Mint mondtam, itthon vagyok. Kiléptem egy 6 éves kapcsolatból, ahol kétszer kérték meg a kezem, amiben minden pillanatot együtt töltöttünk, ahol minden apróságot megosztottunk a másikkal, ahol csak a másikról szólt az életünk.
Most itthon lakok a szüleimnél, nincs munkám, nincs semmim. Nincs igazából otthonom - ami nekem annyira, de annyira fontos - mert igazából a szüleim háza nekem már nem az. Feladtam a háztartást, amiben éltem, amit én vezettem. Amit én raktam össze, én válogattam össze. Ott hagytam szinte mindent. Elölről kell kezdenem az egészet. Rohadtul egyedül érzem magam, és nagyon szét vagyok esve lelkileg. Rengeteget sírok, olyankor is, amikor nem akarok. Nem találom a helyem, és félek a jövőtől. Félek, hogy újra rossz döntést hozok, mint már annyiszor. Egész életemben a komoly döntéseket egy menekülés miatt hoztam. Mikor egy kereszteződéshez értem az életemben, nem azt néztem, mit rejt az az út előttem, hanem csak magam mögé néztem. Mi volt ott, és hogyan lehetne tőle megszabadulni. Mindegy, csak futni. A legkönnyebb utat választottam, a zökkenőmenteset, hiszen azon tudok gyorsan menekülni. Itt az ideje egy kicsit előre menni, hátrafordulni, hogy meglássam a vesztébe rohanó önmagam és megállítsam, megrázzam: Előre nézz! És ne számíts senkire, csak magadra. Ne várj azon az úton olyat, ami nincs még ott. Ne képzelj rá semmit, mert nem lesz ott. Ne várd a feléd nyúló karokat, mert lehet csak el akarnak lökni. Viszont ki kell építenem kapcsolatokat. Legyen akár felszínes, akár mély, de szükségem van társaságra, mert most senkim sincs. Egyetlen ember volt, de őt elutasítottam magamtól, mert mást nem tehettem. Talán ez volt az első helyes lépésem. Talán a legnagyobb hibám.
2014. augusztus 12., kedd
Itthon. Itthon?
Nos, visszajöttem Magyarországra, Csaba pedig visszarepült Angliába.
Próbálok nem csapongani és úgy leírni, amit szeretnék.
Kezdem talán a kinti élményeimmel. Röviden? Nem szerettem ott lakni, nagyon honvágyam volt, de most rohadtul visszasírom. Nem, nem az itthoni pénzügyi vagy politikai helyzet miatt, nem a lehetőségek vagy az ország miatt. Csak hiányzik. Nem tudom mi, de hiányzik. A munka, a légkör, a nagyváros. Pedig azt utáltam. Most pedig visszasírom. Néhányszor komolyan elgondolkoztam, hogy visszamegyek.
Ami jó emlékem maradt: az emberek a munkahelyemen, az ottani légkör, a sok más országból jött kolléga barátsága, a város ismeretlensége, épületei, a szabadság érzése, a bankok teljes ingyenessége, az angol nyelv használata és fejlődése, egyszerűen az ottani életérzés.
Ami rossz emlékem maradt: a buszok koszossága, sok ember ijesztő - félelem az utcán, az ottani magyarok, a magas lakbér árak, a koszos utcák, a nyári időjárás.
Ebből az egészből az ottani magyarokat emelném ki. Nekem személy szerint nagyon rossz tapasztalataim voltak velük. A legtöbb a lepukkant rétegből jött, kiskirálynak érzik magukat kint, mert valami csöves melóból milyen jól elélnek - közben pedig ott is igénylik a segélyt, amire nem is jogosultak, csak hazudnak. A legtöbb magyar lehúzza a ország imázsát, ha pozitívumot is látnak belőlünk, az is az, hogy milyen sokat vagyunk hajlandóak dolgozni - tehát rohadt jól ki lehet használni minket. Hurrá.
Köpködnek az országra, csak mert ott meg tudnak élni a fizetésből, és úgy beszélnek azzal, aki haza akar jönni, mintha leprás lenne. Nagyon tudják szapulni a másikat, lehúzni és kioktatni. Nagyon jó volt, hogy a második munkahelyemen egyáltalán nem voltak magyarok - bár az elsőből volt jó tapasztalatom is. És bánom, hogy Londonban magyartól vettük ki a lakást.
Egy igazán jó melóért - és így jobb városrészre, lakhatási körülmények közé - bármikor visszamennék.
Próbálok nem csapongani és úgy leírni, amit szeretnék.
Kezdem talán a kinti élményeimmel. Röviden? Nem szerettem ott lakni, nagyon honvágyam volt, de most rohadtul visszasírom. Nem, nem az itthoni pénzügyi vagy politikai helyzet miatt, nem a lehetőségek vagy az ország miatt. Csak hiányzik. Nem tudom mi, de hiányzik. A munka, a légkör, a nagyváros. Pedig azt utáltam. Most pedig visszasírom. Néhányszor komolyan elgondolkoztam, hogy visszamegyek.
Ami jó emlékem maradt: az emberek a munkahelyemen, az ottani légkör, a sok más országból jött kolléga barátsága, a város ismeretlensége, épületei, a szabadság érzése, a bankok teljes ingyenessége, az angol nyelv használata és fejlődése, egyszerűen az ottani életérzés.
Ami rossz emlékem maradt: a buszok koszossága, sok ember ijesztő - félelem az utcán, az ottani magyarok, a magas lakbér árak, a koszos utcák, a nyári időjárás.
Ebből az egészből az ottani magyarokat emelném ki. Nekem személy szerint nagyon rossz tapasztalataim voltak velük. A legtöbb a lepukkant rétegből jött, kiskirálynak érzik magukat kint, mert valami csöves melóból milyen jól elélnek - közben pedig ott is igénylik a segélyt, amire nem is jogosultak, csak hazudnak. A legtöbb magyar lehúzza a ország imázsát, ha pozitívumot is látnak belőlünk, az is az, hogy milyen sokat vagyunk hajlandóak dolgozni - tehát rohadt jól ki lehet használni minket. Hurrá.
Köpködnek az országra, csak mert ott meg tudnak élni a fizetésből, és úgy beszélnek azzal, aki haza akar jönni, mintha leprás lenne. Nagyon tudják szapulni a másikat, lehúzni és kioktatni. Nagyon jó volt, hogy a második munkahelyemen egyáltalán nem voltak magyarok - bár az elsőből volt jó tapasztalatom is. És bánom, hogy Londonban magyartól vettük ki a lakást.
Egy igazán jó melóért - és így jobb városrészre, lakhatási körülmények közé - bármikor visszamennék.
2014. június 25., szerda
Ennyi volt
Tudom, eltűntem. Nem véletlenül. Nem is igazán szeretném leírni pontosan mi történt. A lényeg, hogy hazaköltözöm, Csaba pedig marad tovább egyedül. Igen, szakítottunk. Ennyi idő pedig elég volt ahhoz, hogy rájöjjek nem akarok ebben a városban egyedül maradni. Nagyon nem. A túl sok ember így is magányossá tesz, nem hogy ha még tényleg egyedül is vagy. Szóval hazaköltözöm. Azért még majd otthonról írok egy összegzést, mert van miről. Sokat tanultam idekint.
2014. június 12., csütörtök
Hogyan kell eltávolítani egy egeret a házból?
Foggggggalmam sincs!!! Tényleg. Ugyanis nekem nem sikerült.
Vettünk több hagyományos egércsapdát, ragasztós csapdát, mérget meg ultrahangos riasztót. Meg se kottyant neki. És mindezek után, mikor futva átugrott egy élére állított telefont, ami Csaba kezében volt, már végleg az egértanyában éreztem magam.
Bár most van egy csöppnyi esély rá, hogy épp holtan hever a szekrény alatt, de még nem volt időnk megnézni. És ez még a legjobb eset. Micsoda szenzációs kilátások....
Vettünk több hagyományos egércsapdát, ragasztós csapdát, mérget meg ultrahangos riasztót. Meg se kottyant neki. És mindezek után, mikor futva átugrott egy élére állított telefont, ami Csaba kezében volt, már végleg az egértanyában éreztem magam.
Bár most van egy csöppnyi esély rá, hogy épp holtan hever a szekrény alatt, de még nem volt időnk megnézni. És ez még a legjobb eset. Micsoda szenzációs kilátások....
2014. június 5., csütörtök
Nem! Nem! Nem! Haza akarok menni!!!!! Ez már túl sok!
Na, próbálom az elején kezdeni. Remegő kézzel...
Szóval gyanútlanul csomagoltam a kajámat másnapra a konyhában, amikor egy árnyat láttam elszaladni a konyhapadlón. Szó szerint lefagytam, leizzadtam, kivörösödtem és nem kaptam levegőt. Két lépéssel kint voltam a konyhából, bezártam az ajtót. Felhívtam Csabát. Miután leraktuk, minden erőmet összeszedve visszamentem a konyhába, hogy felpakoljam az élelmiszereket a legalsó polcokról. Egy felmosóval vérteztem fel magam. Óvatosan kinyitottam az ajtót, felkészülve arra, hogy bármi kiszaladhat onnan. Lassan, lépésenként haladtam befele, a felmosót közvetlenül a lábam mellett tartva. Megfogtam az első csomag cukrot, majd közvetlenül mellőle kiszaladt az egér. Konkrétan akkora halálsikolyt eresztettem el, hogy az alsó szomszédok egyszer csak abbahagyták a beszélgetést. Kiszaladtam a konyhából és zokogni kezdtem a szobában.
Soha nem gondoltam, hogy így reagálok egy egérre. Teljesen kikészültem. Azóta remegek. 10 másodpercenként a padlót pásztázom, mindenhol egeret látok, minden zajra felfigyelek és összeszorul a gyomrom. Kész idegroncs lettem. Semmi pénzért vissza nem mennék a konyhába.
Tényleg sosem gondoltam, hogy így reagálok az egérre. De most még rosszkor is jött. Amúgy is kezdek a környéktől kikészülni, rohadt veszélyes. De eddig úgy voltam vele, hogy ha hazajövök, biztonságban vagyok. Nyugodt voltam. Most minden lépésemre figyelek, nem merek odanyúlni semmihez, először megpiszkálom. Oda az én kis konyhám. A tiszta kis lakásom. A nyugalmam. Elvitte az egér.
Szóval gyanútlanul csomagoltam a kajámat másnapra a konyhában, amikor egy árnyat láttam elszaladni a konyhapadlón. Szó szerint lefagytam, leizzadtam, kivörösödtem és nem kaptam levegőt. Két lépéssel kint voltam a konyhából, bezártam az ajtót. Felhívtam Csabát. Miután leraktuk, minden erőmet összeszedve visszamentem a konyhába, hogy felpakoljam az élelmiszereket a legalsó polcokról. Egy felmosóval vérteztem fel magam. Óvatosan kinyitottam az ajtót, felkészülve arra, hogy bármi kiszaladhat onnan. Lassan, lépésenként haladtam befele, a felmosót közvetlenül a lábam mellett tartva. Megfogtam az első csomag cukrot, majd közvetlenül mellőle kiszaladt az egér. Konkrétan akkora halálsikolyt eresztettem el, hogy az alsó szomszédok egyszer csak abbahagyták a beszélgetést. Kiszaladtam a konyhából és zokogni kezdtem a szobában.
Soha nem gondoltam, hogy így reagálok egy egérre. Teljesen kikészültem. Azóta remegek. 10 másodpercenként a padlót pásztázom, mindenhol egeret látok, minden zajra felfigyelek és összeszorul a gyomrom. Kész idegroncs lettem. Semmi pénzért vissza nem mennék a konyhába.
Tényleg sosem gondoltam, hogy így reagálok az egérre. De most még rosszkor is jött. Amúgy is kezdek a környéktől kikészülni, rohadt veszélyes. De eddig úgy voltam vele, hogy ha hazajövök, biztonságban vagyok. Nyugodt voltam. Most minden lépésemre figyelek, nem merek odanyúlni semmihez, először megpiszkálom. Oda az én kis konyhám. A tiszta kis lakásom. A nyugalmam. Elvitte az egér.
2014. május 26., hétfő
Nagyon mélyponton
Most tartok ott, hogy nem tudom miért vagyunk itt. Mit is keresünk mi itt?
1. Egy szar egyszobás, méreg drágán bérelt, veszélyes környéken lévő lakásban nyomorgunk, az otthoni háromszobás, hatalmas nappalis, erkélyes, jó környéken lévő helyett.
2. Buszozunk a kocsi helyett.
3. Szar az idő. Míg otthon 32 fok van, itt 15. Reggel meglátszik a leheletem, 3 réteg ruha alatt szétfagyok, sötét van és folyamatosan szemetel az eső.
4. Kínlódom a főzéssel. Persze mindent meg lehet oldani, csak nem olyan egyszerűen, mint otthon. Magozott meggyet még mindig nem találtam :/
5. Nincs itt senkink. Nincs aki segítsen, nincs aki lelki támaszt adjon, akit meglátogatnánk, összefuthatnánk velük. Hiányzik a család, a barátok. Egyedül vagyunk.
6. A város nem igazán szép. Az a része ahol mi vagyunk (de a többi sem sokkal jobb) nem valami szívmelengető. Szemét mindenhol, koszos, sötét - az emberek is. Azért itt rájöttem, hogy Debrecen milyen szép!
7. És ami a legfontosabb, amiért mindenki itt van: munka és pénz. Na, az nincs. Nekem újra csak 20 órákat adnak, Csabának pedig most az ügynökség már egy hete nem ad munkát. Így még az albérletet sem tudjuk kifizetni. Nekem a fizum, ha 2 hetet 20 órában, 2 hetet kb 32-36 órában dolgozok, akkor kapok 700 fontot egy hónapra. Az albérlet pedig 800.......
És mégis miért nem cuccolunk haza most?
