Szürke hétköznapok

Most eléggé zavar, hogy minden megvalósítandó terv olyan messze van. Mivel utálom a hétköznapokat, nehéz ezt elviselni. Kellenek közeli tervek, programok, feladatok amikre koncentrálhatok. Utálom a "hétköznapokat", amik sajnos nem hétköznapok, hanem főként hétvégék. Ugyanis hétköznap alig dolgozok, akkor viszont Csaba alszik, így semmit nem tudunk csinálni. Délelőtt vagy csendben ülök itthon vagy főzök. A hétvégéket pedig szó szerint végigdolgozom. Naccerű.
Nem tudom mi lenne, ha nem közeledne a karácsony és koncentrálhatnék a készülődésre. Hópelyheket, angyalkákat meg mécsestartókat gyártok. Majd ha kész lesz minden, feltöltöm a képeket. Bár az angyalkát már most is fel tudom. 

Az első a netről szedett kép, az a sablon. Csak le kell rajzolni azt egy papírra, kivágni és onnantól minden egyértelmű. Nagyon egyszerű és kis mutatós. Ezek még az első próbálkozásaim.













Még a hópehely falamat befejezem és a végén lefotózom. A mécsestartóhoz a lapot vettem meg, már csak ötszöget kell rajzolnom...
Mindezek mellett a jövő heti londoni útra készülök. Vagyis sajnos nincs mit készülnöm, de legalább lélekben. Elvileg szép adventi vásárokat nézünk meg, meglátogatjuk a Buckingham-palotát, a Trafalgar teret, a Big Bent, a Picadilly Circust meg a Hyde parkot. Már várom nagyon. Még sosem voltam Londonba. Biztos nagyon szép most az ünnepek előtt. 

Szóval így telnek a napjaim. Mindig várva a következő lehetőséget arra, hogy se az átlagos hétköznapokat se az átlagos hétvégéket ne kelljen átélnem.

Kétségbe vagyok esve! o.O

Nem kell nagyon aggódni, csak azért vagyok kiakadva, mert lassan végignézem az összes Született feleségek részt. Persze, már láttam az egészet egyszer, de kb 3 hete elölről kezdtem és most a 7. évad közepén járok, vagyis már csak másfél évad maradt hátra. :( Mi lesz ha vége??? 

Ez az egyetlen biztos pont. Mikor minden este, amikor Csaba elmegy dolgozni, beszélek anyával, majd megnézek néhány Született feleségek részt. Akármi is van aznap, dolgozok vagy nem, angol órám van vagy nincs, jó napom volt vagy pocsék, a Született feleségek megnyugtat, kikapcsol és biztos pontot ad nekem. Anya a másik, de néha előfordul, hogy nem beszélünk, mert ő álmos pl. Folyamatosan azon agyalok, mi legyen a következő támpont. De egyszerűen nem tudok elképzelni másik olyan sorozatot, amit ennyire átélek, átérzek, ötödjére is nevetek a poénjain és ennyire szerethető karakterekkel rakták volna tele.

Nézzük még a Modern családot, a Barátok köztet, a Dr. Csontot és most letöltöttük a Szökést is. Muszáj az egész napos angol közeg után magyar filmeken pihenni. Egyelőre csak azon tudunk. Az lesz az igazi fordulópont, amikor már az angolul nézett film is ugyanolyan kikapcsolódás lesz, mintha magyarul néznénk.

Közeleg a karácsony...

Már minden a karácsonyról szól. Az üzletek tele vannak karácsonyi díszekkel, fákkal, ajándékokkal. De valahogy teljesen más érzés tölt el most, mint az előző években. Most az ajándékvásárlást inkább előtérbe helyezem és a díszítés, kézzel készített dolgok elmaradnak. Ugyanis most nem a karácsony a karácsony, hanem majd az a januári hét, amikor hazamegyünk. Már nagyon várom. Folyamatosan arra készülök. Mindenkinek a legjobbat akarom és ez nehéz. Úgy érzem nagyobb rajtam a nyomás, mint bármikor máskor. Hiszen Angliából viszem az ajándékot. Az nem lehet snassz, ütősnek kell lennie. És ez az idén még nehezebb, mert apa olyan ajándékot kapott most a szülinapjára tőlünk, ami fedi a karácsonyt meg a névnapját is. Mondjuk neki sikerült vennem valami, aminek szerintem örülni fog. Anyának hazaküldtem egy telefont, hogy tudjunk kommunikálni androidos alkalmazásokkal, és ezt ugye már megkapta. Tesóm meg nagyon kényes ajándék téren. Azt mutatja, hogy örül, bármi legyen az, de közben tudom, hogy nehéz olyat venni, ami igazán tetszik neki. Már így is a többszörösét költöttem karácsonyi ajándékra mint máskor, és még közel sincs vége.

Amúgy nem történt semmi mostanában, ezért nem is írtam. Dolgozunk (én még mindig csak max heti 25 órát), azt a keveset, amit együtt töltünk még mindig a lakás rendezésével töltjük (vagy nekem keresünk csizmát). Múlt szombat volt az első nap hetek óta, amikor Csaba nem aludt egész délelőtt, nem ment éjszakára dolgozni és én sem dolgoztam. Szóval átmentünk egy városkába, ahol azt reméltük elmehetünk egy fürdőbe (itt a fasorba sincs). Bath a neve. Végül fürdő nem lett belőle, meg kb 150 ember várt arra, hogy bejusson abba a két medencébe és 72 fontért nem akartunk nagyot csalódni. Azért a város nagyon szép. Már minden karácsonyi és ott az épületek is különlegesek. Olyan római kori az egész. tényleg tetszett.

Az új lakás 475 fontért havonta (minden rezsivel együtt)

Nos, átköltöztünk - most már egy hete - az új lakásba. Rengeteg dolgot kellett elintézni. Első körben 3,5-4 órán keresztül takarítani, a bútorokat lecserélni, berendezni, stb. Kb mostanra lettünk teljesen kész. Na jó, még egy függöny kell a bejárati ajtóra, ugyanis valakinek volt annyit esze, hogy tök sima üveget rakott bele. Tehát teljesen belátni a lakásba az utcáról.