1. Csaba nem akar.
2. Nullával mennénk haza, pedig sok pénzzel jöttünk.
3. Legalább egy évet ki kéne itt húzni, a tapasztalat miatt...
4. Mert szarok lennénk, ha könnyen feladnánk.
5. Mert szeretjük a munkánkat, én szeretem a kollégákat. Élvezem, hogy egész nap angolul beszélhetek, hogy egy idegen országban élek, ennyire sokféle emberrel találkozok és dolgozok, hogy ezért minden nap egy kicsit kihívás és igenis megállom a helyem.
6. A Remény. Hogy minden jobbra fordul.
1. Egy szar egyszobás, méreg drágán bérelt, veszélyes környéken lévő lakásban nyomorgunk, az otthoni háromszobás, hatalmas nappalis, erkélyes, jó környéken lévő helyett.
2. Buszozunk a kocsi helyett.
3. Szar az idő. Míg otthon 32 fok van, itt 15. Reggel meglátszik a leheletem, 3 réteg ruha alatt szétfagyok, sötét van és folyamatosan szemetel az eső.
4. Kínlódom a főzéssel. Persze mindent meg lehet oldani, csak nem olyan egyszerűen, mint otthon. Magozott meggyet még mindig nem találtam :/
5. Nincs itt senkink. Nincs aki segítsen, nincs aki lelki támaszt adjon, akit meglátogatnánk, összefuthatnánk velük. Hiányzik a család, a barátok. Egyedül vagyunk.
6. A város nem igazán szép. Az a része ahol mi vagyunk (de a többi sem sokkal jobb) nem valami szívmelengető. Szemét mindenhol, koszos, sötét - az emberek is. Azért itt rájöttem, hogy Debrecen milyen szép!
7. És ami a legfontosabb, amiért mindenki itt van: munka és pénz. Na, az nincs. Nekem újra csak 20 órákat adnak, Csabának pedig most az ügynökség már egy hete nem ad munkát. Így még az albérletet sem tudjuk kifizetni. Nekem a fizum, ha 2 hetet 20 órában, 2 hetet kb 32-36 órában dolgozok, akkor kapok 700 fontot egy hónapra. Az albérlet pedig 800.......
És mégis miért nem cuccolunk haza most?
1. Csaba nem akar.
2. Nullával mennénk haza, pedig sok pénzzel jöttünk.
3. Legalább egy évet ki kéne itt húzni, a tapasztalat miatt...
4. Mert szarok lennénk, ha könnyen feladnánk.
5. Mert szeretjük a munkánkat, én szeretem a kollégákat. Élvezem, hogy egész nap angolul beszélhetek, hogy egy idegen országban élek, ennyire sokféle emberrel találkozok és dolgozok, hogy ezért minden nap egy kicsit kihívás és igenis megállom a helyem.
6. A Remény. Hogy minden jobbra fordul.
2014. május 23., péntek
2014. május 17., szombat
Újabb visszaszámlálás kezdődött
Na, hát haladtunk. Olyannyira, hogy már voltam is otthon és vissza is jöttem. :(
Hosszú volt az út hazafele, most 29 óra. Brüsszelbe bekóvályogtunk, és nagyon nehezen találtunk ki, így veszítettünk vagy 1,5 órát. Amúgy haladtunk rendesen. Éjjel 11-kor indultunk (kedd), 1-re ott voltunk a kompnál. Bár már azon a szakaszon is eltévedtünk, a GPS teljesen behülyült. A túloldalon meg már a nettel is voltak problémák. Szóval nem volt zökkenőmentes. Itthon meg szinte végig szakadt az eső és sötét is volt. Hajnali 5 körül (csütörtök) értünk haza. Lefeküdtem olyan 6 körül és aludtam délután kettőig. Jaj, nagyon jó volt otthon. Úgy hiányzik minden. Maga a város, az a gyönyörű idő. Épp akkor volt a Mihály-napi vásár, úgyhogy megvolt a teljes szombati program.
Aztán hétfőn először utaztam egyedül repülőn. Nem egy nagy szám, a tömeg sodor magával. Főleg a debreceni repülőtéren, ahol egyszerre csak egy gép van, így mindenki oda vár. Itt meg előre lefoglaltuk a buszt és megnéztük honnan indul. Egyébként ahogy kiesel a repülőtérről, már látod a buszmegállót. Szóval onnan vagy 1,5 óra volt, aztán átszálltam egy óra várakozás után egy másik távolsági buszra, azzal egy óra, majd még rendes számozott busszal még fél óra. Szóval 14:10-kor szállt le a repülő, és én kb fél 7-re értem haza.
Júliusban megyünk haza megint, úgyhogy 2 hónap van addig. Elindult a visszaszámlálás. Megint...
Kedden kipihentem ezt a túlzsúfolt 2 hetet - egyedül ücsörögtem és TV-t néztem egész nap. Szerdán bementünk a belvárosba, az Oxford Streetre. Még nem jártunk ott, úgyhogy érdekes volt. Az a jó, hogy egy busszal el lehet jutni oda tőlünk, igaz, 1,5 óra volt az út. Amúgy az utca semmi extra. Nagyon hosszú és tele van boltokkal. A legtöbből több is van, pl 3 H&M van. Amúgy jó, de ugyanezeket az üzleteket máshol is megtalálod a városban. Pl a Westfield-ben, ahol dolgozok. Mindegy, vettünk dzsekit, telefon tokot meg egy strandpapucsot.
Csütörtökön délután pedig elmentünk a Tescoba bevásárolni. Most ugye minden ilyen dolog újdonság, mert kocsi nélkül kell megoldani. Szóval két busszal kell menni a Tescoig és 50 perc az út. Szóval a bevásárlásból közel 2 óra csak az utazás. Közben meg az Oyster kártyákra is figyelni kell: Csaba elfelejtette feltölteni szerdán, így csütörtökön azt hittük nem jutunk vissza a Tescobol. Én meg a farzsebemben felejtettem pénteken, így késtem a munkából 5 percet, mert csak a buszmegállóban jutott eszembe. Szóval oda kell figyelni rendesen. A feltöltésről érdemes elrakni a blokkot a kártya mellé, hogy tudd, mikor kell újra tölteni.
Amúgy maga a busz közlekedés nem rossz, ahhoz képest mekkora a város. Tőlünk 2 busszal szinte mindenhova el lehet jutni. Az már más kérdés mennyi idő alatt. Amúgy a buszok gyakran járnak, de az útvonalat érdemes előre megtervezni. Mi is google mappel megyünk mindig. De minden buszon szépen ki van írva a megálló neve, az idő, és ha már valaki megnyomta a jelzőt. Azt is be szokták mondani, ha fent még sok ülőhely van, lent meg tömegnyomor. Meg itt szigorúan veszik, hogy a busz elejéből hátra kell menni. Amúgy elég kényelmesek, annyira nagy tömeg sincs - mert gyakran járnak.
Szóval még bele kell szoknunk, de nem vészes a dolog. Csak minden sokkal több idő. Így viszont szerintem kevesebbet is fogunk költeni. Mert eddig simán bepattantunk a kocsiba, hogy elszaladjunk az egyfontosba vagy akár egy nagyobb szupermarketbe egy pár apróságért, most viszont eszünk ágában sincs. Nincs is annyi időnk. Csak nagyobb bevásárlásokat csinálunk hetente egyszer vagy kétszer (akkor sem veszünk annyi mindent, mint eddig, mert nagyon nehéz haza cipelni), emellett meg csak max kenyérért meg tejért megyünk a kisboltba.
Hosszú volt az út hazafele, most 29 óra. Brüsszelbe bekóvályogtunk, és nagyon nehezen találtunk ki, így veszítettünk vagy 1,5 órát. Amúgy haladtunk rendesen. Éjjel 11-kor indultunk (kedd), 1-re ott voltunk a kompnál. Bár már azon a szakaszon is eltévedtünk, a GPS teljesen behülyült. A túloldalon meg már a nettel is voltak problémák. Szóval nem volt zökkenőmentes. Itthon meg szinte végig szakadt az eső és sötét is volt. Hajnali 5 körül (csütörtök) értünk haza. Lefeküdtem olyan 6 körül és aludtam délután kettőig. Jaj, nagyon jó volt otthon. Úgy hiányzik minden. Maga a város, az a gyönyörű idő. Épp akkor volt a Mihály-napi vásár, úgyhogy megvolt a teljes szombati program.
Aztán hétfőn először utaztam egyedül repülőn. Nem egy nagy szám, a tömeg sodor magával. Főleg a debreceni repülőtéren, ahol egyszerre csak egy gép van, így mindenki oda vár. Itt meg előre lefoglaltuk a buszt és megnéztük honnan indul. Egyébként ahogy kiesel a repülőtérről, már látod a buszmegállót. Szóval onnan vagy 1,5 óra volt, aztán átszálltam egy óra várakozás után egy másik távolsági buszra, azzal egy óra, majd még rendes számozott busszal még fél óra. Szóval 14:10-kor szállt le a repülő, és én kb fél 7-re értem haza.
Júliusban megyünk haza megint, úgyhogy 2 hónap van addig. Elindult a visszaszámlálás. Megint...
Kedden kipihentem ezt a túlzsúfolt 2 hetet - egyedül ücsörögtem és TV-t néztem egész nap. Szerdán bementünk a belvárosba, az Oxford Streetre. Még nem jártunk ott, úgyhogy érdekes volt. Az a jó, hogy egy busszal el lehet jutni oda tőlünk, igaz, 1,5 óra volt az út. Amúgy az utca semmi extra. Nagyon hosszú és tele van boltokkal. A legtöbből több is van, pl 3 H&M van. Amúgy jó, de ugyanezeket az üzleteket máshol is megtalálod a városban. Pl a Westfield-ben, ahol dolgozok. Mindegy, vettünk dzsekit, telefon tokot meg egy strandpapucsot.
Csütörtökön délután pedig elmentünk a Tescoba bevásárolni. Most ugye minden ilyen dolog újdonság, mert kocsi nélkül kell megoldani. Szóval két busszal kell menni a Tescoig és 50 perc az út. Szóval a bevásárlásból közel 2 óra csak az utazás. Közben meg az Oyster kártyákra is figyelni kell: Csaba elfelejtette feltölteni szerdán, így csütörtökön azt hittük nem jutunk vissza a Tescobol. Én meg a farzsebemben felejtettem pénteken, így késtem a munkából 5 percet, mert csak a buszmegállóban jutott eszembe. Szóval oda kell figyelni rendesen. A feltöltésről érdemes elrakni a blokkot a kártya mellé, hogy tudd, mikor kell újra tölteni.
Amúgy maga a busz közlekedés nem rossz, ahhoz képest mekkora a város. Tőlünk 2 busszal szinte mindenhova el lehet jutni. Az már más kérdés mennyi idő alatt. Amúgy a buszok gyakran járnak, de az útvonalat érdemes előre megtervezni. Mi is google mappel megyünk mindig. De minden buszon szépen ki van írva a megálló neve, az idő, és ha már valaki megnyomta a jelzőt. Azt is be szokták mondani, ha fent még sok ülőhely van, lent meg tömegnyomor. Meg itt szigorúan veszik, hogy a busz elejéből hátra kell menni. Amúgy elég kényelmesek, annyira nagy tömeg sincs - mert gyakran járnak.
Szóval még bele kell szoknunk, de nem vészes a dolog. Csak minden sokkal több idő. Így viszont szerintem kevesebbet is fogunk költeni. Mert eddig simán bepattantunk a kocsiba, hogy elszaladjunk az egyfontosba vagy akár egy nagyobb szupermarketbe egy pár apróságért, most viszont eszünk ágában sincs. Nincs is annyi időnk. Csak nagyobb bevásárlásokat csinálunk hetente egyszer vagy kétszer (akkor sem veszünk annyi mindent, mint eddig, mert nagyon nehéz haza cipelni), emellett meg csak max kenyérért meg tejért megyünk a kisboltba.
2014. május 5., hétfő
Haladjunk már!
Nos, megint beteg vagyok. És kb ugyanúgy, mint a múltkor, csak nem olyan súlyos. Most épp abban a fázisban vagyok, amikor nincs hangom. Tegnap így dolgoztam. Néztek is rendesen a vásárlók. Holnap induluuuunk! Végre már közel az a nap, amikor elindulunk hazafele. Már nagyon várom. Főleg, hogy így minden összejött. Hazajön tesóm is, anya is el tudta cserélni a napjait a suliban, és még Mihálynapi-vásár is lesz éppen azon a hétvégén! Azt pedig nem lehet kihagyni :)
Jó lesz végre pihenni is egy kicsit. Habár a betegségem miatt kevesebbet dolgoztam mostanában mint azelőtt, de rengeteget főztem, mert ugye minden nap 4 ember evett főtt ételt. Az nagyon sok kaja. Meg azért csináltam ugye sütit is. Szóval azért hosszú volt az elmúlt 1 hét, és már tényleg csak azt várom, hogy hazaérjek. De az még csütörtök reggel lesz...Még a holnapi nap sem lesz semmi. Igaz, ma megfőztem az ebédet meg sütöttem sütit, de holnap 9 órát dolgozok, 6-kor végzek, utána megyünk nagy bevásárlásra még utoljára a kocsival, azután jövök haza kb fél 9-kor, amikor meg még sütök sausage-ot meg krumplit, hogy meleg vacsorát együnk, mielőtt elindulunk. Aztán összepakolok és 11-kor elindulunk innen. Hajnali 2-kor indul a komp, kb fél 4-re a túloldalon vagyunk. Onnan pedig még vagy 20-24 óra hazáig...
2014. április 27., vasárnap
Gyűjtögetés...vagy mégsem
Nos, abban a fázisban vagyunk, hogy már lehetne gyűjtögetni. Úgy néz ki Csaba most már kap rendesen óraszámot, már az én beosztásomban is alapból 32 óra van, nem 20. Szóval lassacskán jön a pénz a házhoz, szóval el lehetne kezdeni félre rakni. Csak hogy azért folyamatosan jönnek közbe a dolgok. Például ugye jönnek ki Csaba szülei egy hétre, ami lássuk be, csak plusz kiadás. Mondjuk olyan sok mindent hoznak nekünk otthonról, hogy akár azt lehet nullának is tekinteni.
Mivel ők kijönnek, én megyek haza velük. Hiszen van egy ingyen fuvarom haza, s csak egy repjegyet kellett megvenni vissza. Viszont azért az is 60 font volt, nem kevés. Meg persze ha már megyek haza, viszek ajándékot. Ott volt a húsvét, lassan anyák napja, anyukám szülinapja, tesóm névnapja, stb. Az ajándékok annyiba kerültek, mint a repülőjegy.
Emellett most kell átállnunk a buszbérletre, ami fejenként 70 font. Aztán fizetni kell csekket, 55 font, 3-án lakbért, 800 font. Na, hát ennyi bevételünk nincs. Szóval passz. Nem hogy félre rakni nem tudunk, de visítva fogunk kifizetni mindent. Vagy sehogy.
Szóval luxusra nincs pénzünk. Pl ruhákat venni, konditerembe járni, utazgatni, stb. És nem is tudom mikor lesz. De valahogy csak lesz. Eddig is mindig volt valahogy.
Mivel ők kijönnek, én megyek haza velük. Hiszen van egy ingyen fuvarom haza, s csak egy repjegyet kellett megvenni vissza. Viszont azért az is 60 font volt, nem kevés. Meg persze ha már megyek haza, viszek ajándékot. Ott volt a húsvét, lassan anyák napja, anyukám szülinapja, tesóm névnapja, stb. Az ajándékok annyiba kerültek, mint a repülőjegy.
Emellett most kell átállnunk a buszbérletre, ami fejenként 70 font. Aztán fizetni kell csekket, 55 font, 3-án lakbért, 800 font. Na, hát ennyi bevételünk nincs. Szóval passz. Nem hogy félre rakni nem tudunk, de visítva fogunk kifizetni mindent. Vagy sehogy.
Szóval luxusra nincs pénzünk. Pl ruhákat venni, konditerembe járni, utazgatni, stb. És nem is tudom mikor lesz. De valahogy csak lesz. Eddig is mindig volt valahogy.
2014. április 20., vasárnap
Mit nem lehet beszerezni Angliában?
Ez a bejegyzés inkább hasznos mint érdekes lesz, és főleg az ételekről, alapanyagokról fog szólni.
Már elég tapasztalatot gyűjtöttem és feltérképeztem az itteni boltokat ahhoz, hogy megírjak egy ilyen bejegyzést. Persze lehet, hogy van amiben tévedek, és mégis be lehet szerezni azt a kaját valahol Londonban, de mégis csak egy 10 milliós városról beszélünk...
Szóval mit nem lehet itt kint kapni (maximum magyar boltokban, amik pofátlanul drágák):
Egyik fájó pontom a fagyasztott nudli. Jó, persze el lehetne készíteni házilag, de én szeretem azt a fajta nudlit. Itt viszont nincs. És mivel ez fagyasztott cucc, nem is tudod repülőn kihozni.
Fagyasztott, pürésített spenót. Jaj, de rég ettem!!! És én nagyon szeretem. Ha valakinek van botmixere, azzal meg lehet oldani, mert azt mondták egészben lehet kapni fagyasztottat, de én még azt sem láttam, és botmixerem sincs itt :(
Mustár. Meghalok. Nem vagyok egy nagy mustáros, csak néhány dologhoz szeretem, de ahhoz viszont kell, nagyon. Pl virsli, kaszinó tojás és különböző majonézes saláták. Amiket nagyon szeretek. Itt olyan mustár van, amit picike üvegben árulnak, és iszonyatosan csíp. Ehetetlen. A lengyel boltokban lehet kapni valami hasonló mustár szerűt, mint a mienk. De azzal már nem mertünk kockáztatni az itteni után.
Melegszendvics krém. Mi nagyon szeretjük és ezért hiányzott is az elején. A következő körben 4 konzervvel hoztunk ki. Most fogyott el. És máris hiányzik...
Vagdalt hús. Én nagyon szeretem az otthoni vagdalt húsokat. Azt a pici, fűszereset, amit kenyérre kell rakni.
Párizsi. Sima párizsit talán lehet kapni, de többféle változatot nem nagyon. Nincs olyan mint otthon, tavaszi, sajtos, stb. Véletlenül találtunk a Tescoban olyat, hogy halal - még mindig nem tudom mit jelent, de azokat finomak -, az paprikás párizsi és nagyon fini, és egész olcsó. Ami fontos, mert itt az a kevés felvágott is ami kapható, az is drága. Nagyon. Érdemes szétnézni az Aldiban vagy a Lidle-ben ilyen után.
Májkrém. A Tesco world food részlegén lehet találni egy félét, nem is rossz, de nem az igazi. És ennyi.
Túró. Szinte minden nagyobb szupermarketben van, de csak egyféle, mindenhol ugyanaz a márka, ami lengyel. Amúgy nem is rossz. Nem pont olyan mint a mienk, és lehet, hogy nem is mindenre jó (nem olyan száraz), a nagy ínyenceknek nem lesz a kedvence, de nekem jó. Csináltam már belőle sütit, és finom lett. Még a túrós csuszát nem próbáltam vele, de már készülök rá :)
Finom ketchup. Ha valaki nagyon szereti a Heinz ketchupot, annak nem lesz problémája. De én inkább a krémes ketchupot preferálom, mint pl a Felix. Itt pedig csak a Heinz félét lehet kapni, ami ugye híg és nekem kicsit marós. Van több márka, de mind ilyen.
Gesztenyepüré. Egyáltalán nincs, én legalább is nem találtam sehol. Nem vagyok nagy rajongója, de van egy süti receptem, amibe az kell, és így nem tudom megcsinálni :(
Néhány tésztaféle. Én még pl nem találtam makarónit (ugye az a lyukas?) vagy fodros kockát. Igyekszem helyettesíteni más félékkel.
Darált mák - felejtős. Nincs sehol. Állítólag egészet lehet kapni - én még azt sem láttam -, és ugye le lehet darálni, de daráltat nem. Nincs és kész.
A legtöbb pékáru hiánycikk. Nincs kifli, kalács, kakaós csiga, túrós béles, vagy bármi olyan, mint amivel tömve van az otthoni Tesco. Pedig nagyon nagy péksütis vagyok, élek-halok értük. De ez van. Fel kellett dolgoznom, hogy itt ez nincs. Lehet kapni zsömlét, croissont meg pizzás csigát - de az utolsó kettő nagyon drága. Egy egészen kicsi pizzás csiga 70 vagy 80 penny (közel 300 forint).
Porleveseket nem igazán lehet kapni, viszont van konzerves leves, amik nagyon finomak. Főleg a Heinz. Olyat gyakran veszünk. A paradicsom, pea and ham meg a különböző gombaleveseik igazán jók. Itt még a tésztás levesek népszerűek. Azok a cuccok, ami főleg tészta, meg egy kis lé, amibe a port kell rakni.
Ja, paprika. Nem, nem a pirospaprika, az még van is a world food részen. Hanem rendes tv paprika. Nincs. Külön kell keresni lelőhelyet, ami valamilyen nemzetiségű zöldséges lehet. Mi is találtunk a közelben, onnan szerezzük be. És amúgy itt török paprikának hívják.
Az otthoni fajta paradicsom püré. Itt vagy kinyomós van, ami rettenetesen sűrű és erős, vagy a teljesen híg változat. Hozzá lehet szokni, csak mindenhez meg kell találni a megfelelőt. Pl a spagettihez a tubusosat, a töltött káposztához meg a paradicsomos gombóchoz a levet használom.
Pizzakrémet nem találtam sehol, azt a magyar boltban kellett vennünk.
De például lehet kapni savanyú káposztát, amin meglepődtem.
Nesquik kakaóport nehéz, amin szintén meglepődtem. Itt nem népszerű a kakaó, inkább van tízféle forró csoki.
A tejfölt és tejszín féléket meg kell tanulni. A Soured Creme a tejföl, a Creme Fresh a sűrűbb tejföl. A Double Creme a főzőtejszín, a Single Creme a habtejszín. Asszem.
A sajtokkal vigyázni kell, mert nagyon erősek. Nem olyan mint az otthoni trappista (az nincs is), hanem ezeknek tényleg van íze. De szerencsére lehet kapni enyhét, közepeset vagy erőset. Én max a közepeset vagyok hajlandó megenni.
Van kolbász is, még magyar mangalica is szinte bármelyik nagyobb boltban.
Tepertőt azt hittem nem lehet kapni, aztán egyszer csak megtaláltam a ... figyelem ... nassolni valók között. Kis zacskóban, a sós ropogtatni valók mellett, nem a hűtőben. De az tepertő volt.
A réteslisztet 'self raising flour'-nak hívják; keserű kakaóport is lehet találni, de általában csak egy félét - nem annyira ismerik.
Nagy nehezen a babapiskótát is felfedeztük a Sainsbury-ben, de a többi boltban nincs.
Most hirtelen ennyi jutott eszembe. Meg ugye ezek azok, amiket mi használunk. Pl tormát sem lehet kapni, csak ez engem nem zavar. Biztos kihagytam pár dolgot, majd esetleg később bepótolom :)
Már elég tapasztalatot gyűjtöttem és feltérképeztem az itteni boltokat ahhoz, hogy megírjak egy ilyen bejegyzést. Persze lehet, hogy van amiben tévedek, és mégis be lehet szerezni azt a kaját valahol Londonban, de mégis csak egy 10 milliós városról beszélünk...
Szóval mit nem lehet itt kint kapni (maximum magyar boltokban, amik pofátlanul drágák):
Egyik fájó pontom a fagyasztott nudli. Jó, persze el lehetne készíteni házilag, de én szeretem azt a fajta nudlit. Itt viszont nincs. És mivel ez fagyasztott cucc, nem is tudod repülőn kihozni.
Fagyasztott, pürésített spenót. Jaj, de rég ettem!!! És én nagyon szeretem. Ha valakinek van botmixere, azzal meg lehet oldani, mert azt mondták egészben lehet kapni fagyasztottat, de én még azt sem láttam, és botmixerem sincs itt :(
Mustár. Meghalok. Nem vagyok egy nagy mustáros, csak néhány dologhoz szeretem, de ahhoz viszont kell, nagyon. Pl virsli, kaszinó tojás és különböző majonézes saláták. Amiket nagyon szeretek. Itt olyan mustár van, amit picike üvegben árulnak, és iszonyatosan csíp. Ehetetlen. A lengyel boltokban lehet kapni valami hasonló mustár szerűt, mint a mienk. De azzal már nem mertünk kockáztatni az itteni után.
Melegszendvics krém. Mi nagyon szeretjük és ezért hiányzott is az elején. A következő körben 4 konzervvel hoztunk ki. Most fogyott el. És máris hiányzik...
Vagdalt hús. Én nagyon szeretem az otthoni vagdalt húsokat. Azt a pici, fűszereset, amit kenyérre kell rakni.
Párizsi. Sima párizsit talán lehet kapni, de többféle változatot nem nagyon. Nincs olyan mint otthon, tavaszi, sajtos, stb. Véletlenül találtunk a Tescoban olyat, hogy halal - még mindig nem tudom mit jelent, de azokat finomak -, az paprikás párizsi és nagyon fini, és egész olcsó. Ami fontos, mert itt az a kevés felvágott is ami kapható, az is drága. Nagyon. Érdemes szétnézni az Aldiban vagy a Lidle-ben ilyen után.
Májkrém. A Tesco world food részlegén lehet találni egy félét, nem is rossz, de nem az igazi. És ennyi.
Túró. Szinte minden nagyobb szupermarketben van, de csak egyféle, mindenhol ugyanaz a márka, ami lengyel. Amúgy nem is rossz. Nem pont olyan mint a mienk, és lehet, hogy nem is mindenre jó (nem olyan száraz), a nagy ínyenceknek nem lesz a kedvence, de nekem jó. Csináltam már belőle sütit, és finom lett. Még a túrós csuszát nem próbáltam vele, de már készülök rá :)
Finom ketchup. Ha valaki nagyon szereti a Heinz ketchupot, annak nem lesz problémája. De én inkább a krémes ketchupot preferálom, mint pl a Felix. Itt pedig csak a Heinz félét lehet kapni, ami ugye híg és nekem kicsit marós. Van több márka, de mind ilyen.
Gesztenyepüré. Egyáltalán nincs, én legalább is nem találtam sehol. Nem vagyok nagy rajongója, de van egy süti receptem, amibe az kell, és így nem tudom megcsinálni :(
Néhány tésztaféle. Én még pl nem találtam makarónit (ugye az a lyukas?) vagy fodros kockát. Igyekszem helyettesíteni más félékkel.
Darált mák - felejtős. Nincs sehol. Állítólag egészet lehet kapni - én még azt sem láttam -, és ugye le lehet darálni, de daráltat nem. Nincs és kész.
A legtöbb pékáru hiánycikk. Nincs kifli, kalács, kakaós csiga, túrós béles, vagy bármi olyan, mint amivel tömve van az otthoni Tesco. Pedig nagyon nagy péksütis vagyok, élek-halok értük. De ez van. Fel kellett dolgoznom, hogy itt ez nincs. Lehet kapni zsömlét, croissont meg pizzás csigát - de az utolsó kettő nagyon drága. Egy egészen kicsi pizzás csiga 70 vagy 80 penny (közel 300 forint).
Porleveseket nem igazán lehet kapni, viszont van konzerves leves, amik nagyon finomak. Főleg a Heinz. Olyat gyakran veszünk. A paradicsom, pea and ham meg a különböző gombaleveseik igazán jók. Itt még a tésztás levesek népszerűek. Azok a cuccok, ami főleg tészta, meg egy kis lé, amibe a port kell rakni.
Ja, paprika. Nem, nem a pirospaprika, az még van is a world food részen. Hanem rendes tv paprika. Nincs. Külön kell keresni lelőhelyet, ami valamilyen nemzetiségű zöldséges lehet. Mi is találtunk a közelben, onnan szerezzük be. És amúgy itt török paprikának hívják.