 
Most már van szép akasztós szekrényünk, széthajtogathatós asztalunk, melegítős szárítónk, teljes alakos álló tükrünk. Sőt, egy digitális képkeretet is vettünk. Azért van ilyen luxus dolgokra is pénzünk (amellett hogy tényleg jól lehet itt keresni), mert van egy Facebook oldal, ahol a swindoniak adhatják el a cuccaikat. És a legtöbben nagyon olcsón, vagy sokszor ingyen adják oda a bútorokat, ruhákat, elektronikus eszközöket, stb. Pl a mi hatalmas, szép, nagyon jó állapotban lévő akasztós szekrényünket, amelynek plusz két része van felül, egy tök jó fiókos szekrényt, két nagy éjjeli szekrényt meg egy iszonyatosan jó, hosszú szőrű, puha, narancssárga, hibátlan szőnyeget összesen 35 fontért hoztunk el. Eredetileg csak a szekrény lett volna 40 font, de hát én mindig tudtam alkudni mindenből :)

Szóval végre egyedül vagyunk, saját fürdőszobával, ahol papucs nélkül zuhanyozhatok, ráülhetek végre a WC-re, a konyhában nem dzsuvázza össze senki a mikrót meg a sütőt. Persze azért van hátránya is. Először is nincs mosógép, ami most nagyon gáz. Mert vettünk egy mini mosógépet, de elképzelhetetlenül nagy macera vele a mosás. Sokkal egyszerűbb akkor már kézzel mosni.
A másik meg, hogy elég zajosak a főbérlők. Bár most az utóbbi 2-3 napban nem vészes, de előtte nagyon szar volt. Éjjel 1-ig simán fent vannak, és persze a négyéves gyerek is, folyamatosan nyikorog a padló felettünk és szó szerint oroszlán módjára horkol a pasi.
Egyébként nagyon csendes környéken van, egy zsákutca végében. Nincs messze a belváros és ingyen parkoló van. Van kert, de kb 25 négyzetméter lehet az egész lakás.

Magyarország vs the UK

Természetes módon hasonlítgatom a két országot. És azt kell hogy mondjam, Magyarországot jó elcseszték. Vagyis a gazdaságát. Nem értek sokat a dologhoz, utálom a politikát, bele sem mennék. De hogy minden másban fölényes győz a szülőhazám, az biztos. Hol is kezdjem?
Természeti kincsek. Otthon mindenki alap dolognak tekinti az olcsó ásványvizet és a termálfürdőket. Itt? Az ásványvíz méregdrága, termálfürdő sehol. Balaton. Ehhez a részhez több nem is kell.
Időjárás. Közelít a tökéleteshez otthon. Jó, a telek kicsit hidegek, de na. Milyen szép nyaraink vannak! Itt próbáld meg átélni azt a feelinget, ahogy sétálsz, bulizol abban a langyos levegőben a gyönyörű, nyári estéken! Itt akkor is hideg van. Vagy úszol egyet a Balatonban tök sötétben........

 
Tisztaság. Ez az ország koszos. Magyarország tiszta. Igen, tudom, vannak ellenpéldák, de a városok nagy része igenis tiszta. Itt minden koszos. Úgy érzem, itt nem is tudok megtisztulni. Koszosak az utcák (de tényleg!), koszosak a házak, kívül, belül. Itt mást jelent a tisztaság. Tisztaság az, ha nem csupa mocsok a szőnyeg, a konyha meg a fürdőszoba. Ha csak úgy, nagyjából le van takarítva, de még azért szaladgál pár porcica, kicsit kajamaradékos a fagyasztó meg van néhány csík odaégett cucc a sütőn, az abszolút tisztaság. Az maga tökély, nincs vele semmi gond, azonnal költözhető. Ja. Az otthoni lakást akarooooooooom!!!!
És itt jön a nagy DE! Hogy csinálják azt, hogy ilyen szintű anyagi biztonságban lehet élni? Hogy csinálják azt, hogy a minimum 3x annyit keresnek itt az emberek, mint otthon, mégis kb minden ugyanannyiba kerül. A lakhatás az egyetlen necces dolog. Igen, az valóban drága akár az albérletet, akár a lakás vásárlást nézzük. De közben ugyanannyi a kaja, a műszaki cuccok, bútorok, ruhák, stb. Na jó, a csizmák drágák és arra nagy szükségem lenne...
Szóval azt kell mondanom, jól elcseszték Magyarországot. Nagyon. Így még dühítőbb a dolog. Hiszen ott minden adott ahhoz, hogy egy tökéletes ország legyen. Csak a gazdaságát kicsinálták.

Csak lépésről-lépésre

Nos, most ott tartunk, hogy Csaba egy hete csinálja az éjszakázást, én meg még mindig nem kapok túl sok műszakot. Sőt, meghosszabbították a próbaidőmet - azért, mert azt mondtam (összesen 3 magyar lánynak), hogy ez a munkahely sz*r /szóval tényleg igaz, hogy a magyarok ott rúgnak egymásba, ahol tudnak/, amúgy a munkámra nem volt panasz -, így még nem is biztos az állás. 
Csütörtökön költözünk, erre már nagyon készülünk. Már tényleg nagyon elegünk van az itteniekből. Az angol kölyök minden péntek meg szombat este bulit tart, a nő, aki állandóan a nappaliban ül cseszeget minket a takarítással (ami nagyon vicces, mert konkrétan olyan mocskos lakásba érkeztünk, amit csak tévében látni, és a mi folyamatos takarításunktól lett határeset, és azóta is takarítunk magunk után), a WC-t nem takarítják maguk után, a lépcsőn úgy közlekednek mint egy tank (éjszaka is) és nincs étkezőasztal, így vagy az ágyon eszünk, vagy egy dohányzóasztalhoz kuporodva.
Szóval már nagyon várjuk a költözést. El is kezdtünk vásárolni cuccokat oda. Pl vettünk egy kinyitható asztalt összecsukható székekkel meg egy mini mosógépet, mert az ott nincs. Van egy tök jó facebook oldal, ahol a swindoniak adják el a cuccaikat. Nagyon sok iszonyatosan olcsó holmi van, mert nagyon sokan csak meg akarnak szabadulni tőlük, nem nyerészkedni rajta. Így rengeteg ingyen cucc is van. Akár teljes étkezőszett asztallal meg székekkel, hatalmas kanapék, szekrények, stb. 