Az otthoni fajta paradicsom püré. Itt vagy kinyomós van, ami rettenetesen sűrű és erős, vagy a teljesen híg változat. Hozzá lehet szokni, csak mindenhez meg kell találni a megfelelőt. Pl a spagettihez a tubusosat, a töltött káposztához meg a paradicsomos gombóchoz a levet használom.
Pizzakrémet nem találtam sehol, azt a magyar boltban kellett vennünk.
De például lehet kapni savanyú káposztát, amin meglepődtem.
Nesquik kakaóport nehéz, amin szintén meglepődtem. Itt nem népszerű a kakaó, inkább van tízféle forró csoki.
A tejfölt és tejszín féléket meg kell tanulni. A Soured Creme a tejföl, a Creme Fresh a sűrűbb tejföl. A Double Creme a főzőtejszín, a Single Creme a habtejszín. Asszem.
A sajtokkal vigyázni kell, mert nagyon erősek. Nem olyan mint az otthoni trappista (az nincs is), hanem ezeknek tényleg van íze. De szerencsére lehet kapni enyhét, közepeset vagy erőset. Én max a közepeset vagyok hajlandó megenni.
Van kolbász is, még magyar mangalica is szinte bármelyik nagyobb boltban.
Tepertőt azt hittem nem lehet kapni, aztán egyszer csak megtaláltam a ... figyelem ... nassolni valók között. Kis zacskóban, a sós ropogtatni valók mellett, nem a hűtőben. De az tepertő volt.
A réteslisztet 'self raising flour'-nak hívják; keserű kakaóport is lehet találni, de általában csak egy félét - nem annyira ismerik.
Nagy nehezen a babapiskótát is felfedeztük a Sainsbury-ben, de a többi boltban nincs.
Most hirtelen ennyi jutott eszembe. Meg ugye ezek azok, amiket mi használunk. Pl tormát sem lehet kapni, csak ez engem nem zavar. Biztos kihagytam pár dolgot, majd esetleg később bepótolom :)
A Húsvét Londonban
Nos, az idei nem igazi Húsvét nálunk. Ugyanis pénteken, szombaton egész nap dolgoztam, a ami napot egyedül töltöttem a konyhában, Csaba este 10ig dolgozik, én hétfőn pedig megint dolgozok. Ennyi a nagy húsvétozás.
Egyébként itt is ünneplik a Húsvétot. Itt is hosszú hétvége van, vasárnap tényleg zárva van minden, viszont a hétfő már nekik nem olyan komoly ünnep - bár az is bank holiday (itt így hívják az ünnepnapot) -, ezért már nyitva van minden, nekünk is dolgozni kell. Bár plusz 50%-os fizuért, így pénteken meg hétfőn 10 fontos az órabérem. Azért mondjuk megéri bemenni :)
Itt ugyanúgy lehet csokinyuszit, csokitojást kapni, viszont mivel ők nem locsolkodnak és így nem festenek tojást, ezért ahhoz nem nagyon lehet kellékeket kapni. Így maradt a körömlakk meg az üvegfesték...
Tojást könnyedén be lehet szerezni bárhonnan, a sonka és a kalács kicsit érdekesebb. Kalácsot egyszer már láttam a Tescóban, és vettünk is, nem rossz. Nem az az igazi foszlós kalács, de tűrhető. Igazi kötözött sonkát nem lehet kapni, csak valami hasonlót találtunk. Kötözve van, de az a madzag nem bírja a forralást. Füstölt a hús, de nincs rajta a címkén hogy a disznó melyik részéből van. És sütési idő van feltüntetve, nem főzési. Így már az is kérdéses volt, hogy süssem vagy főzzem. Végül főztem. Már bent van a hűtőben, majd megírom milyen lett. A kalács most kimarad idén, amúgy sem jó a sonkához. Kaszinó tojást csináltam inkább mellé, de ahhoz sincs itt mustár. Mi otthonról hoztunk, de a magyar boltokban is beszerezhető csillagászati áron. Mi nem vagyunk tormások, nekünk nem hiányzik, de egyébként azt sem lehet kapni.
Ja, egyébként nem sok mindent érdemes a magyar boltból beszerezni. Ha valaki félévente jár haza egy nagy bőrönddel, akkor abban kb el lehet hozni mindent, a maradék dolgot pedig itt is be lehet szerezni, csak meg kell találni. Erről inkább egy külön bejegyzést írok :)
Egyébként itt is ünneplik a Húsvétot. Itt is hosszú hétvége van, vasárnap tényleg zárva van minden, viszont a hétfő már nekik nem olyan komoly ünnep - bár az is bank holiday (itt így hívják az ünnepnapot) -, ezért már nyitva van minden, nekünk is dolgozni kell. Bár plusz 50%-os fizuért, így pénteken meg hétfőn 10 fontos az órabérem. Azért mondjuk megéri bemenni :)
Itt ugyanúgy lehet csokinyuszit, csokitojást kapni, viszont mivel ők nem locsolkodnak és így nem festenek tojást, ezért ahhoz nem nagyon lehet kellékeket kapni. Így maradt a körömlakk meg az üvegfesték...
Tojást könnyedén be lehet szerezni bárhonnan, a sonka és a kalács kicsit érdekesebb. Kalácsot egyszer már láttam a Tescóban, és vettünk is, nem rossz. Nem az az igazi foszlós kalács, de tűrhető. Igazi kötözött sonkát nem lehet kapni, csak valami hasonlót találtunk. Kötözve van, de az a madzag nem bírja a forralást. Füstölt a hús, de nincs rajta a címkén hogy a disznó melyik részéből van. És sütési idő van feltüntetve, nem főzési. Így már az is kérdéses volt, hogy süssem vagy főzzem. Végül főztem. Már bent van a hűtőben, majd megírom milyen lett. A kalács most kimarad idén, amúgy sem jó a sonkához. Kaszinó tojást csináltam inkább mellé, de ahhoz sincs itt mustár. Mi otthonról hoztunk, de a magyar boltokban is beszerezhető csillagászati áron. Mi nem vagyunk tormások, nekünk nem hiányzik, de egyébként azt sem lehet kapni.
Ja, egyébként nem sok mindent érdemes a magyar boltból beszerezni. Ha valaki félévente jár haza egy nagy bőrönddel, akkor abban kb el lehet hozni mindent, a maradék dolgot pedig itt is be lehet szerezni, csak meg kell találni. Erről inkább egy külön bejegyzést írok :)
2014. április 16., szerda
Azért ehhez is tehetség kell...
...hogy Londonban véletlenül összefuss egy volt osztálytársaddal.
Azért kicsit pislogtam, mikor valamelyik nap épp munkából hazafele menet telefonomba belemerülve sétáltam át a hídon, és valaki megfogja a karom. Felnézek, és a volt osztálytársam az, akivel Debrecenben egy gimibe jártunk. Beszélgettünk egy kicsit.
Na mindegy, szóval azért ez a 10 milliós város, sőt Európa sem túl nagy...
Azért kicsit pislogtam, mikor valamelyik nap épp munkából hazafele menet telefonomba belemerülve sétáltam át a hídon, és valaki megfogja a karom. Felnézek, és a volt osztálytársam az, akivel Debrecenben egy gimibe jártunk. Beszélgettünk egy kicsit.
Na mindegy, szóval azért ez a 10 milliós város, sőt Európa sem túl nagy...
2014. április 15., kedd
Közlekedés Londonban
Eddig ugye csak kocsival járkáltunk, ami nem volt nagy szám. A bal oldali közlekedést nagyon könnyű megszokni. Gyorsan átáll az ember agya. Nekünk még szerencsénk is volt, Swindonban volt ideje gyakorolni a vezetést Csabának, én pedig naponta ültem mellette és figyeltem mindig, szóval nem volt nagyon nehéz dolgom, mikor itt Londonban egyszer csak átültem a másik oldalra és hazavezettem. Csak a körforgalomban kell figyelni, hogy jobbról jönnek, meg a piros lámpákon átszaladó gyalogosokra, ami itt teljesen természetes.
A busszal való közlekedést csak a héten volt lehetőségem kipróbálni. Már hamarabb felkészültem az Oyster kártyával, ami itt a bérlet. Meg jegy. Szóval az a lényeg, hogy ez egy olyan plasztik kártya, amit megvehetsz szinte bármelyik kisboltban 5 fontért, és azt töltheted fel. Vagy olyan bérlettel, ami egy hétig vagy egy hónapig végtelenszer használható (és átruházható - a fényképes olcsóbb), vagy csak buszra vagy bármire, a másik lehetőség a top upos, vagyis feltöltős. Mi pl 10 fonttal töltöttük fel elsőre, és addig használhatom, míg le nem fogy róla a pénz.
Minden alkalommal, mikor felszállok a buszra, a sofőr melletti géphez kell rakni a kártyám, az pittyen egyet, leveszi róla a pénzt (nekem egy busz út 1,45 font) és ennyi. Leülhetek. Ezek a buszok szépen kiírják a buszmegálló nevét, azt is ha valaki megnyomta már a jelzőt. Ja, egyébként ha egy sima buszmegállóban állsz, és jön a busz, le kell intened. De tényleg, mint egy taxit. Egy ideig nem értettem mit csinálnak az emberek a buszmegállóban, nekem az otthoni útszéli kurvák jutottak eszembe, akik pont így integették le a kocsikat a főutak mentén. :P Aztán rájöttem hogy itt le kell inteni a buszt, különben nem áll meg. Ilyet még nem csináltam, eddig még csak a buszállomásról indultam mindig.
Ja, erről jut eszembe az első buszos utazásom. Kezdtem azzal, hogy rossz buszmegállóban ücsörögtem kb 20 percet. Megesik az ilyen. Aztán csak nézegettem a 'Coaches' feliratú táblát, ami távolsági buszt jelent. És gondolkoztam, hogy egyszerre 3 db 25-ös szokott menni az utcában, szóval elég valószínűtlen, hogy 20 percig nem jön egy sem. Aztán megkérdeztem egy srácot, aki közölte, hogy a tér másik oldaláról, a buszállomásról indul. Na, mindegy, pont jött egy. Felszálltam, lepittyentettem a kártyám, beültem a busz végébe - de nem felülre, azt sem tudtam hol kell leszállni. Etnikai összetétel: 1% fehér. Kb én. Meg egy másik srác. Velem szemben egy kövér fekete csaj ült, akinek csak az egyik combja akkora volt, mint nekem a kettő összetéve (nem vagyok sovány) és mekis kaját zabált zacskóból. Később felszállt egy másik, kétszer akkora fekete nő, aki éppen ráfért 2 ülésre. Ketten elfoglalták a busz hátulját... Aztán a "vékonyabbik" (hát igen, minden csak viszonyítás kérdése) megkért, hogy nyomjam meg a jelzőt. Majd amikor már állt a busz, elkezdte összeszedni a cók-mókját - egy táska meg vagy 2 zacskó -, aztán próbálta magát átpasszírozni az ülések között, végül csodálkozott, hogy a sofőr bezárta előtte az ajtót. De jó mai fiatal módjára üvöltött a sofőrnek, hogy "wait, wait", meg még eleresztett egy hörgést, aztán kipréselte magát az egyik ajtón, amit kinyitottak neki.
Na, én mindeközben beizzítottam a google mapet (meghalnék nélküle) és kisilabizáltam a buszmegállókat rajta. Sikerült kitalálni, hogy hol kell leszállni, előtte mikor kell jelezni és sikeresen szinte a bejárati ajtónkkal szembe találtam magamat. Persze egy 8 perces séta még elválasztott tőle, de csak nyíl egyenesen kellett mennem, befele az utcán. Azóta már nagy rutint szereztem benne (3x is utaztam már), legutóbb már fel mertem ülni a felső szintre, ahol én voltam az egyedüli nő és fehér. Kezdtem gondolkozni, hogy valami íratlan szabály lehet rá, hogy az egy külön klub a sötét bőrű férfiaknak. Na mindegy, annyira nem néztek ki.
A busszal való közlekedést csak a héten volt lehetőségem kipróbálni. Már hamarabb felkészültem az Oyster kártyával, ami itt a bérlet. Meg jegy. Szóval az a lényeg, hogy ez egy olyan plasztik kártya, amit megvehetsz szinte bármelyik kisboltban 5 fontért, és azt töltheted fel. Vagy olyan bérlettel, ami egy hétig vagy egy hónapig végtelenszer használható (és átruházható - a fényképes olcsóbb), vagy csak buszra vagy bármire, a másik lehetőség a top upos, vagyis feltöltős. Mi pl 10 fonttal töltöttük fel elsőre, és addig használhatom, míg le nem fogy róla a pénz.
Minden alkalommal, mikor felszállok a buszra, a sofőr melletti géphez kell rakni a kártyám, az pittyen egyet, leveszi róla a pénzt (nekem egy busz út 1,45 font) és ennyi. Leülhetek. Ezek a buszok szépen kiírják a buszmegálló nevét, azt is ha valaki megnyomta már a jelzőt. Ja, egyébként ha egy sima buszmegállóban állsz, és jön a busz, le kell intened. De tényleg, mint egy taxit. Egy ideig nem értettem mit csinálnak az emberek a buszmegállóban, nekem az otthoni útszéli kurvák jutottak eszembe, akik pont így integették le a kocsikat a főutak mentén. :P Aztán rájöttem hogy itt le kell inteni a buszt, különben nem áll meg. Ilyet még nem csináltam, eddig még csak a buszállomásról indultam mindig.