Ez egy mini mosógép centrifugával

  Ja, vettünk egy telefont is anyának. Nagyon elegem lett abból, hogy vele semmilyen szinten nem tudok kommunikálni, csak ha sikerül fellépni skype-ra mindkettőnknek. Még egy aprócska üzenetet sem tudok neki küldeni, max borsos áron sms-ben. Na, így aztán nagy telefonkeresésbe kezdtünk, és szerintem nagyon sikeresen is zárult. Sikerült venni egy egy éves Samsung Galaxy Ace-t. Igaz, kopott a széle (amit majd egy hátlap tokkal oldunk meg) meg egy repedés van a kijelző sarkában, de annyira nem észrevehető. 

Az akksija nagyon jó, már teszteltem, és független. Mindez 20 fontért, vagyis 7000Ft-ért. Ez lesz anya karácsonyi ajándéka. Igaz, sokkal hamarabb szeretném odaadni, mert ugye pont azért vettem, hogy tudjunk kommunikálni. És nem akarok 3 hónapot várni. Már rá is töltöttem minden hasznos alkalmazást. Remélem azért tetszik majd neki.

Hajjaj, ebből mi lesz...?

Annyi változás van, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. 
Először is, a legfontosabb, hogy Csabának műszakot kellett váltania. Választás elé állították. Vagy innentől kezdve egyik héten délelőtt, másik héten délután dolgozik, vagy mindig éjszaka. Este 10-től reggel 6-ig. Mindenki heves tiltakozása ellenére az utóbbit választotta. Így mostantól kezdve vasárnaptól csütörtökig minden este 9 körül lelép, másnap pedig délutánig alszik. Már ezt nagyon nehéz lesz megemészteni és hozzászokni.

Forrás: www.oszdmeg.com

A másik ugye lassan a költözés. Másfél hét és végre külön leszünk. Ja, és messzebb az étteremtől - csak hogy nehogy minden tökéletes legyen. Így emiatt is izgulok. Nagyon, de nagyon elegem van már az itteniekből. Az angol kis kölyök hihetetlen. Péntek este valamikor fél 11 tájban üvöltöztek itt le-föl nem tudom hányan. És amikor Csaba kiszólt nekik, hogy csendesebben, annyit mondott, hogy de hát péntek este van! A pofátlanság netovábbja. És tegnap este is felhozott valakit. Nagyon elegem van belőle. 
Szóval a költözést nagyon várom, de rettegek is tőle. Nem tudom, hogy fogok munkába járni. Fél óra séta onnan a meki. És most már kezd nagyon rossz idő lenni. Hideg, esős, szeles. 
Ezen kívül elvileg (!) jövő hét után már sok műszakot fogok kapni. Eddig nem lehet munkának nevezni azt, amit csináltam. Vagyis amit csináltam, azt nagyon is, de túl kevésszer. A héten meg jövő héten 2-2 napot kaptam összesen. Ebből nem élünk meg. Nagy gázban leszünk, ha Csaba elveszíti a munkáját valami miatt.
Szóval egy kicsit pánikban vagyok úgy minden miatt. Külön-külön is, de együtt meg főként. Minden mindennel összefügg. A költözés a munkába menetellel, az viszont addigra besűrűsödik rendesen a több műszak miatt, ami viszont azt veszélyezteti, hogy mégis Csabával hogyan és mikor fogunk találkozni. Mit fogok csinálni, amíg ő minden délelőtt alszik, ha épp nem dolgozok?

Forrás: www.demotivalo.com

Annyi kérdés van már megint és annyi kétely, bizonytalanság a változások miatt. Már egy ideje aránylag jól aludtam, de most megint nem. Már nem kelek annyira későn, mégis negyed kettő körül alszok el. Ez amúgy sem jó, de most, hogy Csaba itthon sem lesz még rosszabb. Tök egyedül ücsörögni, senkivel nem tudok még beszélgetni sem. Mivel otthon egy órával később van, ilyenkor már mindenki alszik, még anyáékat sem tudom felhívni. 
Igyekszem csak arra gondolni, hogy ez öt hónapig tart. Utána irány London. Öt hónapot pedig valahogy kihúzunk. Bármi történjék is. Reméljük.

Át akarok menni Londonba!!!!

Elegem van. Ebben a városban semmi olyan lehetőség nincs, amit én szeretnék. És ezt nem csak én tapasztalom, de mindenki mondja. Itt virágzik a gyári, raktári munka, tehát a kétkezi, kemény fizikai munka. De én nem ezt akarom! Ezzel nem tudok előre lépni! Itt nem fogok megtanulni angolul, hiszen nem is beszélgethetek senkivel. Most voltam az Aldi raktárában interjún, és ezeknek 15 perc szünetük van 6 órában. A többi időt tök egyedül töltik, és csak pakolják cuccot. Hogy fogok én így angol nyelvtudásban előre haladni? Az angol kurzus nem elég, ott nem beszélgetek, csak tanulok. Az teljesen más. Kezdem azt érezni, hogy ismerős ide vagy oda, nagy hiba volt ebbe a városba jönni. Ez egy iparváros. Se kultúra, semmi. Át akarok menni Londonba! Nagy levegőt kell vennem, amikor arra gondolok, hogy az angol kurzus végéig semmiképp sem lehet. Főleg, hogy ugye letettük a lakásra a kauciót. Addig túl kell élnem, másról nem szól. Nem volt ez így jó. Nem jó városba jöttünk és szívás ezt ennyi idő után felismerni. Hiszen már a hozott pénzünk szinte elfogyott, így nagyon nehéz lesz átköltözni. Egyelőre sajnos csak a mekis munkába kapaszkodhatok, hogy majd onnan átkérem magam. Más remény nem maradt.

Negyed lépés előre

Nos, ott tartunk éppen, hogy szombat este megnéztünk egy lakást, ami nem ügynökségen keresztül megy. Egy kedves indiai férfi mutatta meg, akinek a házához van csatolva ez a pici lakás. 30 percre van gyalog a mekitől (Csaba kocsival jár), a mostani lakáshoz képest messzebb a belvárostól, de nagyon csendes környék. 
Tényleg csak annyi, hogy ahogy belépsz, máris a "konyhában" vagy, ami annyiból áll, hogy egy mosogató szárítóval, egy sütő meg egy kb 25-30cm-es pultrész. Alatta van néhány fiók, meg talán egy szekrény. Ha tovább lépsz, balra nyílik a fürdőszoba, amiben szinte megfordulni sem lehet, de van benne WC, zuhanytálca, meg csap. Ja, azt hiszem mindkét helyen egy csap van, de ebben nem vagyok biztos. Ha tovább lépsz a fürdő mellett, van egy aránylag nagy szoba, amiben van a hűtő. mikró, egy francia ágy, egy komód, egy akasztós szekrény meg egy kisasztal. Na, azért írtam le ilyen részletesen, mert egy fél órára rá visszahívtuk, hogy ki szeretnénk venni, és még aznap este visszamentünk egy kis előleggel - nehogy valaki elvigye!!! Elvileg október 23-án költözünk. 
Ja, igen, a pénzről még nem beszéltem. 475font egy hónapra, de minden benne van. Minden. Council tax (itteni adó, amit minden lakás után fizetni kell), rezsi és wifi is. Pont ilyen kellett nekünk. Csak viszonyításképen: most fizetünk egy pici szobáért, 3 férfivel megosztott fürdőszobáért meg egy 4 emberrel megosztott konyháért 380fontot. Tehát kevesebb, mint 100fonttal fogunk kevesebbet fizetni, és minden a mienk. Nem kell várni a fürdőre, nem kell hallgatni az angol srác éjszakai dorbézolásait, a dübögésüket a lépcsőn, nem kell várni a konyhára, vagy attól félni, hogy belekezdesz valamibe, a másik meg kitúr- pl berakja a sütőbe a kajád alá az ő kajáját. További viszonyítás: Csaba 330fontot keresett (adózva) egy hét alatt (annyit, mint otthon mentősként egy hónap alatt). Az enyémet hagyjuk, azzal még mindig problémák vannak, igyekszem másikat keresni.
Amúgy ő szereti a munkáját, ugye egy akksi gyárban matricákat ragasztgat. Szereti a kollégáit, csak ugye nagyon korán kel minden nap - 5-kor, mert 6-ra már bent kell lennie. Bár most ő is megpróbálkozik másik állással, mert itt nem adnak neki szerződést, ott meg van esély rá 3 hónap után. Meglátjuk.

Egyszer lent...

Holnap lesz 5 hete, hogy kijöttünk. Most értem el az egyik elég mély pontomat. Az egyetlen ami erőt, ad az az, hogy ez még csak öt hét volt. 
Nagyon el vagyok keseredve. Bár tudom, hálásnak kellene lennem, hogy egyáltalán van munkám ilyen gyorsan, és az is vagyok. Csak nem eléggé. Nem akarom taglalni, hogy miért nem szeretem a mekis munkát, pont azért, mert hálás vagyok nekik. Legyen elég annyi, hogy minimum 2x ennyit tudnék dolgozni ugyanennyi erőfeszítéssel. Itt 3 óra munka után szó szerint (!) kettőt látok a fáradtságtól. Egy hat órás műszak után úgy érzem, szükségem van egy teljes nap pihenésre.
A lakás ügyben egy lépést nem haladunk előre. Ugyanis amit találtunk lakást - és imádjuk! - nem adják ide, mert egyikünk szerződése sem felel meg a feltételeiknek. A Csabáéval az a baj, hogy ügynökségen keresztül van és nem állandó, az enyémben pedig azt írják nem tudnak minimum órát biztosítani. És ennyi. Le vagyunk sajnálva - vagy inkább kiröhögve legutóbb. 

Szóval éppen a béka segge alatt vagyok fizikailag és lelkileg is. Néha nem értem miért jöttünk ide. Otthon van a gyönyörű lakás, Csabának biztos munka (jó, jó kevés fizetéssel), nekem meg nem tudom mit tartogatott volna a jövő otthon (bár van egy olyan érzésem, hogy a nagy semmit). Ami még életben tart, hogy arra gondolok, Londonban még rengeteg lehetőségünk lesz, csak ezt a fél évet kell kihúznunk, amíg az angol kurzus tart. 
Ami még nagyon rossz, hogy nagyon nehezen alszok el. Jó, persze, ebben annak is része van, hogy ha nem kell dolgozni menni, akkor sokáig alszok. De nem olyan fajta forgolódás ez esténként, mint amikor otthon nem voltam elég fáradt. Mert azért pl tegnap felkeltem, elmentem dolgozni, onnan rohantam át angolra és este fél 9-re értem haza. Azért kellően elfáradtam. Inkább valami feszültség, félelem, bizonytalanság van bennem. Minden este olyan elaludni, mintha másnap mondjuk államvizsgáznék.

Bepakolási segítség

Eltelt egy hónap, így már nagyjából körvonalazódott, hogy mit volt érdemes elhozni magunkkal, és mit nem. Én főleg az autóval utazóknak tudok segíteni, de azért remélem hasznos olvasmány lesz azoknak is, akik repülővel jönnek.
Nos, talán kezdeném a ruhákkal. Én otthon meg voltam róla győződve, hogy egyáltalán nem lesz szükségem rövidnadrágra, szoknyára papucsra, szandálra, topokra. Na, ez másképp volt. Kb 2 hétig nagyon meleg volt - még így a nyár végén, ősz elején is. Így meg is szívtam, hogy nem hoztam vékony itthoni cuccot. Két szandál volt nálam, azt hordtam felváltva, meg a térdig érő gatyám nagyon hasznosnak bizonyult. 

Ez egyik sem én vagyok de kb ez most életszerű lenne itt (ja, és ez londoni kép):

Az biztos, hogy itt a legjobban a réteges öltözködésre van szükség. Itt ha kint már 22 fok felé megy a hőmérő, klímát használnak a boltokban... És nagyon változó az idő. Egyik nap egész meleg van, következő nap szétfagy az ember. Az eső eddig nem volt vészes, de az esernyő szinte mindig jól jöhet. Persze azért a hiedelmekkel ellentétben nagyon sok nap volt olyan, hogy azt az igazán tiszta, gyönyörű kék eget láttuk, néhol 1-1 duci, hófehér felhővel. 
A következő a konyhai cuccok. Nos, itt azt a verziót tudom elmondani, hogy közös konyhád van pár mocskos emberrel, és nincs gusztosod azokban az edényekben főzni, és azokból a tányérokból enni, amit ők használnak. Így nagyon hasznos volt minden, amit elhoztunk. 1 nagy tepsi, egy kisebb meg egy nagyobb serpenyő, 3 különböző méretű lábas, fejenként 1-1 tányér mindegyik fajtából, evőeszköz, bögrék, fakanalak, tányér alátét, tálca, reszelő, kések, krumplipasszírozó, fémtálak, savanyúságos tálak. Eddig csak a kelesztőtálat meg a kézi mixert nem használtuk, mert ebben a konyhában nincs kedvünk hozzá kezdeni sütihez. De amint egyedül leszünk egy lakásban, az lesz az első, hogy mindenféle péksütiket fogok csinálni, Csaba meg tortát sütni, mert itt nagyon gagyi a süti választék. A péksütit jóformán nem ismerik, így már el is gondolkoztam, hogy pékséget nyitok.