Ja, erről jut eszembe az első buszos utazásom. Kezdtem azzal, hogy rossz buszmegállóban ücsörögtem kb 20 percet. Megesik az ilyen. Aztán csak nézegettem a 'Coaches' feliratú táblát, ami távolsági buszt jelent. És gondolkoztam, hogy egyszerre 3 db 25-ös szokott menni az utcában, szóval elég valószínűtlen, hogy 20 percig nem jön egy sem. Aztán megkérdeztem egy srácot, aki közölte, hogy a tér másik oldaláról, a buszállomásról indul. Na, mindegy, pont jött egy. Felszálltam, lepittyentettem a kártyám, beültem a busz végébe - de nem felülre, azt sem tudtam hol kell leszállni. Etnikai összetétel: 1% fehér. Kb én. Meg egy másik srác. Velem szemben egy kövér fekete csaj ült, akinek csak az egyik combja akkora volt, mint nekem a kettő összetéve (nem vagyok sovány) és mekis kaját zabált zacskóból. Később felszállt egy másik, kétszer akkora fekete nő, aki éppen ráfért 2 ülésre. Ketten elfoglalták a busz hátulját... Aztán a "vékonyabbik" (hát igen, minden csak viszonyítás kérdése) megkért, hogy nyomjam meg a jelzőt. Majd amikor már állt a busz, elkezdte összeszedni a cók-mókját - egy táska meg vagy 2 zacskó -, aztán próbálta magát átpasszírozni az ülések között, végül csodálkozott, hogy a sofőr bezárta előtte az ajtót. De jó mai fiatal módjára üvöltött a sofőrnek, hogy "wait, wait", meg még eleresztett egy hörgést, aztán kipréselte magát az egyik ajtón, amit kinyitottak neki.
Na, én mindeközben beizzítottam a google mapet (meghalnék nélküle) és kisilabizáltam a buszmegállókat rajta. Sikerült kitalálni, hogy hol kell leszállni, előtte mikor kell jelezni és sikeresen szinte a bejárati ajtónkkal szembe találtam magamat. Persze egy 8 perces séta még elválasztott tőle, de csak nyíl egyenesen kellett mennem, befele az utcán. Azóta már nagy rutint szereztem benne (3x is utaztam már), legutóbb már fel mertem ülni a felső szintre, ahol én voltam az egyedüli nő és fehér. Kezdtem gondolkozni, hogy valami íratlan szabály lehet rá, hogy az egy külön klub a sötét bőrű férfiaknak. Na mindegy, annyira nem néztek ki.
2014. április 8., kedd
Hullámvölgy
Még mindig nem állunk valami jól. Csaba nem nagyon dolgozik, nem hívják. 15 órát kapott a múlt héten. És egyelőre ez a hét sem ígérkezik jobbnak. Én nagyon sokat dolgoztam eddig, de nem tudom mi lesz ezután. Véget ért a nagy leárazás a boltban, eltűntek a vásárlók. Síri csend és hullaszag. Ahhoz meg persze nem kell plusz ember a boltba. Hát így állunk. Nagy bizonytalanságban vagyunk, számolgatjuk a pénzt és nem tudjuk hogy fogunk kijönni. Iszonyat nagy szívás részmunkaidőben dolgozni.
Emiatt persze nagyobb a feszültség is itthon. Nagyon közeleg az időpont, amikor jönnek Csaba szülei egy hétre. És addigra ugye össze kéne kapni magunkat, hogy ne legyen gond elmenni velük város nézésre és hogy persze a dupla annyi kaját ki tudjuk fizetni. Emellett gyűjteni kell tesóm esküvőjére, félre kell rakni a rezsire, ami majd egyben jön pár hónap múlva. Pfff. Viccesen hangzik így egyben, főleg, hogy még a lakbér kifizetése mellett a kaját is neccesen tudjuk majd megvenni.
A munka egyébként még mindig tetszik, szeretek ott dolgozni. De ez a bizonytalanság nem jó. Meg néha azt érzem kihasználnak. Egyik nap megkérnek, hogy maradjak tovább, kidolgozom a belem is, ide-oda rángatnak, hogy éppen hol, mit csináljak, aztán meg közlik, hogy másnapra nem kellek. Néha szar érzés. Emiatt is egy kicsit magam alatt vagyok mostanában.
Amúgy sincsenek túl jó napjaim. Csaba is idegeskedik a pénz meg a munka miatt, emiatt sokszor türelmetlenebb (én meg amiatt, hogy fáradt vagyok), néha egyszerűen bunkó. Ebből persze jönnek a veszekedések, amik csak még lejjebb taszítanak nyomoromban. Szóval ilyen szenvedős, néha sírós napokat élek meg. Hiányoznak az otthoniak, anyával a héten nem is tudok beszélni, mert táborban van a gyerekekkel (tanítónő, ha nem írtam volna még). Ez sem javít a dolgon...
Így aztán persze megint sokszor gondolkozom azon, mit csinálok itt. Főleg most, hogy a pénzzel is hadilábon állunk, még jobban megkérdőjeleződnek bennem a dolgok. Azzal nyugtatgatom magam, hogy jó tapasztalat szerzés, nyelvtanulás és azért izgalmas az egész. Ez a kettősség ugrál bennem minden nap. Ezért van, hogy amikor meghallom ezt a számot (amit elég gyakran játszanak), mindig más érzelmek jönnek elő. Vagy sírhatnékom van, vagy vidáman énekelgetem (a 'There's no place I'd rather be' azt jelenti, hogy nincs olyan hely, ahol szívesebben lennék).
Emiatt persze nagyobb a feszültség is itthon. Nagyon közeleg az időpont, amikor jönnek Csaba szülei egy hétre. És addigra ugye össze kéne kapni magunkat, hogy ne legyen gond elmenni velük város nézésre és hogy persze a dupla annyi kaját ki tudjuk fizetni. Emellett gyűjteni kell tesóm esküvőjére, félre kell rakni a rezsire, ami majd egyben jön pár hónap múlva. Pfff. Viccesen hangzik így egyben, főleg, hogy még a lakbér kifizetése mellett a kaját is neccesen tudjuk majd megvenni.
A munka egyébként még mindig tetszik, szeretek ott dolgozni. De ez a bizonytalanság nem jó. Meg néha azt érzem kihasználnak. Egyik nap megkérnek, hogy maradjak tovább, kidolgozom a belem is, ide-oda rángatnak, hogy éppen hol, mit csináljak, aztán meg közlik, hogy másnapra nem kellek. Néha szar érzés. Emiatt is egy kicsit magam alatt vagyok mostanában.
Amúgy sincsenek túl jó napjaim. Csaba is idegeskedik a pénz meg a munka miatt, emiatt sokszor türelmetlenebb (én meg amiatt, hogy fáradt vagyok), néha egyszerűen bunkó. Ebből persze jönnek a veszekedések, amik csak még lejjebb taszítanak nyomoromban. Szóval ilyen szenvedős, néha sírós napokat élek meg. Hiányoznak az otthoniak, anyával a héten nem is tudok beszélni, mert táborban van a gyerekekkel (tanítónő, ha nem írtam volna még). Ez sem javít a dolgon...
Így aztán persze megint sokszor gondolkozom azon, mit csinálok itt. Főleg most, hogy a pénzzel is hadilábon állunk, még jobban megkérdőjeleződnek bennem a dolgok. Azzal nyugtatgatom magam, hogy jó tapasztalat szerzés, nyelvtanulás és azért izgalmas az egész. Ez a kettősség ugrál bennem minden nap. Ezért van, hogy amikor meghallom ezt a számot (amit elég gyakran játszanak), mindig más érzelmek jönnek elő. Vagy sírhatnékom van, vagy vidáman énekelgetem (a 'There's no place I'd rather be' azt jelenti, hogy nincs olyan hely, ahol szívesebben lennék).
2014. március 29., szombat
A munka első 2 hete
Nos, 2 hete dolgozom a Gap-ben. Eddig sokkal jobb, mint a Meki, de azt nem nehéz felülmúlni. Igazából szépen ruhákat hajtogatok, aztán meg a vevőkkel foglalkozom. Ők általában nagyon kedvesek és hálásak a segítségért. A kedvencem azok az apukák, akik csak kóvályognak a sorok közt. Mikor rákérdezek mit keresnek, csak annyit mondanak: x éves fiúnak/lánynak ruhát. Milyen ruhát? Bármit. Na mindegy, igazából élvezem. És még jobban élvezném, ha nem dolgoztam volna 12 napot egyhuzamban, szabadnap nélkül. Nagyon-nagyon elfáradtam. Csak a mai napom volt szabad, holnap újra megyek. De legalább kapok több órát, mint a szerződésben írt 20, hisz azzal semmire nem mennénk.
A nyelvtanulás szempontjából nagyon jó hely, hiszen a kollégák nagy része brit, a vásárlókkal nagyon sokat beszélgetek. Szóval fejlődtem rendesen értés szempontjából, és azért a beszédem is alakul. Azért aggódom, hogy lesz-e rendesen óra ezek után is, mert kezdünk kicsit szarban lenni.
Csabának még mindig nincs munkája, pedig már lejjebb adott az igényekből, boltokba is beadta a jelentkezést. Nem tudom mi lesz így. Most már ki kell fizetni a következő havi lakbért, utána pedig nem sok pénzünk marad. Nekem havonta lesz fizum, ami tök szívás. Nem is tudom mit csinálunk egy hónapig pénz nélkül. Mert most kaptam (és még ugye nagyon keveset, mert csak 6 napit), így 4 hét van a következőig. Csabának még kilátásban sincs, az én fizum meg kevés lesz még a lakbérre is.... Hajjajj
Szóval most így állunk. Csaba itthon főz, mos, takarít, én meg dolgozok. Van hogy 4, 5 vagy 9 órát. De azért néha pihenünk is, pl ma bicikliztünk végre. Szép idő volt, megtehettük. Érdekes helyeken jártunk. A Canary Wharfig mentünk el, 1 óra volt odatekerni. De nem valami aszfalt úton, hanem érdekes ösvényeken, vizek mellett.
A nyelvtanulás szempontjából nagyon jó hely, hiszen a kollégák nagy része brit, a vásárlókkal nagyon sokat beszélgetek. Szóval fejlődtem rendesen értés szempontjából, és azért a beszédem is alakul. Azért aggódom, hogy lesz-e rendesen óra ezek után is, mert kezdünk kicsit szarban lenni.
Csabának még mindig nincs munkája, pedig már lejjebb adott az igényekből, boltokba is beadta a jelentkezést. Nem tudom mi lesz így. Most már ki kell fizetni a következő havi lakbért, utána pedig nem sok pénzünk marad. Nekem havonta lesz fizum, ami tök szívás. Nem is tudom mit csinálunk egy hónapig pénz nélkül. Mert most kaptam (és még ugye nagyon keveset, mert csak 6 napit), így 4 hét van a következőig. Csabának még kilátásban sincs, az én fizum meg kevés lesz még a lakbérre is.... Hajjajj
Szóval most így állunk. Csaba itthon főz, mos, takarít, én meg dolgozok. Van hogy 4, 5 vagy 9 órát. De azért néha pihenünk is, pl ma bicikliztünk végre. Szép idő volt, megtehettük. Érdekes helyeken jártunk. A Canary Wharfig mentünk el, 1 óra volt odatekerni. De nem valami aszfalt úton, hanem érdekes ösvényeken, vizek mellett.
2014. március 16., vasárnap
Munkakeresés 7-8. nap
Nos, a csütörtöki interjú egy nagy átverés volt. Igazából egy tanfolyamra akartak rábeszélni, ami közel 800 fontba került volna. Kösz. Munkanélküli vagyok és pénzt szereznem kell, nem szórnom.
Pénteken visszamentem ugye a Gap-be, és aláírtam a 20 órás szerződést. De végül nem állandó lett, mert be kellett vallanom a 2 hetes szabadság tervemet, amire már le van foglalva a repjegy. Közölték, hogy annyit nem tudnak adni, így csak július 16-ig szól a szerződés. Vagyis utána mehetek, ahova akarok. Ha visszajöttem a két hét után, megkérdezem, hogy van-e még hely számomra. Ha nincs, ennyi, ha van, akkor visszavesznek. De addig se sok ez a 20 óra... Hétfőn kezdek, minden hétköznap reggel 8-tól délig leszek. Nem sok :/
Egyébként azóta is küldözgetem az önéletrajzokat, hiszen elvileg itt még nincs felmondási határidő, azonnal el tudok vállalni valami jobbat. Ha lesz...
Pénteken visszamentem ugye a Gap-be, és aláírtam a 20 órás szerződést. De végül nem állandó lett, mert be kellett vallanom a 2 hetes szabadság tervemet, amire már le van foglalva a repjegy. Közölték, hogy annyit nem tudnak adni, így csak július 16-ig szól a szerződés. Vagyis utána mehetek, ahova akarok. Ha visszajöttem a két hét után, megkérdezem, hogy van-e még hely számomra. Ha nincs, ennyi, ha van, akkor visszavesznek. De addig se sok ez a 20 óra... Hétfőn kezdek, minden hétköznap reggel 8-tól délig leszek. Nem sok :/
Egyébként azóta is küldözgetem az önéletrajzokat, hiszen elvileg itt még nincs felmondási határidő, azonnal el tudok vállalni valami jobbat. Ha lesz...
2014. március 12., szerda
Munkakeresés 5-6. nap
Nos, kedden nem sok mindenre jutottunk. Csabának kellett volna kocsi ahhoz a munkához, amire ma ment; nekem aznap nem nagyon kerestünk munkát. Vagy 2 helyen kérdeztem rá, eredménytelenül.
Ma voltam a csoportinterjún. Érdekes volt, jól éreztem magam. Este visszahívtak, hogy felvettek 20 órában. Hááát, nem örültem neki. Ez olyan köztes megoldás. Kaptam is munkát, meg nem is. Ezzel nem megyünk sokra. De nem mertem visszautasítani, mert a kis pénz is jól jön most. De felhívtak egy ügynökségtől, ahova holnap megyek interjúra. Annyira jó lenne, ha valami értelmes munkát ajánlanának!
Csaba is volt bent egy ügynökségnél, holnap megy vissza. Biztatónak tűnik. Ez is beteggondozásos munka. De ki kell fizetni 44 fontot erkölcsi bizonyítványra. Remélem akkor már adnak is valamit cserébe!!!
Ma voltam a csoportinterjún. Érdekes volt, jól éreztem magam. Este visszahívtak, hogy felvettek 20 órában. Hááát, nem örültem neki. Ez olyan köztes megoldás. Kaptam is munkát, meg nem is. Ezzel nem megyünk sokra. De nem mertem visszautasítani, mert a kis pénz is jól jön most. De felhívtak egy ügynökségtől, ahova holnap megyek interjúra. Annyira jó lenne, ha valami értelmes munkát ajánlanának!