Így át is tértünk a kajára. Nem árt hozni pár napra való cuccot. Mi hoztunk néhány konzervet, kakaóport (az itt nem nagyon van!), müzlit, tésztát, sütit, meg rendes kaját. Minden jól jött, hamar meg is ettük őket. Szóval egy kicsi tartalékot nem árt hozni. Érdemes még berakni fűszereket, mert az itt nem olyan, mint otthon és drága. Akinek van helye meg lehetősége, húst is érdemes hozni, az is drága, meg a sajt sem olcsó itt. Más viszont nem vészes, hasonló árban van, mint otthon. Ja, még az ásványvizek megdöbbentőek az otthonihoz képest. Igencsak drága, kb 100Ft/liter! Elvétve lehet kapni olcsót, de azt nagyon meg kell keresni, pl a Sainsbury-ben van 17pennyért 1,5 literes, meg talán az Asda-ban van még olcsó. De ez csak 1-1, a többi nagyon drága. Nem úgy, mint otthon, hogy 60-80Ft-osakkal (1,5literes) van tele a Tesco.

 
Elektronikai eszközök. Kezdeném azzal, hogy mi elhoztuk a TV-t, mert nem akartunk újat venni, és az létszükséglet. Nagggyon jól jött! Ja, de csak angol csatornák vannak, így ha magyar műsorra vágyunk, letöltjük a netről és pendrive-ról megnézzük a TV-n. Érdemes otthon felkészülni jó pár filmmel a laptopon.Nem nagyon akarok belemenni abba, hogy mi mindent hoztunk, de minden jól jött. Lámpát meg hősugárzót még így is venni kellett. 
Jól jöttek a samponok, tusfürdők, stb. Bár nem drága itt, de nem kellett venni már az első napon. Hoztunk ágyneműt, nekünk ez nagyon fontos volt, és amúgy sem adtak volna ebben az albérletben. Azt meg megvenni, nem kétfillér lett volna. Hoztunk takarókat a hűvösebb napokra, meg könyveket.
Azt hiszem ennyi. Más nem fért be a kocsiba :) Ja, de kocsin kívül a biciklik. Az jó kérdés, hogy megérte-e, mert az elején nagyon sokat használtuk, míg jó idő volt, nagyon hiányzott volna. Amióta viszont hűvös van, nem ültünk fel rájuk, csak a tárolásuk okoz problémát. Így aztán azt tudom mondani, hogy aki otthon hűvösben és szemerkélő esőben is biciklizik, az hozza, aki nem, az inkább ne.
Remélem tudtam segíteni :)

Egyszer fent, legyszer lent

Nos, amióta nem írtam, én is elkezdtem dolgozni. Bár még csak betanulok, és nem sok órát vagyok bent, de legalább már elkezdődött. Nagyon nehéz. Legalábbis egyelőre. Azt mondják később sokkal könnyebb, de én ezt nem hiszem el. Rettenetesen elfáradok. Nem csak az angol nyelv miatt, hanem ez már azért fizikai munka volt. Nem tudok leülni egy percre sem, csak abban a 15 percben, ami szünetem van a 4 óra alatt. A derekam szétmegy és folyamatosan hányingerem van a tömény olaj meg kaja szagtól. Nem is értem, hogy lehet azt megenni szünetben - ugyanis egy műszak alatt egyszer ehetsz egy közepes menüt meg egy desszertet ingyen. És ezek meg is eszik.
Úgy gondoltam, ezt a munkát megtartom részmunkaidőben, de keresek valami mást mellette, hogy ne kelljen ott annyi napot töltenem. Meglátjuk. Sajnos nem sok reményt fűzök hozzá. Egy nőnek nehéz itt munkát találni erős angol tudás nélkül. Állítólag Londonban könnyebb.
Közben nézegetünk lakásokat - nagyon el akarunk költözni innen! Ki is néztünk egyet, azonnal beleszerettünk! Nem akarok róla áradozni, mert csak még jobban megfájdul a szívem, ugyanis tegnap este mi azt lefoglaltuk, mégis amikor ma felhívtuk a pasit, közölte, hogy ma azt "elvitték". Hogy???? De hogy??? Én tegnap este mondtam neki, hogy nekünk az kell!!! Menjen a......! Nagyon mérges és elkeseredett vagyok. El akarok költözni innen!!!

Egyedül

Mivel Csaba elkezdett dolgozni, nekem pedig még mindig semmi hír arról, hogy mikor kezdhetek, itthon ülök egyedül - sokat. Igyekszem magam lefoglalni. Munkát már nem keresek, lakás ügyben van már több jelölt, nem tudok mit csinálni. Így főként filmezek, olvasok meg zenét hallgatok. 
Persze főként magyart - hiszen itt a rádióban az nem szól. Én pedig szeretem; a leggyakrabban Rúzsa Magdit hallgatom. Találtam is egy új számot tőle, ami nagy kedvencem lett a "Szerelem" meg a "Na-na-na" után. Ez az "Egyszer". ♥

Haladunk; fura közlekedési szokások

Jó rég írtam. Nem is volt annyira időm, sok dolgunk volt.
Nos, én már túljutottam mindkét körön az interjúkban, de erről ennyit. Nem akarok túl sokat kifecsegni erről, nehogy gond legyen belőle. Az nem titok, hogy az első csoportos interjú, ahol nem kellett túl sokat beszélni, a másodikon viszont maga a főnök interjúztat. A lényeg, hogy már részt vettem a munkavédelmi tanfolyamon, aláírtam a papírokat. Egyébként mindenki nagyon kedves, és figyelembe veszik a nyelvi nehézségeimet. Vennem kell valami jó cipőt, ami kibírja ha forró olaj cseppen rá, de a többi ruhát adják. Majd beszámolok a tapasztalatokról.

Csabát végül nem vették fel ide. Így aztán nagy erőkkel munkát keresett. Rengeteg ügynökséghez beadtuk az önéletrajzát, de volt, ahol még egy ablakmosó állásra sem engedték, mert nem beszél elég jól. Itt egy kicsit elkeseredtünk. Aztán egyszer csak felhívták az egyik helyről, hogy 4 nap múlva kezdhet egy akksi gyárban :/ Annyira nem örülünk neki, mert elég veszélyesnek hangzik, munkavédelmi cipőt is kellett venni, de napi 8 órát dolgozhat minden hétköznap és 7.25-ös az órabére. Meglátjuk.

Megvan már az NI számunk is. Ez úgy zajlott, hogy fel kellett hívni egy telefonszámot, amit az itteni Jobcenter-ben adtak meg. Ott meg kellett beszélni egy időpontot, amikorra bemegyünk "interjúra". Ezt már a következő hét péntekére meg is kaptuk. Az egész annyi volt, hogy felvették az adatainkat meg feltettek néhány kérdést, mint pl. Éltél-e már az Unión belül más országban, mint a hazád?, vagy hogy mi a családi állapotod, stb. Majd kiküldik a kártyát.
Lassan belerázódunk a dolgokba, de még mindig van néhány bosszantó pillanat. Pl minden egyes reggel, amikor mosakodni akarok. A csap itt ugyanis úgy működik, hogy 20cm-re van egymástól két csap, az egyikből hideg, a másikból forró víz. Oldd meg! Meg a rengeteg körforgalom. Nagyon sok. Ha ebben a Debrecen méretű városban nincs 200, akkor egy sem. És bonyolultak. Sokszor 3 sávosak. Sok lámpás.
A leghíresebb tőlünk pár száz méterre van:

 
De azért van jó is. Zebrák nem igazán vannak, csak olyan gyalogos átkelő helyek, ahol lecsökkentett a padka magassága, viszont az úton semmilyen jel nincs, és nincs is elsőbbsége a gyalogosnak. De átmehet az úttesten. A lámpás kereszteződésekben pedig kivétel nélkül mindenhol van nyomógomb, és nagyon hamar zölddé változik a "zebra" lámpája. Ez sincs úgy jelezve, mint itthon, nem zebra, csak pici csíkokkal van végighúzva a széle. Szóval hamar zöldet kapsz, és csak szinte addig zöld a lámpa, amíg elindult. Utána már azonnal villog, amin nem léphetsz le, mert a kocsiknak már sárgán villog a lámpája és el is indulhatnak, ha már lementél a "zebráról". Fura, de igazából nagyon jól pörög a forgalom. A kocsi csak akkor és addig áll meg, amíg átmegy valaki, és a gyalogos is gyorsan átjut.
Bár nem látszik, de itt is van gyalogos átkelőhely:

Ja, és a vicces az, hogy a kocsiknak sokszor duplán van lámpájuk, ugyanis nem csak bal és jobb oldalon, hanem a kereszteződés túloldalán is megint duplán. Néha viccesen néz ki. A gyalogosoknak pedig sokszor egyáltalán nincs lámpájuk a túl oldalon, hanem a jelzőgombbal egybekötötten van a lámpa melletted. Vagyis hiába bámészkodsz a túloldalra, nem fogod meglátni, ha zöld. De az is igaz, hogy szinte mindenhol ad ki hangot, ha zöld a lámpa.

Utolsó Virgin megjegyzés

Nos, a Virginről utoljára annyit, hogy végülis nekik volt igazuk. Meg nekem is, de mindegy. A lényeg, hogy egy lopásfigyelő alkalmazás küldözgetett riasztó sms-eket arra a telefonszámra, amit megadtam neki régen. Újabb tanulság: figyelj oda, hogy mi van a telefonodon, mielőtt külföldre viszed és új sim-kártyát raksz bele.
Mindegy, átmentünk a Three-hez, aminél végül is jó ajánlatot kaptunk. Közel 13fontért havonta, kaptunk 1GB netet, 600perc lebeszélhetőséget és nem tudom hány ezer smst. Reméljük beválik.

Pfff, Virgin

Visszavonok mindent, ami jót mondtam a Virgin-ről. Menjenek oda, ahova gondolom...
Csak nem hagyott nyugodni, hogy egy hét alatt 15font lement a kártyáról. Meg tudtuk nézni a részletes számlatörténetet és 24, magyar mobilszámra küldött sms volt, darabja 0,20font. Mondanom sem kell, hogy egyetlen darab sms-t sem küldtem, senkinek, amióta Virgin-em van. (Nem) kicsit felháborító. És nem mellesleg 35penny a percdíj, ami rengeteg. 
Így ott hagyjuk az egészet. senkinek nem ajánlom. A srác csak annyit mondott, hogy ott van a rendszerben, és kész, nem tud vele mit csinálni. Átmegyünk a three-hez, ott is egész jó ajánlatok vannak. Csak meg kell várnunk, hogy megjöjjön a PIN-kódunk a bankkártyához - ami már szombaton megérkezett. Csak most addig Csabának nincs telefonja, mert már neki is lement a pénz. A three-nél 12,9fontért 600perc beszélgetést, 1GB netet és valami 1000 vagy 2000 sms van benne. Megpróbálkozunk azzal.

Tanfolyam, NI kártya, telefon

Most épp ott tartunk, hogy elkezdtünk az ingyenes angol nyelvtanfolyamot mindketten. Igaz, külön csoportba kerültünk, de sebaj. Az enyém nagyon nehéz, mert ide nem olyanok járnak, akik alig tudnak angolul vagy bármi problémájuk lenne a nyelvvel, hanem ezek az emberek egyetemre járnak, és egy plusz kredit szerzési lehetőség ez a tanfolyam. Főleg nyelvtanra, betűzésre megy rá, nem a megértésre, beszédre. Ja, és igaz, hogy nekünk azt mondták 3 hónapos lesz, és mi így iratkoztunk be, kiderült, hogy fél éven keresztül tart, mert a tanár így döntött. Sajnos a következő órát pont ki kell hagynom, ugyanis egybe esik az állásinterjúval. A tanfolyam ugyanis minden hétfőn és csütörtökön, este fél 6-tól fél 9-ig tart. 

Kaptunk időpontot az NI kártyára - ami ugye az itteni taj-kártya. Rémisztgettek minket, hogy 2-3 hónappal később kapunk időpontot, de tegnap felhívtuk és jövőhét pénteken kell mennünk interjúra (!). Igen, emiatt is interjúztatnak. Nagyon kíváncsi leszek rá, hogy mit lehet beszélgetni erről, de Csaba egy órával később kapott időpontot, és mivel egyszerre kértük a kettőt, valószínűleg utánam ő a következő. Szóval elvileg egy órás lesz....