Csaba is volt bent egy ügynökségnél, holnap megy vissza. Biztatónak tűnik. Ez is beteggondozásos munka. De ki kell fizetni 44 fontot erkölcsi bizonyítványra. Remélem akkor már adnak is valamit cserébe!!!
2014. március 11., kedd
Munkakeresés 4. nap
A hétvégét pihenéssel töltöttük. Szombaton hoztuk el a szekrényt, amit már az előző bejegyzésben mutattam. Amikor azért mentünk, olyan szép idő volt, hogy szétnéztünk a környéken, és találtunk egy nagyon szép parkot. Ott sétálgattunk meg napoztunk. Itt egyébként nagyon cuki parkok vannak, szinte mindegyikben van tó, benne ludak, kacsák, akár hattyúk is. Általában tiszták (az utcákkal ellentétben) és nagyon szép zöld fű van sok virággal. Még miután hazajöttünk, kimentünk a mellettünk lévő parkba is egy kicsit.
Vasárnap kicsit messzebbre menünk, a Hyde parkhoz. Ott 3 ingyenes múzeum is van. Egy természettörténeti, egy tudományi meg egy művészeti. Nagyon durvák. Hatalmasak, modernek, érdekesek, lenyűgözőek. A természettörténetiben sok dinoszaurusz csontváz meg reprodukció van, különleges ásványok, kitömött állatok, sok interaktív játék.
A tudományiban 5 szinten vannak elosztva látnivalók. Bepakoltak oda repülőket, autókat, vonatokat meg rakétákat
is. Van külön orvosi és gyógyszerészeti része is. Nagyon sok időt kell
rászánni, mert iszonyat sok minden van. Nagyon igényesen vannak megcsinálva a dolgok és gyerekekkel is nagyon jó program lehet.
Ez egy berendezett szoba, ahol a babák meg minden mű. Néha nagyon félelmetes volt, olyan mintha élnének.
Vasárnap kicsit messzebbre menünk, a Hyde parkhoz. Ott 3 ingyenes múzeum is van. Egy természettörténeti, egy tudományi meg egy művészeti. Nagyon durvák. Hatalmasak, modernek, érdekesek, lenyűgözőek. A természettörténetiben sok dinoszaurusz csontváz meg reprodukció van, különleges ásványok, kitömött állatok, sok interaktív játék.
A művészeti galéria nem igazán nekünk való, így nem is néztük meg, csak az első termet. Inkább elsétáltunk a Hyde parkba, ahol eltöltöttünk vagy egy órát. Rengetegen voltak, mert gyönyörű idő volt.
Délelőtt 10 órakor indultunk el itthonról és este 6-ra értünk haza. Jó volt nagyon.
Hétfőn aztán újra belevetettük magunkat a munkakeresésbe. Délelőtt 2 kórházban voltunk meg egy egészségügyis ügynökségnél. A kórházakban nem jártunk sok sikerrel, az ügynökséghez pedig most megy vissza Csaba. Délután én próbálkoztam egy másik plázában, de nem sok sikerrel.
Néha egy kicsit összezuhanok, hogy nem sikerül semmi, és mit fogok csinálni ezután. Nem akarok elmenni szálloda takarítónak vagy mosogatónak. Nem valami szupi az angolom, de attól jobb, hogy ott végezzem. Kicsit aggódok néha meg elkeseredek. De amíg van tervem, hogy hol próbálkozzak, nem adom fel. Utána nem tudom mi lesz....
2014. március 10., hétfő
Technikai részletek és a közlekedés
Nos, aki nem akar tényleg ide kiköltözni, annak ez nem lesz túl izgi. Viszont aki tervezi, vagy mostanában jött ki, annak nagyon hasznos lehet.
Nekünk nagyon fontos volt a net. Abban a lakásban viszont, ahova mi költöztünk, nem volt előfizetve, így magunknak kellett elintézni. Ezt már Swindonból megtehettük online. Mi a Talk Talk szolgáltatót választottuk, mert az volt a legolcsóbb és az első szállásunkon is az volt, meg voltunk vele elégedve. Úgy hirdeti, hogy csak 2.5 font a net, de persze piciben ott van mellette, hogy ki kell fizetni a telefonvonalat, amivel összesen kb 18 fontot fizetünk havonta. Ezzel 16MB-os korlátlan netet kapunk. Könnyen ment minden, kiküldték a csomagot, amiben benne volt a router, csak össze kellett dugni. Meg volt a dátum, hogy mikortól él a vonal, és megírták, hogy kb 10 napig még akadozhat, lassú lehet, mert addig állítgatják. Nos, ebben a szakaszban vagyunk mi. Idegesen. Ugyanis állandóan elmegy a net. Csak úgy, szó nélkül. telefon azt jelzi ki, hogy van net, tehát át sem vált mobilnetre, csak nincs és kész. Még jövő hét vasárnapig igyekszünk türelmesek lenni, akkor telik le a 10 nap. Az az utáni hétfőn viszont felhívom őket és megkérdezem, hogy ez így marad-e, mert akkor gyorsan csináljanak valamit. Ja, amúgy 1 évre kellett velük szerződést kötni, de elvileg vihetjük magunkkal, ha költöznénk. Szóval még erre nem mondom rá az áment, hogy tényleg szipi-szupi, de remélem egy hét múlva már megtehetem.
Amúgy elvileg egy házban csak egyfajta net lehet, és az alsó szomszéd család, akik már december óta itt laknak, most jöttek rá, hogy ők is akarnak netet, és a mi segítségünket kérik, mert nem nagyon beszélnek angolul és mit csináljanak ezzel, hogy csak egy net lehet....
Ebben az országban ha tévét akarsz nézni, TV licence-t kell fizetned, ami 50 font ha fekete-fehérben nézed, 150 font, ha színesben. Pff. Hanyadik században élünk? Na mindegy, így ugye a TV sincs bekötve ebbe a lakásba. Pendrive-ról nézzük a sorozatokat meg filmeket.
Szóval alakul a lakás is. Itt nagyon érdemes apróhirdetésben keresni dolgokat, például bútorokat. Mi ingyen hoztuk el a kanapét és az egyik szekrényt, ami itt van. A szekrény szinte új állapotban van. És iszonyat jó. Ikeás, és véletlenül pont olyan, mint a nagy komód, amit előtte vettünk 20 fontért.
Én igazán barátságossá és kellemessé úgy teszem a lakást (a szép bútorok, sok szőnyeg és kellemes fényű rizslámpa mellett), hogy vettem füstölőt meg illatosított gyertyát, és máris kellemesebb minden. Amúgy nem vagyok nagy rajongója az ilyesminek, de ilyen esetben kifejezetten jó. Mondjuk szerencsére amúgy sem volt büdös a lakás, főleg azután, hogy kipucoltuk.
London egyik nagy hátránya a közlekedés. Mindenhol dugó, millió kocsi az úton, lámpák és nagy távolságok. De még ha türelmes is vagy és időben elindulsz, akkor is van olyan hely, ahova nem jutsz el kocsival. Mégpedig a centrál, ahol minden található. Minden, ami számít, ott van. Oda pedig csak úgy hajthatsz be, ha útdíjat fizetsz. Mégpedig napi 10fontot. Az rengeteg. Amúgy ezek a szakaszok mindenhol egy c betűvel van jelölve, ami a "congestion" rövidítése. Emellett pedig a parkolás 4.5 font óránként. Viszont busszal se egy leányálom a közlekedés, mert eszméletlen árakat kérnek el a bérletért. Ha csak az 1-3 zónában akarsz közlekedni, már akkor is 141 fontot kérnek el havonta!!!
Szóval meg tudja keseríteni az ember mindennapjait a dolog. Főleg így, hogy egyelőre a bérletet nem tudjuk kifizetni, csak kocsi vagy gyalog marad.
Nekünk nagyon fontos volt a net. Abban a lakásban viszont, ahova mi költöztünk, nem volt előfizetve, így magunknak kellett elintézni. Ezt már Swindonból megtehettük online. Mi a Talk Talk szolgáltatót választottuk, mert az volt a legolcsóbb és az első szállásunkon is az volt, meg voltunk vele elégedve. Úgy hirdeti, hogy csak 2.5 font a net, de persze piciben ott van mellette, hogy ki kell fizetni a telefonvonalat, amivel összesen kb 18 fontot fizetünk havonta. Ezzel 16MB-os korlátlan netet kapunk. Könnyen ment minden, kiküldték a csomagot, amiben benne volt a router, csak össze kellett dugni. Meg volt a dátum, hogy mikortól él a vonal, és megírták, hogy kb 10 napig még akadozhat, lassú lehet, mert addig állítgatják. Nos, ebben a szakaszban vagyunk mi. Idegesen. Ugyanis állandóan elmegy a net. Csak úgy, szó nélkül. telefon azt jelzi ki, hogy van net, tehát át sem vált mobilnetre, csak nincs és kész. Még jövő hét vasárnapig igyekszünk türelmesek lenni, akkor telik le a 10 nap. Az az utáni hétfőn viszont felhívom őket és megkérdezem, hogy ez így marad-e, mert akkor gyorsan csináljanak valamit. Ja, amúgy 1 évre kellett velük szerződést kötni, de elvileg vihetjük magunkkal, ha költöznénk. Szóval még erre nem mondom rá az áment, hogy tényleg szipi-szupi, de remélem egy hét múlva már megtehetem.
Amúgy elvileg egy házban csak egyfajta net lehet, és az alsó szomszéd család, akik már december óta itt laknak, most jöttek rá, hogy ők is akarnak netet, és a mi segítségünket kérik, mert nem nagyon beszélnek angolul és mit csináljanak ezzel, hogy csak egy net lehet....
Ebben az országban ha tévét akarsz nézni, TV licence-t kell fizetned, ami 50 font ha fekete-fehérben nézed, 150 font, ha színesben. Pff. Hanyadik században élünk? Na mindegy, így ugye a TV sincs bekötve ebbe a lakásba. Pendrive-ról nézzük a sorozatokat meg filmeket.
Szóval alakul a lakás is. Itt nagyon érdemes apróhirdetésben keresni dolgokat, például bútorokat. Mi ingyen hoztuk el a kanapét és az egyik szekrényt, ami itt van. A szekrény szinte új állapotban van. És iszonyat jó. Ikeás, és véletlenül pont olyan, mint a nagy komód, amit előtte vettünk 20 fontért.
London egyik nagy hátránya a közlekedés. Mindenhol dugó, millió kocsi az úton, lámpák és nagy távolságok. De még ha türelmes is vagy és időben elindulsz, akkor is van olyan hely, ahova nem jutsz el kocsival. Mégpedig a centrál, ahol minden található. Minden, ami számít, ott van. Oda pedig csak úgy hajthatsz be, ha útdíjat fizetsz. Mégpedig napi 10fontot. Az rengeteg. Amúgy ezek a szakaszok mindenhol egy c betűvel van jelölve, ami a "congestion" rövidítése. Emellett pedig a parkolás 4.5 font óránként. Viszont busszal se egy leányálom a közlekedés, mert eszméletlen árakat kérnek el a bérletért. Ha csak az 1-3 zónában akarsz közlekedni, már akkor is 141 fontot kérnek el havonta!!!
Szóval meg tudja keseríteni az ember mindennapjait a dolog. Főleg így, hogy egyelőre a bérletet nem tudjuk kifizetni, csak kocsi vagy gyalog marad.
2014. március 8., szombat
Munkakeresés 3. nap
Tegnap volt a 3. nap, amikor munka után kajtattunk. Pedig úgy tűnik, mintha legalább egy hete csinálnánk...
Elmentünk egy hatalmas plázába délelőtt. Tényleg hatalmas. Nem csak maga az épület és rengeteg bolt van benne, de iszonyatosan nagy tér van mindenhol és minden nagyon nagy. Nem olyan, mint otthon. Minden 2x-3x akkora. Minden szint belmagassága, a boltok feliratai, maguk a boltok, minden. Pont ezért 5x annyit kell sétálni. Már a felénél leszakadt a lábam. Egy teljes, külön épület van a Marks & Spencer-nek. Szóval itt egyesével bementünk minden (még) nagyobb boltba, és megkérdeztem, nincs-e véletlenül üresedés. Volt ahol egyszerűen az volt a válasz, hogy nincs, volt, ahol mondták, hogy nincs, de jelentkezzek online, volt olyan válasz, hogy van, jelentkezzek online, volt hogy van, adjak önéletrajzot (volt nálam!), volt, hogy nincs, de adjak önéletrajzot. Nos, mindebből egy lett komoly, jövő hét szerdán megyek csoportos interjúra a Gap nevű ruhaboltba. Nagyon kíváncsi leszek rá.
Míg én az ebédet főztem, Csaba elment egy kifejezetten egészségüggyel foglalkozó ügynökséghez, de onnan csak egy papírt kapott, amit ki kell tölteni és visszavinni hétfőn.
Délután pedig egy magyar sráccal találkoztam, akinek a tantra masszázs cégéhez kellett volna telefonos ügyintéző. Nagyon érdekelt a dolog, nagyon szívesen csináltam volna, de tesóm (aki otthon az ifjúságvédelemnél nyomozó) elmondta, hogy pontosan az ilyen cégek emberei szoktak a gyanúsítottak lenni. Nehogy baj legyen és magukkal rántsanak. Sajnos igaza van. Úgyhogy ma visszautasítom az ajánlatot.
Elmentünk egy hatalmas plázába délelőtt. Tényleg hatalmas. Nem csak maga az épület és rengeteg bolt van benne, de iszonyatosan nagy tér van mindenhol és minden nagyon nagy. Nem olyan, mint otthon. Minden 2x-3x akkora. Minden szint belmagassága, a boltok feliratai, maguk a boltok, minden. Pont ezért 5x annyit kell sétálni. Már a felénél leszakadt a lábam. Egy teljes, külön épület van a Marks & Spencer-nek. Szóval itt egyesével bementünk minden (még) nagyobb boltba, és megkérdeztem, nincs-e véletlenül üresedés. Volt ahol egyszerűen az volt a válasz, hogy nincs, volt, ahol mondták, hogy nincs, de jelentkezzek online, volt olyan válasz, hogy van, jelentkezzek online, volt hogy van, adjak önéletrajzot (volt nálam!), volt, hogy nincs, de adjak önéletrajzot. Nos, mindebből egy lett komoly, jövő hét szerdán megyek csoportos interjúra a Gap nevű ruhaboltba. Nagyon kíváncsi leszek rá.