Kicsit ideges vagyok, mert a kártyán, amit vettünk, 3font maradt a 15-ből, és nem enged telefonálni. 
1. Nem értem, hogy ment le a többi, hiszen kb 3x beszéltem rajta, az sem volt sok idő.
2. Ha van rajta még 3font, azaz több, mint 1000Ft, miért nem enged telefonálni. Még Csabát sem hívhatom, pedig vele ingyen beszélek.
Pontosan egy hét alatt ment le a több mint 5000Ft. Ez nagyon nem jó. Mindegy, nincs mit tenni, ki kell fizetni újabb 15 fontot, és akkor onnantól végtelen lesz minden - a beszélgetés, az sms és a net is. Csak az az aprócska probléma, hogy ezt a számláról fogják vonni, amin még ugye nincs pénz. És arra pénzt rakni idő, mert az otthoni számláról külföldi átutalásnak számít. Így addig valószínűleg feltöltjük néhány fonttal, hogy legalább tudjak hívást kezdeményezni.

:(

Nem írtam még igazából a dolog érzelmi részéről. És itt nem az idegeskedésre, meg félelemre gondolok, hanem az igazán mély, család iránt érzett szeretetre.

Amikor nagy izgatottság mellett tervezi az ember a dolgokat, nem nagyon jut eszébe, hogy mit fog átélni valójában. Csak az utolsó pillanatban. A legutolsóban. Amikor már el kell köszönni. Soha nem gondoltam volna, hogy még ennyi év külön élés után is ennyire megviselhet a dolog.

Amikor el kellett búcsúzni - az volt életem egyik legfájóbb pillanata. Sose éreztem hasonlót. És a legszörnyűbb, hogy nem csak nekem fájt. Hanem én okoztam fájdalmat. Nem is kicsit. Soha nem láttam ilyennek a szüleimet, és egy pillanatra meg is bántam mindent. Átfutott az agyamon, hogy mi francnak csinálom én ezt. Miért nem bírok a seggemen maradni? Miért kell csalódást okoznom azoknak, akik felneveltek? Szörnyű volt. Szinte Pestig nem bírtam abba hagyni a sírást.

Ott meg persze kezdődött elölről - a nővérem miatt. Ő nagyon erős, nem szoktam látni sírni. Nagyon nem akartam ott hagyni. Legszívesebben magammal hoztam volna. Úgy éreztem ott marad nála a szívem egy darabja, amiért még vissza kell mennem. Innen persze megint kezdődött egy pár száz kilométeres sírás.
Én azt hittem egy független, erős nő vagyok. Na, igen, de nem ezekben a percekben. Ez senkinek sem könnyű. Iszonyat messze van mindenki. És miattam. Én akartam ezt.

Életünk (újra)építése

Sok minden történt az utolsó jelentkezésem óta. Hirtelen azt sem tudom, hol kezdjem. 
Sikerült a telefon, működik is, bár még nem pont olyan van, amit szeretnénk. Szóval ez úgy van itt, hogy vannak ezek a "pay and go" kártyák meg a "pay monthly". A pay monthly sokkal kedvezőbb, viszont ahhoz bankszámlával kell rendelkezni. A pay and go-nál csak be kell fizetni egy összeget  és megkapod a kártyát meg az összeget rá. Mi a Virgin-hez csatlakoztunk, mert ott találtuk a legjobb ajánlatot. De ezt már írtam. :)

A bankszámla nyitás érdekes volt. 2 bankban jártunk, de hivatalos, ügynökséggel kötött bérleti szerződés hiányában nem voltak hajlandóak számlát nyitni. Nem igazán értem, hogy miért. Ha nem mehetünk mínuszba a számlán, akkor mit vehetnénk mi el a banktól? Na, mindegy. Amúgy nagyon aranyos, készséges mindenki, még kávéval is kínáltak, de közölték, hogy csak akkor nyitnak számlát, ha viszünk olyan embert, aki már annál a banknál van, és referenciaként szolgál nekünk. Nagy szerencsénkre a magyar lakótársunk ott van (ez a Lloyd bank), így ő segített nekünk. Alá kellett írnia egy papírt, hogy ismer minket, így megcsinálták nekünk a számlát. Végre. Ez is kész.

A következő lépés az volt, hogy feliratkozzunk arra a nyelvtanfolyamra, amiről itt hallottunk. Ingyen van, szeptember 10-én indul, heti 2 alkalom, 5,5 óra és 3 hónapon keresztül tart. Ezt nem szabad kihagynunk!!!! Ingyen tanulhatunk nyelvet, itt, kint! És ránk fér. El is mentünk, ki kellett töltenünk egy tesztet, hogy milyen szinten vagyunk, ez alapján osztanak majd be csoportba. Várom már nagyon, hiszen új embereket is megismerhetünk majd ott, meg annál gyorsabban tudunk majd fejlődni.

Ja, még egy sztori

Ez vicces volt. Éppen egy boltot kerestünk, de most sok minden zárva van egy ünnep miatt. De ott, ahol a boltnak kellett lennie, ült egy srác, Csaba úgy gondolta, megkérdezi, hogy tudja-e kapható-e ott a cucc, amit keresünk. Beszélgetünk, a végén meg megkérdezi a srác (továbbra is angolul, meg mi is úgy válaszolunk), hogy hova valósiak vagyunk? Mondjuk, hogy Magyarországról. A srác: Magyarok vagytok, baszki? Én meg töröm itt az angolt nektek! (magyarul) :D Vicces volt.

Itt vagyunk!

Nah, kiértünk. Nagyon hosszú volt az út és rettenetesen fárasztó. Senkinek nem ajánlom, hogy egyedül belevágjon, főleg pihenés nélkül. De még váltott vezetéssel sem. Én már másképp kezdenék neki. Kora délután indulnék, nem reggel. Aznap már csak pihenni kelljen, kicsit pakolászni, normálisan megfürödni és úgy indulni. Így túl korán keltünk, ez már eleve nem volt jó. A pakolással rohanni kellett, ez megint fáraszt volt.
Az úton volt 1-2 érdekes dolog. Pl a vécéket sokszor élveztem. Cuki volt, amikor a WC lehúzás után (amihez csak annyit kellett tenni, hogy odatartod a kezed) felemelte a WC ülőkét és körbeforgatva lefertőtlenítette. Viszont mindenhol fizetni kell érte, általában fél eurót, de nyugatabbra már 0,7 eurót.
A gáz tankolás nem volt egyszerű, ugyanis Ausztriában felejtős, hogy az ember gáz kutat talál, Németországban sok helyen adapter kell, és Angliában is.