Míg én az ebédet főztem, Csaba elment egy kifejezetten egészségüggyel foglalkozó ügynökséghez, de onnan csak egy papírt kapott, amit ki kell tölteni és visszavinni hétfőn.
Délután pedig egy magyar sráccal találkoztam, akinek a tantra masszázs cégéhez kellett volna telefonos ügyintéző. Nagyon érdekelt a dolog, nagyon szívesen csináltam volna, de tesóm (aki otthon az ifjúságvédelemnél nyomozó) elmondta, hogy pontosan az ilyen cégek emberei szoktak a gyanúsítottak lenni. Nehogy baj legyen és magukkal rántsanak. Sajnos igaza van. Úgyhogy ma visszautasítom az ajánlatot.
2014. március 6., csütörtök
Ééééés, London!
Na, átcuccoltunk. Nem volt egy egyszerű menet. 2 kört tettünk meg Swindon és London között a kocsival, teli cuccal. Tényleg teli:
Már ott tartottunk, hogy én busszal megyek. Végül minden befért - volt, ami az ölemben utazott, - de Csaba a gyönyörű növényemet a tetőn felejtette. Valószínűleg az első kanyarban lelte halált. RIP:
Hétfő estére sikerült mindent kitakarítani, meg annyira elpakolni, hogy lefeküdhessünk aludni. Másnap szépen bepakoltunk a szekrényekbe, most már minden a helyén van.
2 napja keresünk munkát. Ez eddig abból állt, hogy egy utcát végig sétáltunk, ahol úgy volt, hogy vagy 10 ügynökséget találunk. Ehhez képest volt 4. Az elsőben közölték, hogy minden munkához 2 év itteni tapasztalat kell. A következőbe be sem mentünk, mert olyan volt, mint a swindoniak: raktár, gyár, sofőr.
A harmadikban közölték, hogy menjünk vissza ma és vigyünk 45 fontot magunkkal... A többit eleresztettem a fülem mellett. A negyedikben megadtak egy e-mail címet, oda küldjük el a CV-t. Elküldtük. Szerintem pont annyit ér.
Ma Csabának próbáltunk a belvárosban, de adtunk a szarnak egy pofont, kettőhöz jutottunk el, az egyikben e-mail címet adtak, a másikban tapasztalat kell. Naccerű.
Én most már közvetlenül keresek helyeket, ahova leadhatom az önéletrajzot, mert úgy tűnik, így nem megyek semmire. Vannak a közelben nagy plázák, hátha ott valami bolti eladói állás összejön. Láttam casinot is. Ott mindenképp bepróbálkozom :)
Tegnap megállítottak a rendőrök. Nagy közúti ellenőrzés volt, főleg a biztosítást nézték. Itt ezt nagyon szigorúan veszik. Annyira, hogy ott, az út mellett állt egy tréleres kamion, amire már fel volt pakolva pár kocsi. Ugyanis azonnal elkobozzák a járművet, ha gond van a biztosítással. De nem csak elkobozzák, de pár nap után be is zúzzák, ha nem fizeted ki a biztosítást, bírságot, elszállítást, tárolást (tehát rohadt sok pénzt). Na, jött is a rendőr csaj a jobb oldalra, aztán nagy nevetve átment Csabához. Nem találta a kormányt. Ellenőrizték a biztosítást, a jogsit meg a zöldkártyát. A jogsi eltartott vagy 10 percig, még vissza is jött megkérdezni, hogy melyik országból jöttünk. Kérdezték, hogy mit csinálunk itt, mondtuk, hogy job seekerek vagyunk. Akkor most jöttünk? Hevesen bólogattunk. Közölték, hogy akkor ha munkát találunk, kezdjük el regisztrálni a kocsit. Mondtuk, hogy jó-jó. Aztán elengedtek. A kocsit megtarthattuk, továbbra sem körözik, szóval jól jöttünk ki belőle. :)
2 napja keresünk munkát. Ez eddig abból állt, hogy egy utcát végig sétáltunk, ahol úgy volt, hogy vagy 10 ügynökséget találunk. Ehhez képest volt 4. Az elsőben közölték, hogy minden munkához 2 év itteni tapasztalat kell. A következőbe be sem mentünk, mert olyan volt, mint a swindoniak: raktár, gyár, sofőr.
A harmadikban közölték, hogy menjünk vissza ma és vigyünk 45 fontot magunkkal... A többit eleresztettem a fülem mellett. A negyedikben megadtak egy e-mail címet, oda küldjük el a CV-t. Elküldtük. Szerintem pont annyit ér.
Ma Csabának próbáltunk a belvárosban, de adtunk a szarnak egy pofont, kettőhöz jutottunk el, az egyikben e-mail címet adtak, a másikban tapasztalat kell. Naccerű.
Én most már közvetlenül keresek helyeket, ahova leadhatom az önéletrajzot, mert úgy tűnik, így nem megyek semmire. Vannak a közelben nagy plázák, hátha ott valami bolti eladói állás összejön. Láttam casinot is. Ott mindenképp bepróbálkozom :)
Tegnap megállítottak a rendőrök. Nagy közúti ellenőrzés volt, főleg a biztosítást nézték. Itt ezt nagyon szigorúan veszik. Annyira, hogy ott, az út mellett állt egy tréleres kamion, amire már fel volt pakolva pár kocsi. Ugyanis azonnal elkobozzák a járművet, ha gond van a biztosítással. De nem csak elkobozzák, de pár nap után be is zúzzák, ha nem fizeted ki a biztosítást, bírságot, elszállítást, tárolást (tehát rohadt sok pénzt). Na, jött is a rendőr csaj a jobb oldalra, aztán nagy nevetve átment Csabához. Nem találta a kormányt. Ellenőrizték a biztosítást, a jogsit meg a zöldkártyát. A jogsi eltartott vagy 10 percig, még vissza is jött megkérdezni, hogy melyik országból jöttünk. Kérdezték, hogy mit csinálunk itt, mondtuk, hogy job seekerek vagyunk. Akkor most jöttünk? Hevesen bólogattunk. Közölték, hogy akkor ha munkát találunk, kezdjük el regisztrálni a kocsit. Mondtuk, hogy jó-jó. Aztán elengedtek. A kocsit megtarthattuk, továbbra sem körözik, szóval jól jöttünk ki belőle. :)
2014. március 1., szombat
Kezdődik!
Tudom, hogy régen írtam, de azért, mert nagyon nem volt időm. Röviden összefoglalom az elmúlt pár hetet.
Sokat dolgoztam. Heti 6 napot, általában 8 órát. Szinte mindig úgy, hogy ahogy felkeltem, elmentem dolgozni, este pedig 7-8 óra fele értem haza. Így aztán már jó ideje nem voltam friss levegőn, nem láttam a napot (pedig sütött!) és már elvonási tüneteim voltak emiatt. Már sírva néztem ki az ablakon. Aztán a hét közepén sikerült kiszabadulni egy kicsit. Kimentünk egy nagyon szép, különleges parkba sétálni, ahol minden olyan "vad" és természetes, kicsit mocsaras terület, két tóval, rengeteg krókusszal, nárcisszal, madarakkal.
Emellett intézni kellett a londoni költözést. Ez a rész főleg Csabára maradt, hiszen ő volt itthon. El kellett adni sok bútort, hiszen egy személykocsival nem tudunk mindent átvinni. El kellett menni Londonba, lakást keresni. Az egy igen érdekes nap volt. Reggeltől estig rohangáltunk a városban. Az első pár háznál csak szörnyülködtünk. Katasztrofálisan néztek ki. Nem hogy aludni nem aludtam volna ott, de hozzá sem értem volna semmihez. Omlott lefele a vakolat, régi, dohos, sötét volt minden. Volt, ahol az ágy végében egy kormos, koszos kandalló lett volna. És néhány helyen a lakók.... Néha féltem tőlük. Pedig minden ház csak magyar lakta volt. Az egyik helyen majd' megfulladtam a beivódott cigifüsttől, miközben nyitva volt az összes ablak, és közben nagyban magyarázták, hogy itt nem lehet bent dohányozni... Ez itt volt:
Utána jöttek nagyon szép házak és szobák, volt ami annyira új volt, hogy még be sem volt fejezve, viszont nagyon sokan laktak ott és sokan használtak egy fürdőszobát... Amúgy az összes szobának azonos ára volt: 150font/hét két főre, rezsivel.
Néztünk közben egy stúdiót is, ami viszont az "igazi" stúdió volt, egy légtérben a konyha meg a szoba. Nagyon pici volt, viszont szép.
Utoljára maradt egy másik stúdió lakás, ami kb ugyanannyi volt, mint az előző, de elég nagy, külön szoba, egész tágas konyha, de nem a legszupibb környéken. Ez alig akart összejönni, a srác le is akarta mondani, végül egy 3/4 órát vártunk rá, de odaért. Azonnal tudtuk, hogy ez kell. 800+gáz+áram+net. Leraktunk egy kis előleget, hogy megtartsák nekünk. Majd ha szépen berendeztük, rakok fel képeket. :)
Lenne még miről írnom, majd be is pótolom, de most pihennünk kell, hiszen holnap költözünk. Vagyis még csak az első körrel...
Sokat dolgoztam. Heti 6 napot, általában 8 órát. Szinte mindig úgy, hogy ahogy felkeltem, elmentem dolgozni, este pedig 7-8 óra fele értem haza. Így aztán már jó ideje nem voltam friss levegőn, nem láttam a napot (pedig sütött!) és már elvonási tüneteim voltak emiatt. Már sírva néztem ki az ablakon. Aztán a hét közepén sikerült kiszabadulni egy kicsit. Kimentünk egy nagyon szép, különleges parkba sétálni, ahol minden olyan "vad" és természetes, kicsit mocsaras terület, két tóval, rengeteg krókusszal, nárcisszal, madarakkal.
Emellett intézni kellett a londoni költözést. Ez a rész főleg Csabára maradt, hiszen ő volt itthon. El kellett adni sok bútort, hiszen egy személykocsival nem tudunk mindent átvinni. El kellett menni Londonba, lakást keresni. Az egy igen érdekes nap volt. Reggeltől estig rohangáltunk a városban. Az első pár háznál csak szörnyülködtünk. Katasztrofálisan néztek ki. Nem hogy aludni nem aludtam volna ott, de hozzá sem értem volna semmihez. Omlott lefele a vakolat, régi, dohos, sötét volt minden. Volt, ahol az ágy végében egy kormos, koszos kandalló lett volna. És néhány helyen a lakók.... Néha féltem tőlük. Pedig minden ház csak magyar lakta volt. Az egyik helyen majd' megfulladtam a beivódott cigifüsttől, miközben nyitva volt az összes ablak, és közben nagyban magyarázták, hogy itt nem lehet bent dohányozni... Ez itt volt:
Utána jöttek nagyon szép házak és szobák, volt ami annyira új volt, hogy még be sem volt fejezve, viszont nagyon sokan laktak ott és sokan használtak egy fürdőszobát... Amúgy az összes szobának azonos ára volt: 150font/hét két főre, rezsivel.
Néztünk közben egy stúdiót is, ami viszont az "igazi" stúdió volt, egy légtérben a konyha meg a szoba. Nagyon pici volt, viszont szép.
Utoljára maradt egy másik stúdió lakás, ami kb ugyanannyi volt, mint az előző, de elég nagy, külön szoba, egész tágas konyha, de nem a legszupibb környéken. Ez alig akart összejönni, a srác le is akarta mondani, végül egy 3/4 órát vártunk rá, de odaért. Azonnal tudtuk, hogy ez kell. 800+gáz+áram+net. Leraktunk egy kis előleget, hogy megtartsák nekünk. Majd ha szépen berendeztük, rakok fel képeket. :)
Lenne még miről írnom, majd be is pótolom, de most pihennünk kell, hiszen holnap költözünk. Vagyis még csak az első körrel...
2014. február 3., hétfő
Vajon jól döntünk vagy minden romba dől?
Az eseménysorozat azzal kezdődött, hogy Csabát kirúgták. Simán leépítés volt a gyárban, mert nincs elég hideg, így nem kell annyi akksi és annyi ember. Szombat reggel a telefonhívásra keltünk, közölték, hogy hétfőtől nem kell menni dolgozni. Na, innentől kezdve fejtörés ezerrel.
Kezdődött azzal, hogy a májusi út elég drága haza, amit csak azért tettünk volna meg, mert a műszaki lejár a kocsin. Pedig júliusban mennünk kell megint, mert tesómnak esküvője lesz. Aztán szeptemberben egy másik esküvőre vagyunk hivatalosak... Na, ez így sok lesz, építsük le a májusit. Megpróbáljuk itt levizsgáztatni, az kb 30 font, a haza meg visszaút lenne 400. Csak hogy világít a kocsiban a légzsák visszajelző, ezzel nem megy át, meg kell oldani. Ez az egyik harci feladat.
A másik, hogy Csaba kitalálta, ne várjunk májusig az átköltözéssel, menjünk februárban. Ő nem akar másik munkát keresni, azt is otthagyni, utána költözni. Így van egy szűk hónapunk összekapni magunkat: felmondani a mekiben (4 hét a felmondási határidő), eladni a fölös bútorokat, szólni a főbérlőnek, szállást keresni Londonban és elintézni, hogy az angol kurzust befejezhessük. És én közben heti 5 napot dolgozok általában délelőtt 11 körültől este 8-ig. Szóval egész nap. Érdekes lesz...
Úgyhogy most itt tartunk. Ránk zúdult így minden. Gyorsan kell dönteni mindenről, nincs idő mérlegelni. És mint tudjuk a kapkodás vége nem mindig jó. Azért próbálunk ésszerű és jó döntéseket hozni. Kb 2 hónap múlva kiderül, hogy sikerült-e.