A kompot majdnem lekéstük, vagyis lekéstük. Iszonyatosan végigrohantuk az előtte lévő kb 800km-t, de pontosan 10 perccel lemaradtunk róla. Borzalmas volt átélni, hogy már tudtuk, hogy indul a komp, és nekünk még kb 10km volt hátra. Nem akartuk elhinni, hogy majdnem 24 órás út során ennyin fog múlni a dolog. 10 percen! De lekéstük. És amikor odamentünk, nem értettük, hogy a srác miért nem szól, hogy ez már elment. De kiderült, hogy a következőre is érvényes, ami 2 órára rá indul. Azt a megkönnyebbülést! Így aztán bementünk a pihenőbe, ettünk, nézelődtünk, hallgattuk a sirályokat. Kicsit izgultunk, amikor megjött a komp, és mi a sorunk legelején álltunk, hogy mit kell majd csinálni, de elég gördülékenyen ment a dolog. Nagyon szép volt a komp belülről, de rettenetesen álmos voltam. El is aludtam az asztalra borulva. Mások végigfeküdtek az éttermek padjain, és úgy aludtak. Nem is értem, hogy egy ilyen helyen miért nem alakítanak ki fekvő helyeket.

Még az utolsó 230km előtt megálltunk aludni egy parkolóban, mert már egyikünk sem bírta tovább. De végül csak odaértünk. 33 óra alatt. Így aztán összesen a 41 óra alatt 1 órát aludtam. Még mindig nem pihentem ki magam rendesen.

De már feltérképeztük a várost nagyjából. Igaz, a szállásunk elég koszos, így nem is maradunk sokáig. De munka meg minden nélkül nem tudtunk volna máshova menni. Legalább van net :D Szóval a város aranyos, tök jó bevásárló utcái vannak, kezdünk vele megbarátkozni. Az angol a várakozásokhoz képest aránylag jól megy. A legtöbb helyen megértettük őket, összesen vagy 2 hely volt, ahol szinte semmit. Elintéztük a telefont, mi Virgint választottuk, mert annál nagyon jó ajánlat volt bankszámla nélkül is. 15fontért feltöltős kártya, amin 3GB net, végtelen sms és a 15fontnyi lebeszélhetőség van (10pennys percdíjért). Küldtek smst, hogy most ajándékba végtelen netet kapunk elsejétől. Sőt, később végtelen lesz minden. A beszélgetés, a net és az sms is. Csak bankszámla kell hozzá. Bár egyelőre nem tudunk telefonálni vele, azt mondták 24 óra kell hozzá, kicsit izgulunk. Itthon mondjuk nem nagyon van térerőnk, pedig eléggé bent vagyunk a városban. Hm. Meglátjuk. Feltöltős, így bármikor eldobhatjuk.

Az idő nagyon jó, nagyon meleg volt, ment is a klíma mindenhol (kb 28 fok volt odakint, az üzletekben meg vagy 20 emiatt :/ ). Nem volt eső, sütött a nap. Le is jártuk a lábunkat. Beültünk enni, mert ma még nem főztem, de ketten megkajáltunk összesen 1800Ft-ért. És egy nagyon szép helyen, tök finom lasagne-t.
Na, egyelőre ennyi. Majd később írok még :)

Hülyeséget csinálunk?

Azon gondolkoztam el egy tegnapi beszélgetés során, hogy nooormálisak vagyunk? Ugyanis rájöttem, hogy mi még nem is jártunk abban az országban!!! Nem is tudunk róla semmit, azon kívül amit töri meg földrajz órán elmondtak. Meg a néhány blog, amit olvastam. De ez semmi! Nincs meg az érzés, hogy milyen ott lenni, nincs meg a hangulat, az emberek mentalitása, semmi. Nem éreztük még az ottani szagokat, levegőt, időjárást, úgy az atmoszférát. Mi lesz, ha egyáltalán nem tetszik? Jó, a sötétségre meg esőre próbálok felkészülni, de ez még nem minden. Nem tudom mi lesz, ha nem tetszik...

 Én ugyanis mindig Amerikába vágytam. Mindig! És az egy kicsit más hangulat. Bár persze azt sem tudhatom, hogy milyen, ott sem voltam még sose. De az vonz. Nagyon. Ez meg nem. Ez gáz. De igyekszem maximálisan pozitívnak lenni, szeretek új helyeket látni, embereket megismerni. Majd csak lesz valami. Ha meg lesz lehetőségünk, átköltözünk Amerikába :)

Az albérlet

Már nagyon régóta nézegetjük az albérlet hirdetéseket, erre a legalkalmasabb oldal a gumtree.co.uk. Rengeteg van fent, de érdemes ilyen szempontos alapján válogatni: 
1. meg kell-e osztozni a konyhán és a fürdőszobán (nálunk ez a kulcs kérdés - én nagyon nem akarok a fürdőszobán osztozni!!!!!)
2. az árban benne van-e az adó, a TV, net, rezsi, stb. (All the bills - nek hívják, ha benne van)
3. nincs-e túl közel vasútsínekhez vagy bárokhoz (az utóbbi ellenőrzésére pl a lehető legjobb megoldás a google street view)
4. van-e mosógép, mosogatógép, tűzhely (van, ahol még az utóbbi sem volt)
5. panelben van-e (nagyon nem jellemző arrafelé a panel, meg ha már eljutsz odáig, egy cuki kis angol stílusú házban élj már :)
6. mennyi kauciót kell letenni
7. lehet-e pároknak (!), gyerekekkel vagy állatokkal beköltözni (rendszeres a no children, no pets, de láttunk már no couples kiírást is - vagy mi értettük félre? Nem nagyon akartuk elhinni.)

Amúgy tök jó! A McDonalds'-nál kiszenvedtem az önéletrajzot (ugyanis ők nem fogadnak el egy előre elkészített önéletrajzot), és már másnap küldték az értesítőt, hogy mehetek interjúra :D