Kezdődött azzal, hogy a májusi út elég drága haza, amit csak azért tettünk volna meg, mert a műszaki lejár a kocsin. Pedig júliusban mennünk kell megint, mert tesómnak esküvője lesz. Aztán szeptemberben egy másik esküvőre vagyunk hivatalosak... Na, ez így sok lesz, építsük le a májusit. Megpróbáljuk itt levizsgáztatni, az kb 30 font, a haza meg visszaút lenne 400. Csak hogy világít a kocsiban a légzsák visszajelző, ezzel nem megy át, meg kell oldani. Ez az egyik harci feladat.
A másik, hogy Csaba kitalálta, ne várjunk májusig az átköltözéssel, menjünk februárban. Ő nem akar másik munkát keresni, azt is otthagyni, utána költözni. Így van egy szűk hónapunk összekapni magunkat: felmondani a mekiben (4 hét a felmondási határidő), eladni a fölös bútorokat, szólni a főbérlőnek, szállást keresni Londonban és elintézni, hogy az angol kurzust befejezhessük. És én közben heti 5 napot dolgozok általában délelőtt 11 körültől este 8-ig. Szóval egész nap. Érdekes lesz...
Úgyhogy most itt tartunk. Ránk zúdult így minden. Gyorsan kell dönteni mindenről, nincs idő mérlegelni. És mint tudjuk a kapkodás vége nem mindig jó. Azért próbálunk ésszerű és jó döntéseket hozni. Kb 2 hónap múlva kiderül, hogy sikerült-e.
2014. január 28., kedd
A közbiztonság Angliában
Itt most nem adatokat fogok közölni, számokat írni vagy saját tapasztalatot megosztani. Akkor miről is szól ez a bejegyzés? Az érzéseimről.
Tegnap este hazafele sétálva gondolkodtam el azon, hogy miért félek az utcán. Otthon nem féltem sose. Sokat mászkáltam ott is egyedül este, de nem aggódtam. Persze azért volt nálam paprikaspray, de igazából nem féltem.
Itt viszont úgy érzem bármikor odaléphet hozzám valami "rosszakaró". Azon gondolkoztam, miért érzem ezt. Mert idegen helyen vagyok? Már nem érzem igazán annak. Jól ismerem az utcákat, csukott szemmel is tudnék tájékozódni. Mert idegen emberek vesznek körül? Ha úgy nézzük, otthon is. Talán a sokféle ember? Olyan sokat megismertem a meki kapcsán és annyira aranyosak. Akkor miért? A rosszabb időjárás nyomja rá a hangulatomra és az érzéseimre a bélyeget?
A legerősebb gyanúm az, hogy azért, mert itt sokkal több incidens ér. Mármint csak verbális. Többször fütyülnek és kiabálnak az utcán utánam. Lassítanak a kocsival. Tegnap keresztbe állt elém a kereszteződésben egy nagydarab srác a kocsival. Sehol senki nem volt, ki tudott volna kanyarodni, de csak bámult. Miután kikerültem és megtettem pár lépést, elhajtott.
Lehet emiatt félelmetesebb itt? Otthon is történtek ilyenek, de kevesebb. És itt valahogy veszélyesebbnek tűnik az egész. Amit otthon úgy éreztem játék, és csak mosolyogtam, itt inkább aggodalommal tölt el. Vajon még mindig csak az idegen ország érzete? 5 hónap telt el a kiköltözés óta, még nem olyan sok.
Azért nem kell megijedni, nem rettegek ha utcára kell lépnem. Csak szimplán kevésbé érzem magam biztonságban. Nincs bennem gyomorgörcs, ha el kell indulnom a sötétben, csak épp jobban szedem a lábam.
Akármiből is fakadjon ez az érzés, remélem el fog múlni. Addig is a zsebemben lapul a paprikaspray...
Tegnap este hazafele sétálva gondolkodtam el azon, hogy miért félek az utcán. Otthon nem féltem sose. Sokat mászkáltam ott is egyedül este, de nem aggódtam. Persze azért volt nálam paprikaspray, de igazából nem féltem.
Itt viszont úgy érzem bármikor odaléphet hozzám valami "rosszakaró". Azon gondolkoztam, miért érzem ezt. Mert idegen helyen vagyok? Már nem érzem igazán annak. Jól ismerem az utcákat, csukott szemmel is tudnék tájékozódni. Mert idegen emberek vesznek körül? Ha úgy nézzük, otthon is. Talán a sokféle ember? Olyan sokat megismertem a meki kapcsán és annyira aranyosak. Akkor miért? A rosszabb időjárás nyomja rá a hangulatomra és az érzéseimre a bélyeget?
A legerősebb gyanúm az, hogy azért, mert itt sokkal több incidens ér. Mármint csak verbális. Többször fütyülnek és kiabálnak az utcán utánam. Lassítanak a kocsival. Tegnap keresztbe állt elém a kereszteződésben egy nagydarab srác a kocsival. Sehol senki nem volt, ki tudott volna kanyarodni, de csak bámult. Miután kikerültem és megtettem pár lépést, elhajtott.
Lehet emiatt félelmetesebb itt? Otthon is történtek ilyenek, de kevesebb. És itt valahogy veszélyesebbnek tűnik az egész. Amit otthon úgy éreztem játék, és csak mosolyogtam, itt inkább aggodalommal tölt el. Vajon még mindig csak az idegen ország érzete? 5 hónap telt el a kiköltözés óta, még nem olyan sok.
Azért nem kell megijedni, nem rettegek ha utcára kell lépnem. Csak szimplán kevésbé érzem magam biztonságban. Nincs bennem gyomorgörcs, ha el kell indulnom a sötétben, csak épp jobban szedem a lábam.
Akármiből is fakadjon ez az érzés, remélem el fog múlni. Addig is a zsebemben lapul a paprikaspray...
2014. január 19., vasárnap
Az otthon töltött hét
Most érkeztünk vissza otthonról. Hétfőn mentünk, ma jöttünk. Nagyon gyorsan elment és nem akartam visszajönni :(
Mivel reggel fél 8-kor indult a gép a lutoni repülőtérről, ezért nekünk éjjel fél 3-kor el kellett indulnunk Swindonból. Ugyanis legalább másfél óra az út oda és minimum 2 órával a felszállás előtt be kell csekkolni. Szóval le sem feküdtünk aludni, mert csak rosszabb lett volna. 4-re odaértünk, Csaba pedig 3/4 5-re tette le a kocsit a "long term" parkolóban. Tök jó, hogy onnan ingyenes, közvetlen buszjárat megy a reptérre.
Még leültünk megkajálni, és már állhattunk is be a becsekkoláshoz. Nem volt vészes az ellenőrzés (így utólag, hogy túl vagyunk a debrecenin), csak a cipőnket kellett levenni. A táskát ki sem nyittatták, a ruhát sem vizsgálták át. A gép egy fél óra késéssel indult el, már majdnem elaludtam a várakozásban. Aztán nagy nehezen elindultunk. Iszonyatosan jó élmény volt, nagyon tetszett a felszállás, az út és a leszállás is. Szép, tiszta idő volt, így mindent láttunk, felhők sem voltak. Fotóztunk is párat:
Ezt már visszafele csináltuk:
Már iszonyatosan fáradt voltam a gépen, aludtam is vagy fél órát. De ez nem volt elég, hiszen előző reggel 10 óra óta nem is aludtunk egyáltalán. Rettenetesen fáradt voltam, de végül kitartottam estig. Iszonyat jó volt találkozni mindenkivel. Annyira hiányoztak már!
Odaadtam a rengeteg ajándékot, amit hazavittem (még a karácsonyt ünnepeltünk). Aztán este 9 körül már aludtam. Nagyon gyorsan elment a hét, mindig csináltunk valamit. Voltunk termálfürdőben, mert itt nagyon kevés van és az is eszméletlen drága. Otthon most - mivel épp felújítják a fürdőt - 850Ft-ért lehetett bemenni. A bathi fürdőbe 35 font lett volna a belépő, vagyis 13.000Ft körül. Durva.
Voltunk bowlingozni is - a családi programok ritka pillanatok nálunk - nagyon jól éreztük magunkat.
Jó sok mindent vásároltunk is. Összeírtuk, hogy mi az, amit nem lehet itt kint kapni (mert ugye olyan nem nagyon van, ami itt sokkal drágább lenne, ezért megérné kihozni), és 25.000Ft értékben bevásároltunk magunknak. Hoztunk (ezeket tényleg nem lehet itt kapni - vagy annyira kicsi és rossz a választék, hogy az nekünk nem kell) melegszendvics krémet, májkrémet, vagdalt húst, konzerv készételt, levesport, mustárt, finom ketchupot, néhány fini sajtot, péksütiket, túró rudit, lebbencs tésztát, túrót, párizsit, tepertőt meg kaptunk Csaba szüleitől kolbászt meg szalonnát.
Jól tele is lett a bőröndünk, alig bírtam húzni visszafele.
Nagyon jó volt otthon és rettenetes volt az elválás. Tényleg fájt.
Elgondolkoztam egy cikken, amit a múltkor olvastam. Itt található: http://aberdeenimagyarok.co.uk/cikkek/miert-koltozom-vissza-magyarorszagra-egy-hataratkelo-velemenye
Miért gyötröm magam? Főleg akkor mélyült el bennem a kérdés, amikor a nővérem az elválásnál azt kérdezte: 'Ez most már mindig így lesz?' Majd megszakadt a szívem. Szóval miért csinálom ezt? Ahelyett hogy velük lennék, rendszeresen találkoznánk. Mi értelme van az életnek, ha nem vagy azokkal, akiket szeretsz?
De meg kell próbálnom. Muszáj. Ha nem most, akkor soha. Én nem akarok meghalni úgy, hogy azt kérdezem, miért nem tettem egy próbát? Mi lett volna, ha.....? Nem, ezt nem akarom. Meg akarok lépni minden lehetőséget az életben. Csak úgy lehetek nyugodt a végén. Ezért megyünk át Londonba is. A reményért.
Mivel reggel fél 8-kor indult a gép a lutoni repülőtérről, ezért nekünk éjjel fél 3-kor el kellett indulnunk Swindonból. Ugyanis legalább másfél óra az út oda és minimum 2 órával a felszállás előtt be kell csekkolni. Szóval le sem feküdtünk aludni, mert csak rosszabb lett volna. 4-re odaértünk, Csaba pedig 3/4 5-re tette le a kocsit a "long term" parkolóban. Tök jó, hogy onnan ingyenes, közvetlen buszjárat megy a reptérre.
Még leültünk megkajálni, és már állhattunk is be a becsekkoláshoz. Nem volt vészes az ellenőrzés (így utólag, hogy túl vagyunk a debrecenin), csak a cipőnket kellett levenni. A táskát ki sem nyittatták, a ruhát sem vizsgálták át. A gép egy fél óra késéssel indult el, már majdnem elaludtam a várakozásban. Aztán nagy nehezen elindultunk. Iszonyatosan jó élmény volt, nagyon tetszett a felszállás, az út és a leszállás is. Szép, tiszta idő volt, így mindent láttunk, felhők sem voltak. Fotóztunk is párat:
Ezt már visszafele csináltuk:
Már iszonyatosan fáradt voltam a gépen, aludtam is vagy fél órát. De ez nem volt elég, hiszen előző reggel 10 óra óta nem is aludtunk egyáltalán. Rettenetesen fáradt voltam, de végül kitartottam estig. Iszonyat jó volt találkozni mindenkivel. Annyira hiányoztak már!
Odaadtam a rengeteg ajándékot, amit hazavittem (még a karácsonyt ünnepeltünk). Aztán este 9 körül már aludtam. Nagyon gyorsan elment a hét, mindig csináltunk valamit. Voltunk termálfürdőben, mert itt nagyon kevés van és az is eszméletlen drága. Otthon most - mivel épp felújítják a fürdőt - 850Ft-ért lehetett bemenni. A bathi fürdőbe 35 font lett volna a belépő, vagyis 13.000Ft körül. Durva.
Voltunk bowlingozni is - a családi programok ritka pillanatok nálunk - nagyon jól éreztük magunkat.
Jó sok mindent vásároltunk is. Összeírtuk, hogy mi az, amit nem lehet itt kint kapni (mert ugye olyan nem nagyon van, ami itt sokkal drágább lenne, ezért megérné kihozni), és 25.000Ft értékben bevásároltunk magunknak. Hoztunk (ezeket tényleg nem lehet itt kapni - vagy annyira kicsi és rossz a választék, hogy az nekünk nem kell) melegszendvics krémet, májkrémet, vagdalt húst, konzerv készételt, levesport, mustárt, finom ketchupot, néhány fini sajtot, péksütiket, túró rudit, lebbencs tésztát, túrót, párizsit, tepertőt meg kaptunk Csaba szüleitől kolbászt meg szalonnát.
Jól tele is lett a bőröndünk, alig bírtam húzni visszafele.
Nagyon jó volt otthon és rettenetes volt az elválás. Tényleg fájt.
Elgondolkoztam egy cikken, amit a múltkor olvastam. Itt található: http://aberdeenimagyarok.co.uk/cikkek/miert-koltozom-vissza-magyarorszagra-egy-hataratkelo-velemenye
Miért gyötröm magam? Főleg akkor mélyült el bennem a kérdés, amikor a nővérem az elválásnál azt kérdezte: 'Ez most már mindig így lesz?' Majd megszakadt a szívem. Szóval miért csinálom ezt? Ahelyett hogy velük lennék, rendszeresen találkoznánk. Mi értelme van az életnek, ha nem vagy azokkal, akiket szeretsz?
De meg kell próbálnom. Muszáj. Ha nem most, akkor soha. Én nem akarok meghalni úgy, hogy azt kérdezem, miért nem tettem egy próbát? Mi lett volna, ha.....? Nem, ezt nem akarom. Meg akarok lépni minden lehetőséget az életben. Csak úgy lehetek nyugodt a végén. Ezért megyünk át Londonba is. A reményért.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)